A mókás gombahatározók után most némileg komolyabbra vesszük a figurát, és maradva ezeknek a csodalényeknek a birodalmában, szemügyre veszünk néhány egészen elképesztő teremtményt. Tudományos igényességű értekezésre továbbra sem kell számítani, mindössze egy-egy rövidke bemutatkozásra, hiszen a képek önmagukért beszélnek. „Akivel” elsőként megismerkedünk, úgy tűnik – legalábbis az alábbi képre pillantva – mintha egy összevissza lyuggatott, és ebből adódóan mindenfelé behorpadt piros focilabda lenne. Ám a látszat csal, mert valójában ez egy kosárgomba (Clathrus ruber), mely fiatal korában még fessebben néz ki: gömbölyded vagy tojás alakú és fehér színű. Később védőburka felreped, és kiemelkedik belőle a vörös rácsozatból álló, gömbkosár vagy fordított körte alakú spóratartó rész. A rácsok belső felületén képződik azután a meglehetősen gusztustalan, kocsonyásan elfolyósodó, kellemetlen dögszagot árasztó termőréteg, melyben spórái felhalmozódnak, amiket a „finom” illatért bolonduló legyek szertehordanak. És a slusszpoén: ez a „büdöske” fiatalon, még tojás állapotában EHETŐ! Második „önként jelentkezőnket” aligha lehet más jelzővel illetni, mint hogy (kutya)szemérmetlen (tessenek csak az alábbi a képre tekinteni). „Őkelme” hivatalos neve: erdei szömörcsög (Phallus impudicus), és meglehetős hasonlatosságot mutat az elsőként bemutatott „selejtes focilabdával” annyiban, hogy ugyanúgy tojásból bújik elő – ezen okból nevezik boszorkánytojásnak is -, és süvegét ő is „légybolondító” illatúvá (?) varázsolja, hogy a szintúgy szemtelen fajzatok széthordják a spóráit. Ezek után talán mondanom sem kell, hogy „tojáskorában” ehető csemegének számít! „Aki” most következik, arról első ránézésre még azt is hihetnénk, hogy valamiféle finom tejszínes/epres sütiszerűség, pedig nagyon nem az! Mégpedig azért, mert ő az „ördög (vérző) foga”. Van neki hivatalos neve is: csípős parásgereben (Hydnellum peckii), mely – amint a képeken is látszik – fiatal korában vörös nedvet választ ki. A következő képre tekintve magyarázatot is kapunk arra, hogy honnan ered a vérző fog elnevezés (bár, hogy az ördögé pont így nézne ki, arról még senki nem számolt be hitelesen). Az ehetőséget illetően annyit tudunk, hogy eddig nem bizonyultak mérgezőnek, ám extrém keserű ízük okán vélhetően még az ördögnek sem kellenek. Ebben az írásban (mert persze lesz folytatás is) még egy csodabogárnak sikerült helyet szorítanom, ő pedig a pulykafarok. Igazán mutatós egy portéka, népies nevét a szárnyas legyezőszerűen szétnyíló hátsójára való hasonlatossága okán kapta. Van neki azonban „rendes” neve is: lepketapló (Trametes versicolor) – Japánban karawatake a neve (ami folyóparti gombát jelent), Kínaiban pedig yun-zhi (ami felhőgombaként fordítandó). Egyébként farontó gomba, mely a kidőlt fák elkorhasztásáról és a talajba történő mielőbbi visszajuttatásáról gondoskodik. Keleten évezredek óta alkalmazzák a gyógyászatban. Szóval, ennyi fért most ebbe az írásba, és ha olyan visszajelzéseket kapok tőletek, hogy igénylitek a folytatást, ahogy fentebb is jeleztem, megoldható a dolog :)
Kollát Gyula Képek: botanicalgarden.ubc.ca, shroomery.org, milyengomba.hu, commons.wikimedia.org, opiske.ru, taringa.net, twitter.com, imgur.com, bmvgallery.com
2 Comments
Banga Szilvi
5/27/2014 08:53:29 am
Jöhet a folytatás.
Reply
Kollát Gyula
5/27/2014 06:55:42 pm
Köszi a biztatást Szilvi :) Szuper lehet látni azt a folyamatot, amit leírsz. Egyszer majd fotózd le, szívesen megnézném.
Reply
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Gombák, (nem) kicsit másképp Archives
January 2016
Cimkék
All
|