A nagy sikerre való tekintettel folytatódik illetve sorozattá alakul az ezerarcú gombavilág bemutatása. Sok kedves visszajelzést kaptam az előző írás megjelenését követően, és többen biztattak a folytatásra. Ám legyen. Következzék képes-képtelen gombahatározóm újabb 16 „áldozata”. Sörtés dücskőgomba (Lentinus strigosus) – Feltűnően kerüli a borotvát, ettől állandóan borostás :) Meg is magyarázza a dolgot, mondván erősen szöszös, filces kalapja, tönkje okán nehezebben veszíti el víztartalmát, mint más gomba. Sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) - Fiatalon puha, nedves... (na, most ki mire is asszociált :) Amúgy a legistenibb vagdalt alapanyag, mennyei gombafasírtot lehet belőle készíteni! Büdös őzlábgomba (Lepiota cristata) – Hogy mitől büdös egy őz lába, fel nem foghatom (hiszen nem is hord sem zoknit, sem cipőt :) Úgy mondják, az íze jellegtelen (kinek volt gusztusa megkóstolni ezt a büdöset?) Óriás likacsosgomba (Meripilus giganteus) – Azt írja róla a gomba-szakirodalom, hogy kellemes gombaszagú és gombaízű. Minő meglepetés egy gombánál :) Osztrák csészegomba (Sarcoscypha austrciaca) – Spóráit kilövi, és az egyszerre nagy mennyiségben kilövellő fehér spórák kis felhőt alkotnak a csésze felett. Fülünkhöz tartva a gombát, ilyenkor sisegő hangot lehet hallani - olvasom szintén a szakirodalomban. A sziszegőt, meg a sistergőt vágom, de milyen lehet az a sisegő hang? Téli fülőke (Flammulina velutipes) – Karácsony tájékán is szedhető, fogyasztható gomba, ami feltűnően halszagú. Azért ne ebből főzzük a szentestére szánt ünnepi halászlét :) Púpos egyrétűtapló (Trametes gibbosa) – Nagyon figyelmes, illedelmes gombafajta, nem tolja el a növekedése útjában lévő fűszálakat, hanem körülnövi azokat. Más kérdés, hogy azok így el sem tudnának szaladni :) Májgomba (Fistulina hepatica) - Íze kissé savanykás, az idős gomba kifejezetten fanyar; gyümölcs illatú. Húsának színe a marhahúséra emlékeztet, kinézete meg (a mellékelt képet látván) a varangyos békára! Ifjabb korában délcegebben néz ki, mi több főételnek és savanyúságnak is kiváló! Hegyesedő sötétedőpöfeteg (Bovista acuminata) - Magyar neve igen alaposan leírja a picikét, de talán így még teljesebb lenne: Fehér tojásdad hegyesedő rücskös sötétedőpöfeteg (vagy ez már túl hosszú :) Lehetne persze rövidebb is, mondjuk: Szemcsés tojásgomba (ez meg nagyon snassz?) Amúgy magánzó a „lelkem”, egyesével „lakik”. Fehértejű kígyógomba (Mycena galopus) - Nedves időben kalapja és lemezei felületén kis tejcseppecskék jelenhetnek meg. Száraz időben ez nem látható, de a tönköt eltörve ilyenkor is megjelenik a tejnedv. Lejmolóknak csak az ifjabb egyedeknél van esélyük, az idős példányok már nem tejelnek :) Közönséges petrezselyemgomba (Hericium coralloides) – Bármely akvárium éke lehetne ez a leginkább korallgombára emlékeztető szépség. Húsa frissen fehér, sajtkeménységű, idős korban sárgásbarna, parafaszerű. Fiatalon ehető, kissé retekízű. Idősebb korban már ehetetlen, de még borosüveg dugaszolására megteszi :) Poloskaszagú tejelőgomba (Lactarius serifluus) – Teje nem egy nagy szám, mert vízszerű, ne is kísérletezzünk az altatásával. Fiatal korban poloska-, idősen cikória szagú. A cikóriát még csak vágom, de erőteljes koncentrálás után sem tudtam elképzelni, milyen szagú lehet a poloska :) Cserepes gereben (Sarcodon imbricatus) - Tölcséresen bemélyedő kalapjának látványa igazi vizuális élmény. Húsa sajt keménységű, fűszeres illatú, íze kellemes. Nyersen is finom, de vigyázat! Akárcsak az alkohol, nagy mennyiségben megárthat! Földtoló galambgomba (Russula delica) - Kalapja rendszerint még a föld alatt kinyílik és ahogy nő, maga előtt tolja az avart és a földet, ezért a kalapja mindig „piszkos”. Beléharapva jő a meglepetés: a gyümölcsillathoz hal íz párosul. Cafrangos galóca (Amanita strobiliformis) – A „kincses” gomba! Képes kivonni és felhalmozni a talaj ezüsttartalmát, azt akár 700-szorosára is dúsíthatja! Alapos hőkezelés után azonban nyugodtan lakmározhatunk a „nemesfémből”. Harkály tintagomba (Coprinopsis picacea) – Az elegáns! A bükkösök egyik legszemrevalóbb gombája karcsú fehér tönkjével és sötét kalapjával. Nem kimondottan mérges, ám egy pohárka borral „leöblítve” azzá válik. Kollát Gyula Gombahatározóm első részét ITT találjátok.
Képek: 1.-9. Kaposvári László, 10.-16. aphotofungi.com, flickr.com, in2.dk, milyengomba.hu, szfki.hu, milyengomba.hu, szfki.hu
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Gombák, (nem) kicsit másképp Archives
January 2016
Cimkék
All
|