„..és maga hogyan védekezik a kullancs ellen?” - kérdezte leendő bükki házigazdám megérkezésemkor. „Kézzel-lábbal” - válaszoltam akkor tréfásan, de meg kell mondanom, hogy a magam (de különösen kicsi párom) megnyugtatása végett én is „fújkálom” magam kullancsriasztóval erdei túráim alkalmával. Mindenesetre abból a tényből kiindulva, hogy ezt a kérdést egy, a hegyekben, erdőkben „őshonos” ember tette fel nekem, igazolódni látszódott számomra is azt a vélekedés, miszerint kis hazánkban kullancshisztéria kapott lábra az utóbbi időben. Ha már ők is (akik megtanultak együtt élni velük) ezzel kezdik, akkor mit mondjon a városi ember, aki úgy képzeli, hogy kullancs csakis a hegyek erdeiben él. Pedig nagyon téved, mert találkozhat velük akár a saját kiskertjében, de még a nagyvárosok parkjaiban is. Emberünk ezeken a helyeken vígan heverészik egy szál fürdőgatyában a füvön, vagy hűsöl a bokrok aljában, mert ugye azok a „veszélyes” hegyek messze vannak. Tőlem is mindig aggódva kérdezik túráim előtt kollégáim, hogy nem félek e ezektől a bogaraktól. Teszik ezt annak tudatában, hogy éppen annak a szállodának a parkjában „támadta” meg egy ilyen „bestia” az egyik vendégünket, ahol dolgozunk. Rohantak is vele rögvest a társai orvostól orvosig, ahelyett hogy tették volna azt, amit ilyen esetben tenni kell. Nem tették, mert nem tudták, hogy mi a teendő, mint ahogyan sokan mások sem tudják, mert bizony nagy a zűrzavar a fejekben kullancs ügyben. Próbáljunk meg hát tisztán látni, ezért vegyük sorjában a tudnivalókat: A kullancs (a közhiedelemmel ellentétben) nem a fák lombozatán él. A talaj közeli növényzet az igazi életközege. Fűszálakon, bokrokon (legfeljebb 1,5 méter magasságban) lábaikon levő karmok és tapadókorongok segítségével megkapaszkodva, lógva várja a táplálkozási alkalmat és amíg az eljön, addig harmatnedveken tengődik. Nem kedveli a fényt, a meleget és a szárazságot, valójában az árnyékos, hűvös és nedves csalitos cserjések a kedvenc tartózkodási helyei. A telet a kullancsok az avar alatt vészelik át és szívósságukra jellemző, hogy hűvös, nedves homokban táplálék nélkül 3-6 évig (!) is elélnek, a fiatal egyedek azonban az éhezést csak egy évig bírják (micsoda egy nyámnyila alakok :). A kullancs elülső lábain egy speciális érzékszerv található, amivel érzékeli a közelben található melegvérű lények (köztük az ember) szén-monoxid kibocsátását, de érzékeli a szervezet hő kibocsátását és képes szaginger alapján is rátalálni áldozatára. A kullancs miután rámászott, rásodródott, vagy rápottyant a „véradó állomásra”, megfelelő behatolási pontot keres és a fénytől védett testtájak felé mászik (hajas fejbőr, testhajlatok, ruha alatti területek). Nyelvével érzésteleníti a bőrfelületet (ravasz a „koma”, észre sem vesszük, hogy „meglékelt” bennünket), majd az elülső lábával szinte orvosi precizitással felvágja azt. Miután felnyitotta a bőrfelületet a kullancs lábaival lehorgonyozza magát, majd ormányával megkezdi a behatolást. A kullancs ormánya hasonló, mint egy nyílvessző: csak befelé tud haladni. A vérszívás időtartama a kullancs nemétől, és fejlettségi állapotától függ. A hím kullancs néhány óráig, a nőstény napokig, a peterakásra készülő kullancs azonban akár hetekig is csünghet az áldozatán. Az 1-4 mm nagyságú példányok vérrel teleszívott állapotban babszem nagyságúra is megduzzadhatnak, ami a testsúlyuk akár 200-szorosát (!) is jelentheti. A kullancs befészkelése és a kórokozó szervezetbe kerülésének az ideje nagyon eltérő, mert egyes kórokozók néhány óra alatt, míg mások csak napok múlva jutnak be. Mivel emésztőrendszerének nincs másik „kimenete”, az ürüléket visszaöklendezi a gazdatestbe és ezzel (ha vírushordozó) a fertőzést átviszi az áldozatra. A kullancs tehát nem a csípésével fertőz! A kullancs eltávolításának módjáról is sok a tévhit. A lényeg: Nem kell pánikba esni és orvoshoz szaladgálni (az orvosok többsége ugyanis nem járatosabb a kullancseltávolítás terén, mint a szomszédasszonyunk). Az a fontos, hogy minél hamarabb szabaduljunk meg a betolakodótól, ezért lehetőleg magunk segítsünk a bajunkon. Ha sikerült felfedeznünk egyet, nem érdemes ész nélkül belevágni a kullancs kioperálásába. Nem szabad semmilyen olyan anyaggal (olaj, zsír) bekenni a bőrbe fúródott kullancs látható testrészeit, mert elzárja az oxigéntől, fuldokolni kezd és testnedveit idő előtt visszaereszti a sebbe (ugyanezen okból égetéssel se próbálkozzunk!). A kullancs eltávolítására legbiztosabb mód a kullancskiszedő használata (pl kullancs-kiemelő kanál, csipesz). Segítségével alá tudunk nyúlni és a bőrhöz legközelebbi ponton megfogva (lassan, folyamatosan, potrohát nem tekergetve!) ki tudjuk húzni. Régebben azt javallották a hozzáértők, hogy a csipesszel rögzített kullancsot egyszer forgassuk körbe (bármelyik irányba), mert a szúrócsatornát csak így lehet kitágítani, és a horgas alsó állkapocs csak így nem akad szövetekbe. Manapság azonban már a tekergetést nem javasolják, csupán a függőlegesen történő felfelé húzást. Saját tapasztalat: eddigi életem során egyetlenegy (!) vérszívó „települt” rajtam, amit én még a tekerős módszerrel pillanatok alatt jobb belátásra bírtam, jelesül, azonnal elengedte a „zsákmányt”, már mint engem. Miután megfogtuk a bőrhöz közel és lassan húzni kezdtük, hagyjunk neki fél percet, hogy a parazita maga eressze el a bőrünket, így nem kell attól tartani, hogy beszakad a szájszerve. Tehát lassan, hogy a bőrünkön kis sátor keletkezzen, úgy húzzuk ki és ne akarjuk kitépni. Ha nincs kéznél csipesz, akkor vékony késpengét toljunk a hívatlan vendég alá, fektessük a pengére, amellyel így „kipöccinthetjük” (az erdei dolgozók, és a vadászok is így tesznek), de a kiemelés csak akkor lesz sikeres, ha a bicska hegyével közvetlenül a befúródott fej alá nyúlunk! Ugyanezt megtehetjük, ha egy finom manikűrolló épp-hogy nyitott szárai közé vesszük az állatot, de próbálkozhatunk hurokra tekert cérnával is. Nem szabad hegyes tárggyal (például tűvel) kikaparni, dörzsölni, csavarni, nyomkodni! Mielőtt kitépnénk a kullancsot, bizonyosodjunk meg róla, hogy lábaival már nem kapaszkodik az áldozat bőrébe. Nem baj, ha beszakad a kullancs szájszerve (és nem a feje, mint azt tévesen mondani szokták), ne aggódjunk, mert a bőrben maradó rész a szálkához hasonlatos módon ki fog lökődni. (Vannak tűszúrásnyi, alig észrevehető kullancsok. Ezek nagyon ritkán fertőzöttek. Vérszívásuk csak néhány óráig tart, utána elhagyják az áldozataikat, Tehát nem érdemes tűvel kioperálni őket.) A kullancs okozta vágás egy nyílt seb, ezért minden esetben a csípés helyét fertőtlenítő szerrel kezeljük le. Figyeljük testünkön a csípés helyét 5-6 héten keresztül. Egy-két napon belül általában körömnyi nagyságú bőrpír szokott jelentkezni, rendszerint viszketés kíséretében. Megindul a szervezet védekező mechanizmusa, majd a foltocska rendszerint magától is elmúlik. Fertőzés esetén azonban másfajta foltok is jelentkezhetnek. Néhány hét múltán a körkörös, úgynevezett „kokárda foltok” már a Lyme-kór előhírnökei. Egy-két hét elteltével ugyan ezek is elmúlhatnak, de a korán beküldött vérminta szerológiai vizsgálata lehet, hogy még nem mutatja ki a fertőzöttséget. Várni kell még néhány hetet. A kullancscsípés helyét legalább két hónapig tanácsos figyelemmel kísérni. Megelőzés: Ajánlatos zártan öltözködni (persze ez nem azt jelenti, hogy vegyvédelmi ruhát viseljünk, gázálarccal kiegészítve!). Pihenéskor, főleg leüléskor és leheveredésnél legyünk óvatosak, mert a kullancs is az árnyékos helyeken vár áldozatára. Ha csak lehet, hosszúnadrágban (a kemény farmer helyett jobb búvóhelynek találja a puha flanelt vagy melegítőt) menjünk kirándulni. A nadrágot tűrjük be a zokni alá, a trikónkat pedig a nadrágba. Hosszú hajúak fogják össze a hajukat, viseljék kontyban, vagy sapka alá tűrve A rovarriasztó szerekkel távol tarthatjuk magunktól, ha azokkal a szabadon hagyott bőrfelületeket bekenjük, de az aeroszollal a ruházat is kezelhető. A kullancsriasztó szerek távol tartják a kullancsokat, de használatukat 3-4 óránként meg kell ismételni. A kirándulás befejeztével a legfontosabb mezítelen testünk átvizsgálása. A kullancs a vékonyabb bőrrel rendelkező hajlatokat kedveli, főleg a térdhajlatban és az ágyék környékén talál ilyet. Ezért ajánlatos külső segítséget is igénybe venni és tusfürdővel zárni a vizsgálódást. Vigyázat, mert a lustább kullancsok még a levetett ruházatban is várhatják sorsuk jobbra fordulását! A legújabb „csodaszerről”: Az interneten kering az a téves információkon alapuló körlevél, mely arra buzdít, hogy a testünkbe fúródott kullancsot megnyálazott gyufa segítségével távolítsuk el. A népi kullancseltávolító módszert népszerűsítő levél így szól:
„A belénk fúródott kullancsot minden erőszak nélkül egy szál gyufával könnyedén eltávolíthatjuk! Nyálazzuk meg a gyufa fejét, majd közvetlenül a kullancs teste mellett lassan körözzünk, mintha kenegetnénk. A kullancs pár másodperc múlva átmászik a gyufára, mert nagyon szereti a foszforos illatot, képes elhagyni miatta a testünket.” Ám a mai biztonsági gyufákban már foszfor sem található, csak a dörzscsík tartalmaz vörösfoszfort. Egyébként a szakirodalomban nyoma sincs a kullancsok „foszforimádatának”, így ez a népi megoldás is csak amolyan kísérletezésnek tudható be, nem tekinthető sikeres és szerencsés megoldásnak kullancscsípés esetén. Ne dőljünk be hát a körlevélnek! Kollát Gyula Képek: zeckenwetter.de, fmh.hu, think.transindex.ro, varkapu.info, filantropikum.com, zecken.de, gesundheitsamt.de, lifeline.de, fitforfun.de, umweltbundesamt.de, frisss.hu
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Kullancsok és félelmek ArchivesCimkék
All
|