„Van egy nagy kikötő az életemben, Te vagy az, és én bármikor, bármilyen időben kikötök ott, mert akkor fogad be engem, amikor csak akarom.”* Egy San Salvador-i lány írta ezeket a sorokat a nyughatatlan, az élményre zabolátlanul éhes író-pilóta párjáról. Furcsa házasság volt az övék, szerelmük pedig a kívülálló számára egy már-már érthetetlen örök szerelem. Kapcsolatuk nem úgy él a köztudatban, mint legendás szerelem. Antoine de Saint-Exupéry és Consuelo Suncín 1930-ban ismerkedtek meg, s rá egy évre - mindkét család rosszallását kivívva – összeházasodtak. Saint-Exupéry egyszerre különc arisztokrata, vakmerő pilóta és rajongó szerelmes. Consuelo egy jómódú salvadori család lánya, megismerkedésükkor már elvált nő és egyben özvegy is. Nem hétköznapi asszony, szép, okos, fest és szobrászkodik is. Szereti férjét: „Nem fáról lehulló gyümölcs lettem, hanem mag, amely arra vár, hogy elvessék, elültessék az örökkévalóságnak. A férjem szívében akartam lakni. Ő volt a csillagom, a sorsom, a hitem, a végzetem. Kicsiny voltam, de hatalmas életerő lakozott bennem. A világmindenség összes csillagát összegyűjtöttem a két szememben, hogy a fényében füröszthessem őt.”* A romantikus együttlétek után fájdalmas és hosszú különválások érzelmi hullámvölgyei jellemzik a házaspár életét. Consuelo törékeny rózsája Saint-Exupery-nek, aki több figyelmet, szeretetet, gondoskodást igényelt volna, mint amit kapott. „Szomorúnak tűnök, mert nincs bátorságom ahhoz, hogy elmeneküljek tőled. Azt hiszem, nem akarom tudomásul venni az igazságot: neked én semmit sem jelentek, csak egy álom vagyok. Te szeretsz játszani az élettel, nem félsz semmitől, még tőlem sem. De szeretném, ha tudnád, én nem egy tárgy vagyok, sem egy kisbaba.”* Mégis ragaszkodott különc, veszélyt kereső, állandóan nyugtalan férjéhez, aggódott érte, megalázkodott, csak hogy hírt halljon felőle, amikor hetekre, hónapokra eltűnt repülőgépével. „Már egy hónapja semmi hírem sincs felőled. (...) A két kezem közé kell fognom a fejem éjjel és nappal, üres és túlterhelt óráimban egyaránt, hogy meggyőzzem magam róla, hogy valóban létezel valahol, és egy napon majd visszajössz hozzám, megérintesz a kezeddel, elsimítod a ráncaimat, a félelmeimet. (...) Tudd, hogy egész életemben várni foglak, még akkor is, ha öreg leszek, és semmire sem fogok emlékezni.”* Eltűrte kilengéseit, kalandjait más nőkkel, belebetegedett a folyamatos várakozásba. Amikor azonban újra találkoztak, egymásra találtak, Consuelo életébe visszatért a fény és a szeretet. „Amikor egy ember íróhoz megy feleségül, szerzetesrendbe lép. Egy olyan rendbe, aminek nincs neve, és neki kell felállítania a regulát, mindent fel kell építenie anélkül, hogy az kívülről látszana, ahogy egy kis pók szövi a hálóját, és újrakezdi, ha egy mozdulattal lesöprik a régit.”* Consuelo nem olyan volt, mint a többi nő, akivel a kiábrándult író rendre találkozott. Őbenne megtalálta rózsáját, akár a kis herceg. Első találkozásuk után ő lett az Asszony, és bár többször is szakítottak, mindig hűséges maradt e soha ki nem hunyó szerelemhez. A Kis herceg az író életének vallomása, egy állandó útkereső belső békevágyának a története és 13 évig tartó viharos házasságának a meséje. A köhögő rózsa Consuelo, akit asztma gyötör, törékeny és ezért óvják egy üvegbúra alatt. A többi ötezer rózsa Exupery barátnői, akik nem érnek semmit, hiszen neki csak egy rózsa a fontos. A könyv ugyan gyerekkönyvként íródott, de egyben bocsánatkérés Consuelótól mindazért, amit ebben a házasságban elszenvedett. Az író 1944-ben, a háború alatt gépével a Földközi tenger térségében eltűnt. Könyve, mely egy évvel halála előtt került a könyvesboltokba a világ harmadik legolvasottabb irodalmi alkotásává vált. A Kis herceget 250 nyelvre fordították le és 140 millió példányszámban adták el világszerte. Miközben a mese-regény számtalan kiadást megélt és íróját szárnyára kapta a világhír, Consuelo feledésbe merült. „– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. – Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. – Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. – Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. – Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”** Kollát Gyula * Consuelo de Saint-Exupéry
** Antoine de Saint-Exupéry Forrás: Recenzió: Egy legendás szerelem. Consuelo és Antoine de Saint Exupéry, antikva.hu - Recenzió: Consuelo de Saint-Exupéry: A rózsa emlékiratai, Feketsné Kisvarga Anita – Saint-Exupery rózsája valójában a salvadori Consuelo Suncin, latimoport.hu Képek: manlioargueta.com, ysatisdesaintsimone.wordpress.com, xenesglosses.eu, liveinternet.ru, consuelo-de-saint-exupery.com, sarremia.com, forwallpaper.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A szívek királynői Archives
January 2018
Cimkék
All
|