Csaták és lakomák

1800. június 14. Marengo és 1815. június 18. Waterloo. Két nagy csata dátuma és helyszíne. Csaták, melyek hadtörténelmet írtak. Egyben konyhatörténelmet is, mert a győzők tiszteletére kreált ételkülönlegességek megkezdték hódító útjukat. Mindkét alkalommal a szemben álló felek egyik vezére Bonaparte Napóleon. Ám a másodiknál már nem az ő szakácsának kellett kitennie magáért.

---

A marengói csata - Az ütközet 1800. június 14-én reggel kezdődött. Az osztrákok fölénye igen nagy: tüzérségük hétszeres, hadseregük többi része pedig majdnem kétszeres túlerőben volt a franciákkal szemben. Bonaparte tábornok azonnal üzent a 10.000 emberével viszonylag közel állomásozó Desaix marsallnak: „Azt hittem, én fogok támadni, de az ellenség megelőzött; az Isten szerelmére, jöjjön vissza, ha tud!” Amikor Melas látta, hogy Bonaparte serege rendezetten visszavonul, délután három órakor győzelmi jelentést küldött Bécsbe. Délután ötkor azonban megérkezett Desaix tábornok, és azonnal megtámadta az osztrákokat, akik hadrendje a francia fősereg üldözése miatt már felbomlott. Az első rohamban maga Desaix marsall is elesett, de a két tűz közé került osztrák sereget szétverték.

A marengói csirke (Poulet sauté a la Marengo) - Ami ekkor készült a győzelem tiszteletére, ma már gasztronómiatörténelem: Napóleon világosra pirított, majd konyakban és paradicsommártásban párolt csirkét kapott, amihez rák, pirítós és sült tojás társult. Ez volt az első marengói csirke. Ettől kezdve Napóleon a nagyobb ütközetek után ragaszkodott győzelmi csirkéjéhez. Szakácsa idővel finomította a receptet, hiszen például rák nem minden helyszínen állt rendelkezésére. A konyakot fehérbor váltotta fel, a tojás elmaradt, a rákot könnyebben föllelhető gomba helyettesítette.

A waterloo-i csata - Napóleon stratégiájának alapja az volt, hogy a létszámfölényben lévő ellenséget szétdarabolja és külön-külön mér rájuk csapást. Ám a kivitelezésbe hiba csúszott. Egyik tábornoka félreértette parancsát és ahelyett, hogy az ütközet fő színtere felé menetelt volna, üldözőbe vette a poroszokat és összecsapásba bonyolódott velük. Ez az akciója a francia seregnek több mint harmadát kötötte le és vonta el a csata fő színterétől!

Kora délután Napóleon egy másik magas rangú tisztje félreértelmezte az ellenfél egyik manőverét. Azt hitte, hogy a brit Wellington megkezdte az általános visszavonulást, holott az valójában átcsoportosította erőit. Ezért meggondolatlanul lovasezredeket küldött előre, gyalogsági fedezet nélkül, ráadásul felfelé egy meredek lejtőn. A támadást visszaverték és a visszavonuló lovasságot még tüzérséggel is kitartóan lövették.

Az esti órákban Napóleonnak már a legutolsó tartalékát, a mindeddig legyőzhetetlen Császári Gárdát is be kellett vetnie. Brit gárdisták azonban (akik mindaddig fedezékben védekeztek) váratlanul felemelkedtek a fedezékeikből és közvetlen közelről sortűz alá vették az elitalakulatot. A gárda veresége és a szövetségesek előretörése teljesen felbontotta a rendet a francia seregben. Ezt látva Wellington kiadta a parancsot az általános rohamra. Napóleont sokáig kellett győzködni, mire belátta, hogy a csata elveszett, s hogy jobban teszi, ha megmaradt seregével visszavonul.

A Wellington filé - A győzelem megünneplésére kreálta Wellington szakácsa a herceg tiszteletére e különleges módon elkészített marhahúst. A bélszínt előbb alaposan körbesütik, hogy szép barna kérget kapjon. Utána egy madeirával „megbolondított” gombás-hagymás mártással körben bekenik a húst, ezt követően pedig tésztába csomagolják. Sütőben annyi ideig sütik, hogy a hús közepe szép rózsaszínű maradjon, majd szeletelve tálalják.

Maga az étel francia eredetű (eredetileg madeiraborral ízesített libamájpástétommal készült, de Wellington jobban szerette a gombát), ám a franciák bánatára angol nevén jobban ismert. Amikor a franciák kitalálták, akkor még így nevezték: „filet de boeuf en croűte”. Ezek után talán nem is kell a névváltoztatást azzal magyarázni, hogy Welling­ton kivetítette volna diadalát kulináris síkra is. Egyszerűen könnyebb az angol nevet kimondani.
                                                                                                                              Kollát Gyula

Képek: xtimeline.com, hu.wikipedia.org, zamatesillat.blogspot.com, operatorchan.org, en.wikipedia.org, maquetland.com