Alexandre Dumas, Újházy Ede, Toulouse Lautrec, Jókai Mór, Charlie Chaplin, Mikszáth Kálmán. Hogy mi köti össze a hat hírességet? Az, hogy valamennyien otthonosan mozogtak az ízek birodalmában. Egyik-másikuk szenvedéllyel főzött, ám valamennyien igazi ínyencek voltak.
Mindegyikük gasztronómiai jártassága „megér egy misét”, ám most csak honfitársaink „gyengéit” vesszük nagyító alá. Mindhárman az ízletes, tartalmas levesek nagy hívei voltak, ezért nem véletlen, hogy kedvenc ételük az ő nevüket viseli napjainkban is.

A nagy mesélő imádta a szép nőket, a jó társaságot, az egzotikus tájakat, de legfőképpen a kulináris örömöket. Rengeteget írt, főként történelmi kalandregényeket, ám vélhetően legkedvesebb munkája az utolsó műve - melynek kiadását már nem érhette meg - egy szakácskönyv lehetett.

„Régi vágyam – írja könyvében Alexandre Dumas –, hogy munkásságomat egy olyan művel koronázzam meg, amely nemcsak az olvasónak szerez örömet és szórakozást, hanem – munka közben – nekem is. És mi lehetne kellemesebb, mint evésről-ivásról írni, közben anekdotázni…”

Bár mindketten a 19. században születtek, vélhetően soha nem találkoztak. Egyikőjük kora legszebb asszonya, másikuk ünnepelt muzsikusa volt. Kivételes sorsú emberek. Ám ami összeköti őket annak semmi köze a zenei virtuozitáshoz vagy a történelmi nagysághoz. Annál inkább két, hazánkban máig töretlen népszerűségnek örvendő édesség kapcsán játszott szerepüknek.

1800. június 14. Marengo és 1815. június 18. Waterloo. Két nagy csata dátuma és helyszíne. Csaták, melyek hadtörténelmet írtak. Egyben konyhatörténelmet is, mert a győzők tiszteletére kreált ételkülönlegességek megkezdték hódító útjukat. Mindkét alkalommal a szemben álló felek egyik vezére Bonaparte Napóleon. Ám a másodiknál már nem az ő szakácsának kellett kitennie magáért.

Egy sakkozó királyné, egy megcsalt királyné, és egy lefejezett királyné. A 15- 16- és 18-ik században éltek. Sorsukban egy-két közös vonás ugyan felfedezhető, ám annak, hogy itt egymás mellé kerültek más oka van. Jelesül a gasztronómiában vagy a kulturált ételfogyasztásban szerzett elévülhetetlen érdemeik.

A szóban forgó „feketelevest” a Bakancslista című film Edward Cole-ja (Jack Nicholson) tette világhírűvé, embertársaink mérhetetlen sznobériája pedig méregdrágává. A cibetmacska ürülékéből nyert kávébabok a leggazdagabbak – köztük a brit koronás fők – szalonjaiban kötnek ki.

A Kopi Luwak a jelenleg kapható legdrágább portéka a Föld kerekén, ha koffeinről van szó. Különlegességét egy Indonéziában őshonos macskafajtának, a „Palm Civet Cat”-nek köszönheti (cibetmacskafélék családjába tartozó állat, a közönséges -maláj- pálmasodró). Ez a gourmand állat ugyanis szívesen fogyaszt kávébabot, abból is a legjobbat, ugyanis a négylábú szerzetek csakis és kizárólag a tökéletesen érett bogyókkal érik be.

Végy egy hallhatatlan balerinát, adj hozzá egy lovaggá ütött szopránt és „bolondítsd” meg az egészet egy operettrajongó legendás konyhaművésszel. Hogy mi sül ki ebből? Három csodafinom desszert, melyek évszázados „fennállásuk” alatt mit sem veszítettek népszerűségükből.