Van egy hely, valahol az Újvilágban, annak is a délnyugati fertályán, melyről bátran elmondható, hogy a természetfotósok álma. Minden, magára valamit is adó fotográfus megpróbálkozik ezen a vidéken élete legtökéletesebb fotójának az elkészítésével. A táj tálcán kínálja a lehetőséget, ám a sikerhez, jó gép, jó szem, sok türelem és kitartás szükségeltetik. Ha ezek adottak, akkor a siker garantált.
0 Comments
Két alkalommal is írtam már e csodás képződmények legcsodásabbikáról (A hegybe zárt szivárvány és Talpunk alatt szivárvány), a Kínában lévő Danxia hegyekről. A minden képzeletet felülmúló látvánnyal bíró, a szivárvány minden színében pompázó hegyekkel azonban nem csak a távol-keleti ország büszkélkedhet, mert akadnak „testvérei” más kontinenseken is. Ebben a részben Dél-Amerika színpompás hegyei mutatkoznak be. Korábban írtam már erről a gyönyörűségről (A HEGYBE ZÁRT SZIVÁRVÁNY), és az akkori bejegyzésem így zártam: „...a mesebeli tájék nem csupán egy „hegyecske”, hanem valójában gigászi méretű geopark, pontosabban hat egymással összefüggésben álló gyönyörű hegyvidék. De róluk majd legközelebb.” Nos, ez a legközelebb most jött el, így ígéretemhez híven újra ellátogatunk a hihetetlen szépségű vidékre. Ha Bulgária kerül szóba, akkor leginkább a „Rózsák völgye” vagy az”Aranyhomok” névvel illetett várnai tengerpart ötlik eszembe. Ezekre emlékszem legélénkebben egy régi-régi – még az úgynevezett „átkos” időszakban tett – bulgáriai kirándulásom kapcsán, de a belogradcsiki sziklavilág képe is rögzült, lévén a mellette lévő kempingben töltöttem egy éjszakát. A „kőerdő” viszont akkor kimaradt, mert nem tudtam róla. Most ellátogatunk oda is, bolgár sziklacsodák következnek. MINDEN KANYONOK ŐSANYJA címmel írtam már erről a világcsodáról, mely írás általánosságban mutatta be az óriás szurdokot, most viszont specifikusan csak a kilátókra koncentrálva fogjuk bejárni. A kanyon turisták által látogatható déli részének peremén ugyanis kilátópontok sorakoznak (szám szerint 22), melyek mentén a West Rim Drive (a fő autós turista útvonal) kanyarog. Ezen „hajtunk” most végig a szép kilátást nyújtó helyeknél természetesen meg-megállva. Virtuális túránkat az East Enter Station-tól (keleti bejárattól) kezdjük. Badland (rossz föld) mondják e vidékekre találóan, és persze teljesen jogosan, hiszen a kietlen pusztaságot nem lehet művelés alá vonni, mert ott bizony nem terem meg semmi. Holdbéli tájat idéző gyűrött felszínű, kőráncokkal mélyen barázdált, növényzet nélküli sivatagok. Ebből adódóan azt gondolhatnánk, hogy a madár sem jár arrafelé, ám nagyot tévednénk, mert komoly idegenforgalmi vonzerőt jelentenek. A hoodoo kifejezés az angolban jelenthet balszerencsét hozót, de éppúgy használatos a sziklatorony, a tündérkémény vagy éppen a földpiramis meghatározására. A szó hallatán – hangzásbeli hasonlóságuk okán – önkéntelenül is a vudu (voodoo) kifejezésre asszociálunk, így az sem meglepő, hogy a kisebb sziklatornyokat gyakran így jellemzik: totemoszlopszerű képződmények. Alább eme furcsa, bizarr sziklaalakzatok nyomába eredünk. Szeretem az erdőt járni, és nagy kedvenceim a bizarr sziklaformációk. Számomra a vágyak netovábbját az jelenti, hogy ez a két dolog lehetőleg egy túraútvonalon találkozzon, azaz a hegyek erdeit járva időnként pompás sziklacsodák essenek utamba. Az optimális megoldás az lenne, ha valamelyik kőerdőben kószálhatnék, ám mivel a kiszemeltek elég messze „laknak” tőlem, marad a virtuális séta. Ígérem, így is maradandó élmény lesz. „Ha egy szobrásznak több millió év állna rendelkezésére egy-egy mű elkészítésére..” - e szavakkal indulnak az előző részek bevezetői, melyen most sem változtatunk. „Természet Mester” pompás alkotásaiból tallózunk ezúttal is. Az észak-amerikai kontinens volt és marad is helyszínünk, hiszen a földrész kifogyhatatlan tárháza az efféle csodáknak. Ezúttal újabb mesebeli szépségű kanyonokba vezet utunk. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Bizarr csodák nyomában 1. Archives
November 2016
Cimkék
All
|