Ezek az őserdők egészen más hangulatúak, mint a trópusi égövön megszokott átláthatatlan dzsungelek. A fák törzsét – mint valami puha takaró - teljesen beborítják a mohák, a facsemeték „bölcsője” pedig az idős, megfáradt, korhadó elődök teste. A vastag avar elnyel minden zajt, így arra járván olybá tűnik, itt eggyé vált tér és idő. Az USA északnyugati csücskében, Seattle-től nem messze található az Olympic-félsziget, amely sziklás tengerpartjával, buja őserdőivel és hófedte hegycsúcsaival turisták és természetbarátok kedvelt uticélja. Az itt létesített Olympic Nemzeti Parkot sajátos élővilága okán már 1938-ban védelem alá helyezték, 1981-ben pedig felvették fel a Világörökségek listájára. A nemzeti parkban három nagy természeti formáció határozható meg: az első a szinte teljesen érintetlen tengerparti sáv, amely közel 80 kilométer hosszú egyenetlen tengerpart; a második a közepes magasságban húzódó erdőségek, amelyek az óceán felőli, nagy nedvességtartalmú térségekben jóval dúsabbak, mint másfelé a vidéken; a harmadik a magas hegyvidék, ahol a hó és a jég birodalma található. A park éghajlatát döntően befolyásolja a Csendes-óceán vízfelületének párolgása, amely miatt gyakran alakulnak ki hatalmas zivatarfelhők, melyeket az óceáni szél a szárazföld felé terel, bőséges csapadékot biztosítva a hegyek élővilágának. Az Olympic-hegység óceáni oldalán az éves csapadékmennyiség eléri az 5000 mm-t, a félszigeten máshol ez a mennyiség 3500 mm körül mozog. Ennek a kedvező éghajlati viszonynak köszönhetően a nemzeti parkban burjánzó esőerdők alakultak ki. A nyugati irányból megközelíthető Hoh Rain Forest turistaközpontból indulnak azok az ösvények, amelyek a park óriási esőerdeje mellett haladnak. Az elképesztő nagyságú fák némelyikének törzsét teljesen beborítják az epifiták (fán élő, de nem élősdi növények), a zuzmók és mohák, körülöttük dúsan tenyésznek a különféle páfrányok. A vastag avarrétegben a magok csak ritkán tudnak kicsírázni, ezért az erdő legnagyobb fáinak többsége csemetenevelő fatörzsekből hajt ki. Ezek kidőlt, korhadó fák, melyek a rájuk hulló magok táptalajai. Nem szokatlan látvány, hogy néhány nagy fa egy sorban nő egy kidőlt óriás mentén. A csemetenevelő fatörzsek nagy száma miatt néha fákból álló oszlopsorok jelennek meg, mintha csak gondos tervezéssel ültették volna őket. Az Olympic Nemzeti Park igazi látványosságainak az esőerdők számítanak. Általában a trópusi erdőket szokták esőerdőnek hívni, az itteni – mérsékelt égöviek – ebből a szempontból kivételnek számítanak. Annak okán tekintik őket esőerdőnek, hogy az Olympic-hegység nyugati lejtőire zúduló, szokatlanul nagy esőzések táplálják. A hegyvidék havasi rétjein sok olyan törékeny szépségű növényt láthatunk, melyek sehol máshol nem nőnek, csak itt. Ilyen növények például a bors harangvirág és a Flett-ibolya (lentebb a képen). A Hurricane-hátságon, ahol a park látogatóközpontja közeléből induló út 1.755 méteres magasságban véget ér virágzó rétek borítják az Olympic-hegység szegélyét. Az első havasi kakasmandikók akkor nyílnak, amikor a hó visszahúzódik a rétekről, és az ezt követő három hónapban színes virágok tarkítják a vidéket. A keleten fekvő Forks városából indulva az erdőkön, majd a Teahwhit-hegyfokon átjutva rátaláltunk az Óriások temetőjére. Ez a partnak egy olyan részére, ahol kőképződmények hevernek szanaszét, melyeken a hatalmas csendes-óceáni hullámok tajtékot hányva törnek meg. A partokon növő fákat itt szinte vízszintessé hajlították a tenger felől állandóan fújó szelek. A nemzeti parkhoz tartozó keskeny tengerparti sáv ádáz küzdelmet folytat az óceán romboló erejével. Minthogy nem védik szigetek, vagy zátonyok a sós víz akadály nélkül pusztítja a meredek partot. Télen, amikor erős nyugati szelek fújnak a hullámok gyakran hat méternél is magasabbra csapnak fel, és elöntik az alacsonyan fekvő erdőket. A sótól elhalt fákat az óceán elsodorja, és az árapály hatására az uszadék közreműködik a rombolásban. Aki az Olympic Nemzeti Park érintetlen természetét járja, azt egészen bizonyosan hatalmába keríti az időtlenség érzése, a semmi máshoz nem hasonlítható élmény varázsa: Az erdő talajszintjét beborító közel félméteres avarban a lépésünk zaja teljesen eltompul. A fák szorosan egymáshoz simulnak, ezért nem fúj itt a szél, és még az oly gyakori eső is egyfajta zöld ködként szitál. A napsugarak csak kis, elmosódott foltokban érnek ide, ahol a leglágyabb madárdal is harsány csicsergésnek tűnik, és az időnként felbukkanó vapitik barna kísértetekként suhannak el a moha borította fatörzsek között. Kollát Gyula Forrás: Izgalmas látogatás az Olympic Nemzeti Parkba, Őrtorony, online könyvtár
Képek: picstopin.com, kaaz.eu, wallconvert.com, usparks.about.com, ellalliance.org, kootation.com, axsoris.com, ttviet.net,.fotopedia.com, menbook.net, stateofwilderness.com, douglasdolde.com, jimcoxphotos.blogspot.com, erdekesvilag.hu, blog.daum.net, hdrcreme.com, singhray.blogspot.com, travelimg.org, coscorrosa.com, flickr.com, adamgibbs.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Szivárvány partok Archives
January 2018
Cimkék
All
|