Lagziba megyünk, oszt' nagy kanállal eszünk – mondották volt régen, és tényleg a mértéktelen zabálás volt az etalon. A volt létigét akár a van alakjával is helyettesíthetném, hiszen a helyzet mára nem sokat változott. Legalábbis egyes vidékeken. Nézzük, hogy néz ki mostanság egy átlagos lagzi első vacsorája mifelénk. Hosszú vendéglátós pályafutásom alatt megszámlálhatatlan számú lakodalmi rendezvényt szervezetem és bonyolítottam le. Ebben az írásban a „buli” első vacsoráját veszem górcső alá, és megosztom több évtizeden átívelő tevékenységem tapasztalatait. A rendezők nálunk hagyományos és svédasztalos formák közül választhattak. Hagyományos: ebben az esetben a vacsora minden fogása felszolgálásra kerül a vendég asztalára. A menüsor, itt a Dél-Alföldön jellemzően a következőkből áll: újházi tyúkhúsleves lúdgége tésztával, vörösboros marhalábszár pörkölt sósburgonyával és galuskával, vegyes sültes tál általában háromféle körettel (burgonya, rizs, zöld), saláta. Svédasztalos: ennél a változatnál csak a levest szolgálják fel az asztalhoz, az általában négyféle főfogás, valamint a 6-8 féle salátát tartalmazó salátabár a svédasztalon kap helyet, mely három órán keresztül áll a vendégek rendelkezésére (folyamatos feltöltés mellett). Nézzük, hogy néz ki a gyakorlatban a hagyományos változat: Az érkező vendégeket már az ajtónál tálcákra helyezett aperitif italokkal kínálják a felszolgálók. Miután helyet foglalnak, a lakodalmas asztalon italok és sós sütemények (általában hozott anyag) várják őket. A süteményeknek (is) meglehetős keletje van, különösen akkor, ha násznépnek előzetesen két esküvői ceremóniát (polgári és egyházi) kellett étlen-szomjan végig ácsorognia. Általában egy óra elteltével (az ajándékok átadását és egy kis táncikát követően) máris beköszönti a vőfély a levest, ami ugyebár egy meglehetősen tartalmas húsleves. A sós sütemények által sem különösebben tompított éhség utat tör, sokan többször is szednek. Ám, amint az utolsó vendég kanala is „koppan”, a gyors lerámolást és saláta „kipostázást” követően máris érkezik a pörkölt, sósburgonya-galuska, és a vegyes sültestál. EGYSZERRE! Nincs idő ejtőzni, enni kell mindenáron, mert a felszolgált ételek hőfoka gyorsan csökken (a pörkölt kisvártatva „megmered”). Tetszik, nem tetszik, hozzá kell látni, amennyiben a kedves vendég nem „hidegtálat” kíván vacsorázni. Az ételek ugyan jó ideig még nem kerülnek leszedésre, tehát később is van mód szedegetni belőlük, de hát milyenek már azok akár csak félóra múlva is? És mégis! A többség manapság is ehhez a formához ragaszkodik, megannyi hátránya ellenére is! Idegenkednek a svédasztaltól, mondván, az olyan macerás (már mint hogy sétálni kell néhány métert a tányérral a kézben). Pedig! (Istenem, de sokszor bizonygattam!) Ha a svédasztalos formát választják, akkor a levest követően van idő az ejtőzésre (különösen azoknak előnyös, akik levesimádók, és jól belakmároztak belőle). Akik alig csipegettek a levesből, mert nem szeretik, vagy éppen vegetáriánusok, beköszöntése után máris „támadhatják” a svédasztalt. Azok pedig, akik még nem éhesek, nyugodtan kimehetnek (mondjuk pl egy cigit elszívni), és egy későbbi időpontban is szedhetnek maguknak a csévingekben mindvégig forrón tartott főfogásokból. A svédasztal további előnyei: a ételek között a „kötelezően” elhelyezendő pörkölt mellett olyan fogások is helyet kaphatnak, melyek az asztalra felszolgált sültestál esetében nem praktikusak. Lehetnek ezek mártásos-, vagy a sültek mellett nem nagyon jól mutató vegás ételek is. További előny, hogy lényegesen nagyobb köretválaszték is bemutatható, nem beszélve a salátabárról, ahol rafináltabb saláták (teszem azt, görög, cézár, francia, stb) is helyet kaphatnak, mint amilyenek a salátástányéron kivitelezhetők. Az sem elhanyagolható lehetőség, hogy a vendég (a rendelkezésére álló három óra alatt) több alkalommal is meglátogathatja a svédasztalt, így ha valamennyi fogást meg kívánja kóstolni, akkor nem kénytelen azt „kutyafuttában” megtenni. Én nem igazán értem, hogy mindezen előnyök ismeretében miért is favorizálják oly sokan a hagyományos formát. Amúgy valamelyest elfogadom az idegenkedést, különösen az idősebb korosztály részéről, de úgy vélem, hogy a fiatalok közreműködésével, segítségével ők is nagy örömüket lelnék a svédasztalos vacsorában. Erre nem egy példát láttam az általam meggyőzött, előzetesen az utóbbi formától kifejezetten vonakodó vendégek részéről. Kollát Gyula Képek: blogs.kansas.com, hotdog.hu, hungaryzin.com, receptvaros.hu, ihrendezvenykozpont.hu, hotelkatalin.hu
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Zöld és fehér Archives
April 2018
Cimkék
All
|