Volt már ebben a rovatban téma Masako, a JAPÁN „DIANA”, szerepelt itt Romy, mint SISSI „REINKARNÁCIÓJA”, alábbi írásban pedig Geraldine, az ALBÁN „SISSI” követi őket a sorban. Utóbbi hölgy neve senkit ne tévesszen meg, ízig-vérig magyar „kislányról” van szó, kinek élete egyaránt nevezhető mesébe illőnek és tragikusnak is. Kis hazánk szülöttei közül ő az utolsó, kinek fejét egy valós ország királynéi koronája ékesítette. Apponyi Geraldine 1915-ben született Budapesten, egy igencsak előkelő grófi családba. Édesanyja Gledys Stuart, az amerikai milliomos- és kalandornő, aki utóbbi jelzőt igazolván egy idő után elvált férjétől, és ráhagyta három közös gyermeküket is. Apja az első világháborút követőn hamarosan elhunyt, és noha a család még így is kiváló neveltetésben részesítette az ifjú lányt (többek között Párizsban és Bécsben is járt iskolába), a harmincas évekre már alaposan elszegényedett Geraldine famíliája. Ennek következményeként a híresen szép lánynak munkába kellett állnia: gépírónőként és a Magyar Nemzeti Múzeum kioszkjában idegenvezetőként dolgozott. Ám hamarosan kiderül, hogy a sors más szerepet szán neki, és már közeleg felé a „szőke herceg fehér lovon”. Egy budapesti összejövetelen figyel fel a szépséges grófnőre az albán király három nővére, és ajánlják is őt azonnal régóta feleséget kereső testvérük figyelmébe. Az ekkor már nem fiatal (40 felett járó) Zogu egy néhány éve kikiáltott és elmaradott királyság* uralkodójaként nem volt elég vonzó Európa nagy arisztokrata családjai számára (különösen, hogy feltételei között szerepelt a feleségjelölt mohamedán hitre történő áttérése), így „lentebb” kellett asszony után kutakodnia. A lánytestvérek beszámolóját követően Zogu meghívta Geraldine-t az 1937-es tiranai szilveszteri bálra. A személyes találkozó meggyőző lehetett, a király ugyanis megkérte a grófnő kezét. Erről a pillanatról pedig később Geraldine így mesélt: „Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve volt. Tudom, furcsán hangzik, de tényleg percek alatt megszerettük egymást, és az, ami számításon alapuló házasságnak indult, valódi szerelmi házasság lett.” Geraldine azt kérte jegyajándékként férjétől, hogy magyar udvarhölgyei lehessenek, és a durazzói kastélyhoz építsenek egy katolikus kápolnát. A nagy kulturális különbségek ellenére is gyorsan beilleszkedett Albániában, és igyekezett minél jobb királynőjévé lenni újdonsült népének. E tekintetben Sissi példája lebegett a szeme előtt, akinek az alakját az ő gyerekkorában már igazi kultusz övezte Magyarországon – mint ahogyan rövid idő múlva Geraldine-ét is Albániában. Az erős dohányos és nagy szerencsejátékos hírében álló király – aki ellen állítólag 55 merényletet követtek el – a beszámolók szerint hallatlan szerelemmel és figyelmességgel övezte menyasszonyát, akit „az én kis Biedermeier bébimnek” becézett. Talán a szerelem miatt nem ragaszkodott végül Zogu ahhoz sem, hogy Geraldine felvegye a muszlim vallást, így semmi akadály nem állt a frigy előtt, 1938. április 27-én meg is tartották az esküvőt. A házasság után egy évvel megérkezett a trónörökös is, minden adott volt tehát a boldogsághoz, ám a kis Leka születése után két nappal kitört a második világháború, az olaszok pedig megszállták Albániát. Külön pikantériája a történetnek, hogy a műveletet vezénylő Ciano gróf egy évvel korábban az esküvő egyik díszvendége és a király esküvői tanúja volt. A királyi párnak és az újszülött trónörökösnek menekülnie kellett, útjuk számos országon keresztül Londonba vezetett. Innen az ötvenes években Egyiptomba költöztek, de az ottani monarchia bukásakor ismét menekülniük kellett, ezúttal Franciaországba. Zogu ekkor már nagyon beteg volt, és 1961-ben el is hunyt. A férje mellett a száműzetésben végig kitartó Geraldine ezután Spanyolországban vásárolt birtokot, ahol a család 1979-ig élt, utána pedig Dél-Afrikában telepedtek le. A trón visszaszerzésében mindvégig reménykedő Leka a rendszerváltás után visszatért Albániába, ahol még népszavazást is kiírtak az új államformáról, de végül a köztársaság győzött a monarchiával szemben. Geraldine ennek ellenére élete végén visszatért egykori uralkodása helyszínére: 2002-ben (63 év után) az albán képviselőház hívására visszatelepedett Tiranába, de a szervezete már nem bírta a dél-afrikai klíma utáni változást, és néhány hónapon belül, 87 éves korában elhunyt. Unokája, ifjabb (II.) Leka herceg az albán külügyminisztériumban dolgozik 2007. óta. Geraldine rövidke királynéi „pályafutása” meglehetős hasonlóságot mutat az utolsó magyar királyné – a Bourbon-házból származó pármai hercegnő – Zita sorsával, aki az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó uralkodója, IV. Károly feleségeként 1916–1918 között viselte a koronát. Koronájuk elvesztését követően mindketten méltósággal viselték sorsukat, korona nélkül is királynők maradtak. Kollát Gyula *Az 1928 és 1939 között fennállt Albán Királyság Európa történelmének legfiatalabb és egyben legrövidebb életű monarchiája, melynek egyetlen királynéja egy magyar grófnő, Apponyi Geraldine volt. A királynői koronát csupán alig egy évig, egészen pontosan 345 napig viselhette. Kapcsolódó tartalmak: Forrás: Apponyi Geraldine, az albán Sissi, Villányi Dani, life.hu – 73 éve magyar királynét ünnepelt Európa, index.hu – Kék hegyek királynéja - Apponyi Geraldine, hmep.eu – A szkipetárok magyar királynéja, Apponyi Geraldine magyar grófnő szerelemből lett I. Zogu albán király felesége. (Dr. CELLER Tibor, Családi Kör hetilap)
Képek: dielli.al, multkor.hu, index.hu, dritaislame.al, kb.nl, albanians-in-exile.org, imgur.com, mnl.gov.hu, centerblog.net
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A szívek királynői Archives
January 2018
Cimkék
All
|