A kínaiak megesznek mindent, aminek négy lába van és nem asztal, szárnya van és nem repülőgép és mindent, ami úszik, kivéve a hajót – tartja a mondás. Lehet az béka, kígyó, bogár, de akár cápauszony és fecskefészek is. Utóbbi kettőt azonban - sovány pénztárcája okán - nem mindenki engedheti meg magának. Fecskefészek leves - A legenda szerint egy régi kínai császár akkora ínyenc volt, hogy az udvari szakácsnak tilos volt egy évben ugyanazt az ételt kétszer elkészítenie, máskülönben levágták a kezét. Egy nap az elkeseredett szakács egy Borneóról származó fecskefészket áruló férfival találkozott, aki rábeszélte, készítse el a csemegét az uralkodónak. Ne gondolja azonban senki, hogy bármely madár fészke alkalmas eme különlegesség elkészítésére. Kizárólag az Ázsia sziklás tengerpartjain élő szalangála fecske nyálával összetapasztott fészek a megfelelő, mely apró halakból, algából áll, ezért kiemelten magas a protein- és jódtartalma is. A sziklás falakhoz tapasztott, szűk csészére emlékeztető formájú fészkeket a hím madár hordja össze, olykor akár 35 éven keresztül. A fészket forró, sűrű csirkehúslevesben megpuhítják majd zöldségekkel ízesítik, hol édes, hol savanykásabb fűszerezéssel. A levesnek csak Dél-Kínában mintegy negyvenféle variációja van. Hosszú ideig kizárólag a kiváltságosok kóstolhatták meg ezt a finomságot. A fecskefészek leves még ma is az egyik legborsosabb árú éttermi fogás. A jómódú kínaiak is csak ritkán fogyasztják e megbecsült és drága csemegét, melyből egy csészéért akár 25 ezer forintnak megfelelő összeget is fizethet a vendég. Az elképesztő ár egyik oka, hogy a sziklás falvájatokban megbújó fészkeket speciális bambuszlétrákról gyűjtik össze, ám ez igen veszélyes munka, gyakoriak a halálos balesetek is. A megszaporodott igények kielégítésére az utóbbi időben igyekeznek mesterséges körülmények között fészekrakásra bírni a madarakat, melyek idő közben a kihalás szélére kerültek. Cápauszony leves - Régen ezt is csak gazdagok fogyasztották, manapság pedig igazi esküvői csemegének számít, mivel a bőkezűség és gazdagság jelképe - egy esküvő körülbelül 40 cápa életébe kerül. A cápahús értéke valójában nagyon kicsi, mivel a húsa rágós, magas húgysavtartalma miatt ráadásul nagyon hamar megromlik. A hatalmas ragadozóknak kizárólag az uszonyuk, illetve a farok alatti porcosabb részük értékes az ázsiai luxuspiacokon. A keresett részek levágása meglehetősen kegyetlen módon történik, mert az elfogott élő állatnak egyszerűen levágják az uszonyát, a hal ezután lemerül a tengerfenekére, és elpusztul. Az uszonyból készült leves azonban egyre népszerűbb ínyencség, ajzószerként is ismert, ami szintén növeli népszerűségét. A leves elkészítése hosszú és fáradságos munka, mert nem friss uszonyokat használnak, hanem szárítottat. Így az uszonyokat felhasználás előtt több napos tisztítási, főzési, szárítási folyamatnak vetik alá. A leves valójában egy csirke alaplevesre hasonlít, melyet az uszony csak „feldob”, mint valami luxus ráadás. Az uszonyoknak presztízs értékük mellett inkább zselés-kocsonyás állaguk, semmint kifejezetten egyedi ízük különleges. A tények - Becslések szerint Hong Kongba évente 100 000 tonna cápauszonyt hoznak be, melyek nagy részét az esküvőkön használják fel. Néha még meg is sértődik a násznép, ha ez a drága étel nem szerepel az étlapon. A cápák uszonya iránti hatalmas gasztronómiai érdeklődés évente 73 millió cápa számára jelentett borzalmas kínhalált. A kifogott cápa levágott uszonyai nélkül a tenger fenekére sülyed és lassan pusztul el. A brutális halászat miatt olyan fajok kerültek a kihalás szélére, mint a nagy fehér cápa vagy a kékcápa. 2010. áprilisában a Facebook több ezer tagja Hong Kongból online petíciót írt alá, hogy a helyi ünnepségeken ne szolgáljanak fel többé cápauszony-levest. Arra biztatják a támogatókat, hogy gyakoroljanak nyomást az éttermekre, hogy az ünnepségeken más ételeket szolgáljanak fel, és vezessenek be adót a cápauszony levesre. Valami tehát elindult a barbár, szadista gyakorlat ellen. Amikor (szigorúan csak olvasmányaim során) e távolkeleti csemegékkel találkozom, mindig Hofi Géza egyik (be)mondása jön elő emlékezetemből: „A Nagy Kínai Fal.... a kis kínai meg nem mindig fal :)” Úgy vélem, a kis kínai a legkevésbé sem a fenti flancos kajákért töri magát, a nagy kínainak meg talán illene meghallania az idők szavát és változtatnia étkezési szokásain. Vonatkozik ez persze más nemzetek sznobjainak felfogására is. Kollát Gyula Képek: chinamodern.ru, people.su, en.wikipedia.org, thailandoffroad.com, n-tv.de, hype.my, zmescience.com, jornadadiaria.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Hogy kerül ez ide? Archives
August 2014
Cimkék
All
|