Argentínában máig az egyik leggyűlöltebb személy, de hazájában sem örvendett különösebb népszerűségnek. Halálának hírére több brit városban is örömünnepet tartottak, kisebb tömegek ittak és partiztak az utcákon. Ki volt ez a hölgy, akit csak ezen a néven emlegetett a világ: „Iron Lady”? A 20. század egyik legismertebb és legbefolyásosabb asszonya a semmiből érkezett és szétzúzott minden nemi és osztálybéli előítéletet egy olyan világban, ahol az érkezéséig kizárólag férfiak uralkodtak. Rendíthetetlen politikai elvei okán egy szovjet újságíró adta neki a „Vaslady” becenevet, melyet büszkén vett tudomásul. Margaret Roberts egy sikeres fűszeres lányaként látta meg a napvilágot, és a bolt felett nőtt fel. Oxfordban szerzett vegyészdiplomát, majd hozzáment Denis Thatcherhez, egy gazdag, elvált üzletemberhez, és ügyvédként dolgozott, mielőtt 1959-ben képviselővé választották. 1979. március 28-án pedig a Konzervatív Párt és annak vezetője, az ötvenhárom éves Margaret Thatcher nyomasztó fölénnyel győzött a választásokon. Másnap a Buckingham-palotába érkezett, hogy első női miniszterelnökként kezet csókoljon a királynőnek. A két nőt korban mindössze hat hónap választotta el egymástól. Makulátlan öltözékük mellett hivatástudatuk és munkabírásuk is hasonlóvá tette őket, jóllehet hátterükben és vérmérsékletükben nem is különbözhettek volna jobban. Erzsébet azonban hiába várt volna olyan ironikus megjegyzéseket miniszterelnökétől, mint amilyenek a Ian Baldinggal folytatott beszélgetésekben elhangzottak, minthogy Thatcher láthatóan híján volt minden humorérzéknek. Az elkövetkező tizenegy évben a királynőnek nem jutott ki a James Callaghan társaságában élvezett kedélyességből sem. A társalgások egészen más mederben haladtak, miután Thatcher előszeretettel oktatott ki másokat. „A királynő ezt bosszantónak találta”, árulta el egyik közeli bizalmasa. Thatcher a kormány egyetlen női tagjaként félelmetes határozottsággal őrizte tekintélyét. A „Spitting Image” televíziós sorozat, amelyben karikírozott politikusok, sztárok és a királyi család bábui szerepeltek, 1984-ben bemutatott egy híressé vált jelenetet, amelyben a miniszterelnök és kabinetje együtt vacsorázik: „Óhajt rendelni, uram?”, kérdi a pincér Thatchert (aki férfinak öltözött, öltönnyel, nyakkendővel, s a bal kezében szivart tart). „Igen, rostélyost kérek”, feleli. Pincér: „És hogyan parancsolja?” Thatcher: „Ó, legyen csak véres.” Pincér: „És a körítés?” Thatcher: „Ők is ugyanazt eszik, amit én.” „A politikában, ha azt akarjuk, hogy valamiről beszéljenek, egy férfit kell megkérni, ha azt szeretnénk, hogy valamit megcsináljanak, akkor egy nőt.” - vallotta. Amikor 1979 májusában hatalomra jutott hozzálátott a gazdaságot megnyomorító adók és infláció csökkentéséhez, a túlburjánzó állam lefaragásához, valamint a mindenható szakszervezetek hatalmának megfékezéséhez. Ehhez át kellett csoportosítani a gazdaság erőforrásait, ami milliókat küldött az utcára, s ezért aligha csodálható, hogy már 1981-re a brit történelem egyik legnépszerűtlenebb politikusa volt. Politikája 1984-ben egy olyan országos bányászsztrájkba torkollott, amely egy éven át tartott. Thatcher azonban nem tágított. „A brit problémákat a szocializmussal kezelni olyan, mintha egy leukémiást piócákkal próbálnának gyógyítani” – vallotta. Kitartása meghozta gyümölcsét és a sztrájk a bányászok vereségével végződött. A thatcheri gazdaságpolitika nyomán kibontakozó gazdasági fejlődés a Vasladyt 1987-ben harmadszor is hatalomra juttatta, de három év múlva makacssága vesztét okozta. Egy olyan helyi adó mellett állt ki, amely politikailag tarthatatlannak bizonyult. Kérlelhetetlen politikusként már nem tudta elmondani, hogy „végtelenül türelmes vagyok, ha a végén úgy történik, ahogy én szeretném”, s ezért a pártelnöki és a miniszterelnöki posztról is lemondott. „Vaslady” a hajthatatlanság jelképe lett, engedni a szemében bűn volt, felért egy árulással. 11 évig tartó kormányzása mély nyomot hagyott a brit társadalomban. Összességében megteremtett egy modern Nagy-Britanniát, de a hidegháború végén nem volt képes alkalmazkodni az új európai erőviszonyokhoz. A sarki fűszeresnél drága tej miatt lamentáló idős, fejkendős asszonyt senki sem ismeri fel – se a vevők, se a pénztáros. E meghökkentő jelenettel kezdődik Phyllida Lloyd két Oscar-díjat is nyert filmje, a „Vaslady”. A jelenet érzékletesen szemlélteti miként múlik el a világ dicsősége. „Vaslédik” minden bizonnyal élnek ma is közöttünk. Adódik a tanulság valamennyiük számára: mindenen és mindenkin átgázoló makacs akarnokságuk ára a népszerűtlenség és felejtés. A kérdés csupán annyi: vállalják e ezt az árat? Kollát Gyula Források: Egy modern uralkodó élete, Cultura.hu - Kiérdemelte a figyelmet a Vaslady, Cultura.hu - Vaslady, a szabadságharcos, Népszabadság online-
Képek: kootation.com, whitegunpowder.com, giornalettismo.com, ctvnews.ca
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A szívek királynői Archives
January 2018
Cimkék
All
|