Alföldi ember vagyok, így talán természetes, hogy számomra a hegyek jelentik a csodát. Imádom járni ösvényeiket, és ha módomban áll máris indulok „hozzájuk”. Mindig elvarázsol látványuk, s a szépség és meghittség, amit ott találok. Valamennyit szeretem, de azért egyiküket - a Bükköt - mindegyiknél jobban. Hogy miért éppen a Bükk lett a kiválasztott? Az indok egyszerűen az, hogy számomra, és minden bizonnyal még sokak számára ő a Király. Minden megvan benne ahhoz, hogy ezt a címet méltán viselhesse. Ő a legek hegysége. Itt található hazánk leghosszabb völgye (Hór-völgy), és legmagasabb (igaz, mesterséges) vízesése Lillafüreden a Palota szálló tövében (kép jobbra). Itt van barlangjaink egynegyede (több, mint 1100), közöttük a legmélyebb (István-lápai-barlang, 254 m mély), a legmagasabban nyíló (Kis-kőháti-zsomboly, 915 m), és itt találjuk a világritkaságnak számító Anna (mésztufa)-barlangot is. Átlagmagassága hegységeink közül a legnagyobb, 43 csúcsa nyújtózkodik 900 m fölé. Ki ne hallott volna már a varázslatos Szalajka-völgyről, és annak kapcsán a (17 m magasságból aláhulló) Fátyol-vízesésről, vagy a Szikla-forrásról (kép lentebb), na és persze az itt honos (finom) pisztrángokról. Talán kevesebben ismerik a Fátyol-vízesés „kistestvérét” rejtő Sebes-víz-völgyet, ami egyébként a Bükk legnagyobb esésű völgye (800 m-es távon, 180 m szintkülönbség), pedig elhihetik nekem, hogy meglátogatni „megér egy misét”. A vizeknél maradva kihagyhatatlan a páratlan szépségű környezetben fekvő Hámori- és Lázbérci-tó (víztározó), valamint a „megsebzett hegy”, a Bélkő lábainál hullámzó Lak-völgyi-tó („leánykori nevén: Gyári-tó). Látni kell a bükki „kövek” ölelte, átlagosan 800 m magasan fekvő Bükk-fennsík szépséges kistájait, jelesül a töbrökkel, zsombolyokkal, víznyelőkkel tagolt Zsidó-rétet (kép lentebb) és Nagy-mezőt, gyönyörű (védett) virágaikkal, és semmi máshoz nem hasonlítható hangulatukkal. Fel kell mászni a fennsíkot szegélyező bércekre (Tar-kő, Három-kő, Bél-kő, Fehér-kő, Magos-kő, Pes-kő, Örvény-kő, Köpüs-kő és még sorolhatnám), mert a róluk nyíló kilátás felejthetetlen élmény, és tanúsíthatom, hogy a látvány kárpótol minden fáradtságért. (lentebb: kilátás a Magos-kőről) Az ösvényeket járva lépten-nyomon beleütközünk itt a történelembe, mert sokan hagyták itt a lábnyomukat. Valaha itt a bükki rengetegben mágusok (táltosok) dobszava szállt messzire, hogy majd az őket váltó, magányos remetékből lett, és a szentléleki pálos-kolostorban (kép lentebb), valamint a bélapátfalvai ciszterci rend monostoraiban élő szerzetesek mormolása töltse be az erdő csendjét, míg távolabb a Barát-völgyben „lakó” karthauzi néma barátok rótták csendesen soraikat a misekönyvekbe. Végigsétálhatunk az úgynevezett Török-úton, ami szintén történelmi időket idéz, mert valaha erre vezetett a Diósgyőri-várat az Egri-várral összekötő öszvérút, de bejárhatjuk a Király-utat is, amelyet a hagyomány szerint Nagy Lajos királyunk használt anno vadászkastélyához, Gerennavárra menet. (lentebb a képen: kilátás Gerennáról) Nem mehetünk el szó nélkül a hegység varázslatos fekvésű, és színes történelmi múltú települései mellet sem. Egert, úgy vélem senkinek sem kell bemutatnom, megtette ezt „helyettem” Gárdonyi Géza. Közvetlen szomszédja, a talán legszebb fekvésű hegyi falunk – Szarvaskő (kép lentebb) - jellegzetes, várromot rejtő sasbércével. Úgy vélem, hogy Szilvásvárad a Szalajka-völggyel, és Lillafüred a Hámori-tóval szintén nem ismeretlen senki előtt. Fürdője okán kihagyhatatlan Bogács, mely a közelében található kaptárkövek miatt is említésre méltó Cserépfaluhoz, Szomolyához és Noszvajhoz hasonlatosan. Mályinka egy bűbájos falucska, ami Dédes-várához lehet kiinduló pontunk, Ómassa (Újmassa) pedig az őskohó kapcsán érdemel említést. Bánkút síparadicsoma minden bizonnyal sokak által ismert, és apátsága révén Bélapátfalva neve sem csenghet ismeretlenül. Bükkszentkereszten a Boldogasszony-köve, és Répáshután a Balla-barlang (kép lentebb) szintén a kötelezően felkeresendők közé tartozik. Fentiek okán lett a Bükk az első számú kedvenc, de természetesen valamennyi hegységünket szeretem. Jártam magashegységekben is, és csodáltam a Magas-Tátra, a Retyezát vagy éppen a Fogarasi-havasok égbeszökő csúcsait, számomra mégis a mi kis hegyeink a legkedvesebbek. Meglehet, csak fele akkorák, mint a szomszédéké, patakjaikban talán csak pár centis víz csordogál, és nincsenek itt nagy „böhöm” száz méter magas vízesések sem, de szelíd lankáik, gyönyörű erdeik, bájos kis falvaik, és az ott lakó emberek vendégszeretete okán „Ő” a szívem csücske. Kollát Gyula A galéria képei: 1. Látó-kő, 2. Ördögszántás, 3. „Elefánt-hegy” (Köpüs-kő), 4. Csondró-völgy, 5. Parányi az ember, 6. Köpüs-forrás, 7. Bélkő sziklái, 8. Nyugalom, 9. A Lak-völgyi-tó partján, 10. Szalajka, 11. Lombok alatt, 12. Bükkök között
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Zöldülő vörös földek Archives
March 2018
Cimkék
All
|