Nemrégiben írtam (Halálra ítélt platánok) arról a szomorú tényről, hogy a világ leghosszabb platánsorát gyógyíthatatlan kór támadta meg, és ennek okán 42 ezer gyönyörű öreg fát kell kivágni Franciaországban. Az Olaszországból indult kór egyre terjed, és a kutatók szerint idővel kinyírja az öreg kontinens összes platánját. Gyorsan utána is néztem, mit veszítene Szeged városa, ha az előjelzés bebizonyosodik.
0 Comments
A hétvégén India „vendégeskedik” Szegeden és környékén. A városban a Füvészkert lótuszai adják a rendezvények apropóját, a környékben pedig a Balástya melletti hindu közösség, Nandafalva rendezi India-napját. A lótusz kapcsán pedig essen szó még a gyönyörű virág ihlette Új-Delhiben álló bahá’í imaházról. Elindultam őszt keresni. Azt a fajta őszt, amit annyira szeretek: a sárguló lombok, a hulló levelek, a langyos, simogató napfény évszakát. Tettem mindezt a napfény városában október utolsó napjaiban. Jártam a tereket, felkerestem a ligetet, de terveimmel ellentétben a Tisza-parti Rotary-sétányt kihagytam, mert a Tisza hídról szemlélve nem tűntek még eléggé sárgának ott a fák lombjai. Igazság szerint még nagyon is zöldek a levelek mindenfelé. Azért tudtam fotózni ezt-azt. Nemrégiben több hírforrás tudósított arról, hogy Szegeden a Tisza folyóval párhuzamosan az újszegedi hullámtérben egy tanösvényt alakított ki a Szent-Györgyi Albert Rotary Club. Ahogy írták, a Szeged legromantikusabb helyének is nyugodtan nevezhető terület ideális egy igazi üdítő sétára, kikapcsolódásra. Több sem kellett nekem, pattantam kerékpárra és indultam máris túrázni. ...is lehetne, mert a várost tucatnyi tó veszi (fél)körbe. Egykor nagyobbrészt bányatavak voltak, ma viszont fő funkciójuk az, hogy befogadják a csapadékvizet és csökkentik a talajvízszintet. Közülük – megközelíthetőségük és parkosítottságuk okán – alig páran szolgálnak kirándulási célpontként, s teszik ezt is csupán „másodállásban”. „Ki a Tisza vizét issza, annak szíve vágyik vissza.” - tartja a mondás. Nincs még egy folyó, amely hol méltóságteljes, lassú kanyargásával, hol zabolátlan rohanásával ily mélyen beásta volna magát a magyar ember szívébe. Szempillantásig élő „virágainak” a sötét folyófenéken hosszú éveken át gyűjtött erejét egy nyári napnyugta ragadja magával. Az előző részben megnéztük a Széchenyi- és Dugonics teret, a Várkertet és a Móra parkot. A mostani részben az utóbbi helyszínről átsétálunk az Erzsébet-ligetbe, majd a Széchenyi tér érintésével a Kálvária térre, végül vetünk egy pillantást a megújult „Öreg Hölgy” vigyázta Szent István térre. Nemrégiben volt szerencsém elolvasgatni a nagyon érdekes, jó stílusban megírt bejegyzéseket tartalmazó Napi Illés utca blogot. Egy vidéki lány nem mindennapinak mondható - a hírhedt „nyóckerben” megélt -, leginkább gyomorszorító élményeiről vall benne író-szerkesztője Nyisztor Adrienn. Azon túl, hogy tiszta szívvel ajánlom mindenkinek olvasásra ezt a blogot, most abból az apropóból citálom ide, mert szeretett városom, Szeged zöld oldalát szeretném bemutatni, és tulajdonképpen Adrienn Fűfüggőség című bejegyzése adta meg számomra az indíttatást, hogy ezt a bejegyzést „elkövessem”. Két napja kalandozunk már a Szegedi Füvészkertben, és most rászánunk még egy napot. Ez a nap lesz az utolsó, azaz a minisorozat befejező része következik. Nem azért mintha ezzel a harmadik sétával olyan szinten jártuk volna be a kertet, hogy további látnivaló nem maradt, mert arról szó nincs. Ám az „íródeák” ennyi időt szánt most a dologra, neki ennyi fért bele. Tegnap kezdett füvészkerti sétánk során tulajdonképpen csak a nemrégiben felújított, kibővített és megszépült üvegházat kalandoztuk be, ám ez a rész az egészhez viszonyítva szinte mikroszkopikus méretű, mert a kert teljes nagysága 17 hektár. Ha valaki az egészet be kívánja járni, akkor bizony minimum egy teljes napot rá kell szánnia, valamint számolnia kell jó sok kilométer sétával is. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A füvészkertben jártam 1. Archives
September 2016
Cimkék
All
|