Gombalesen Írországban

A gombász – vesse bárhová is sors – nem bújik ki a bőréből, és új „hazájában” is a kalaposok elszánt „üldözője” marad. Nem kivétel ez alól gombaszakértő turistabarátom, Kaposvári László sem, aki a bükki tájról a „Zöld szigetre” vetődvén folytatta a vadászatot. Fotómasinája elől a természet e csodálatos teremtményeinek esélye sem volt „elmenekülni”, így ott a messzi távolban is gyönyörű trófeákat sikerült begyűjtenie.

---

„Nő mint eső után a gomba” – tartja a mondás, és mint közismert Írországban gyakran jő az égi áldás. Vélhetően ott nincs is a kis hazánkban olykor előforduló aszályos időszakhoz hasonlatos gombaínség, így – amennyiben ideje engedi – bátran indulhat túraútra abban a reményben, hogy lesz „kapás”. Nemrégiben Laci barátom egy bő száz fotót tartalmazó albumot adott közre a facebookon „Fungi of Ireland” címmel, mely a szigetországban készült gombaportréit tartalmazza.
Ebből az albumból szemezgettem, alább a nekem legjobban tetszők következnek. Régi jó szokásomhoz híven a fotókhoz kapcsolódó szövegek általam komponált „zöldségek”.
Pisztricgomba (Polyporus squamosus) – A képről eszembe jutott egy régi vicc: – Miért jó a nyúlnak? – Mert két füle van, és mégsem szatyor – szól a válasz. Gombánknak meg azért jó, mert – bár kalapját pikkelyek borítják – mégsem hal :) A nagyszerű felvételhez érkezett a facén egy kedves komment, mellyel mélységesen egyetértek: „A képen látható gombákat kedvesen ellensúlyozza a két kis gólyaorrvirág.”

Szenes gömbgomba (Daldinia concentrica) – Ez gomba korántsem a szépsége, inkább érdekessége okán került ebbe a csokorba. Száraz állapotában egy darab szénre emlékeztet, akár rajzolhatunk is vele, és természetesen tűzgyújtásra is alkalmas. Angol nevei: „King Alfred’s cake” azaz Alfréd Király süteménye* (róla bővebben az írás alatt), „carbon balls” széngolyó, vagy épp „cramp balls” görcslabda.

Júdásfülegomba (Auricularia auricula-judae) – Ezt a gombát – Laci egy másik felvételének közzétételekor – már „analizáltam”, így most önmagamat ismétlem: A fekete bodzán gyakori, és Júdás állítólag bodzafára akasztotta fel magát (a füle meg ott is maradt :), talán innen ered a neve.

Ibolyás egyrétűtapló (Trichaptum abietinum) – Régebben azt mondtam volna rá, hogy némely tulajdonságában az ember kobakjához hasonlatos: fiatalon a felszíne szőrös (embernél hajas), öregen pedig csupasz (embernél kopasz). Manapság viszont a fiatalurak nagy hányada tar, úgy hogy jelenleg ez a hasonlat nem áll, annál inkább a másik jellemző: öregen ráncos lesz.

Sereges tintagomga (Coprinellus disseminatus) – Gyűszű formájú és méretű apróságok hada. A jóllakáshoz egy egész regimentet kellene elfogyasztani, ráadásul, ha borral öblítjük le még mérgező is. Szóval, macerás ügy :) Nagyon tetszik a felvétel, lenyűgöző hangulata van a képnek.

Sötétspórás cölöpgomba (Paxillus obscurisporus) – Nagy átváltozó a lelkem, mert a színe okkerbarna, olívbarna, rozsdabarna, sőt idővel sötétbarna lehet; az alakja pedig fiatalon domború, később lapos, idős korban tölcsérszerű lesz. Még jó, hogy gyűrött kalapját idős korára kisimítja.

Borostás réteggomba (Stereum hirsutum) – Mintha megannyi hallgatózó fül lenne a képen, amik tetőcserépszerűen sorakoznak a rönkön. Ennek ellenére tetőfedésre mégsem igazán ajánlottak. És tévedés ne essék, nem azért mert szőrösek!

Osztrák csészegomba (Sarcoscypha austriaca) – Spóráit kilövi, és az egyszerre nagy mennyiségben kilövellő fehér spórák kis felhőt alkotnak a csésze felett. Fülünkhöz tartva a gombát, ilyenkor sisegő hangot lehet hallani – olvasom a szakirodalomban. A sziszegőt, meg a sistergőt még csak vágom, de milyen lehet az a sisegő hang?

Aranyos rezgőgomba (Tremella mesenterica) – Fiatalon agyvelőszerű, öregedve szabálytalanul lebenyessé válik (milyen emberi). Amúgy se íze, se bűze, tehát ne is próbáljuk meg hamis velős palacsinta alapanyagként felhasználni, mert aligha aratnánk vele osztatlan sikert.

Gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea) – Úgy mondják a szaga jó, ami teljességgel érthető hiszen megkóstolva édeskésen szappanízű (vajon ki kóstolta meg a szappant, hogy legyen összehasonlítási alapja?). Azt írja a szakirodalom, hogy ha tartósan rágjuk, torokkaparó. De ugyan ki a fene akarna órákig nyammogni egy szappant?**

Mivel nem akarom ezt a bejegyzést a tőlem megszokottól hosszabbra nyújtani, így a fenti tíz felvétel „megszövegezését” követően a nekem leginkább tetsző további felvételeket alább egy kis galériában (szövegelés nélkül) mutatom be. A benne látható gombák (sorrendben) a következők: 1 Gyűrűs fülőke (Oudemansiella mucida) 2 Kéreg-kígyógomba (Mycena pseudocorticola) 3 Fenyő-likacsosgomba (Phaeolus schweinitzii) 4 Szilvatapló (Phellinus pomaceus) 5 Bunkóslábú fülőke (Rhodocollybia butyracea) 6 Tüskés tőkegomba (Pholiota squarrosa).

Köszönöm Kaposvári Lacinak, hogy hozzájárult képei általam történő felhasználásához, amint azt is, hogy az írást lektorálta. Bízom benne, hogy a jövőben számos nagyszerű új felvétel születik majd fotómasináján, és ezáltal idővel újabb fejezettel bővül majd közös képes-képtelen gombahatározónk.
                                                                                                                                                                                             Kollát Gyula

*A legenda szerint a 9. század végén uralkodott Alfréd királynak a normannok elől egy ideig bujdosnia kellett és éppen egy öregasszony házában húzta meg magát, mikor az öreg néne egyszer azzal bízta meg lakóját, hogy figyeljen a sütőben lévő süteményre. Alfréd király azonban elaludt, s mire felébredt, az összes süti megégett. Az öregasszony jól leszidta a lustálkodót, majd mikor megtudta, hogy ő a király, bocsánatot kért a dorgálásért. – A gombáról bővebben kedves bloggerkollégám, Lenner Ádám ír a National Geographic Magazinban itt: Alfréd király süteménye

**Kaposvári Laci kiegészítése: A sereges tintagombáról a régebbi szakirodalom valóban azt írta, hogy alkohollal együtt fogyasztva mérgező, de Jancsó Gábor és mások kutatásai alapján ma már az az elfogadott és alátámasztott vélemény, hogy a ráncos tintagomba kivételével más fajok oly kevés koprint tartalmaznak, ami gyakorlatilag nem befolyásolja az alkohollal együttes fogyasztásukat. Már ha valaki a sereges tintagombát meg akarja egyáltalán enni...

A gombafajták jellegzetes tulajdonságait illetően a Miskolci Gombász Egyesület (MIGE) HONLAPJÁT használtam puskaként. (kivéve a gyűrűs tuskógomba, mert az ő jellemzőit innen idéztem)