A szikla meséje

Szerelem - tragédia. Mennyire különböző hangulata van a két szónak. Pedig sokszor kézen fogva járnak. Akár csak a szerelmespárok.

A Miskolcról Lillafüredre vezető út mentén, az alsó-hámori völgy fölé tornyosul egy irdatlan magas sziklafal. Még a tekintet is elfárad belé, amint végigtekint rajta. A gondolat pedig megborzong szomorú történetét hallván.

---

A völgyben futó Szinva-patak mentén valaha vízimalmok sorjáztak. Gazdáik, a molnárok módos embernek számítottak. A sziklától nem messze állt Csorba uram óriási vízikerékkel hajtott kallómalma is. Lánya, Piroska cserfes, vidám természetű teremtés volt. Nyaranta néhanapján belegázolt a kis patakba, kacagva-sikongatva amint a jéghideg tajtékok a lábához csapódtak. Hangja messze visszhangzott a sziklák között, a szél egyre beljebb görgette a sűrű erdő fái közé.
Megbabonázta ez a hang az erdőben gombászó Jánost, közelebb óvakodott hát a hang gazdájához. Megpillantván a szépséges leányt szíve vadul zakatolni kezdett és nem tudott ő innentől másra gondolni, csak arra, hogy a leány közelében maradhasson. Bement hát a gazdához és munkát kért tőle. Szerencsével járt, mert elkelt még két dolgos kéz a malomban.
Teltek múltak a napok és a két fiatal játékos évődése egyre jobban kölcsönös szerelemmé alakult. Tudták persze, hogy a molnár nem ilyen ágrólszakadt jövendőbelit szán leányának mint János, de szívük tele volt bizakodással, hogy azért egyszer majd egymáséi lehetnek. Ám egy napon becsapott a ménkű, mert a molnár bejelentette, módos kérője akadt lánya kezének a közeli fatelep gazdájának személyében.
A hír porig sújtotta a szerelmeseket, bánatuk az eget verdeste. A lány sírva kérte apját, ne kényszerítse őt a koros férjjelölthöz, mert szíve a molnárlegényé. Ám az apa hajthatatlan maradt és már ki is tűzték az esküvő napját. A lány is megmakacsolta magát mondván, ő bizony sohasem lesz másé, mint szíve választottjáé.
Ahogy egyre közeledett az esküvő napja, úgy fogyatkozott mindinkább a fiatalok reménye. Egy langyos nyári estén felsétáltak kedvenc helyükre, a völgy mentén égbenyúló hatalmas szikla tetejére. Összeölelkezve álltak ott sokáig, míg tetté érett a gondolat, ők a világ ellenére is örökké egymáséi lesznek. Léptek előre egyet, majd még egyet, és már nincs más, csak az üres tér, melyben szállnak az örök szerelem felé.

Molnár-szikla

Azt beszélték, hogy egykor éjjelente a magasból, a mészkőszikla felől, ahonnan a szerelmespár a mélybe vetette magát, zokogás hallatszott. Suttogták, hogy a molnár siratta ott a lányát.

A helybéliek legalább harminc emberről hallottak, akik a függőleges szikláról a mélységbe vetették magukat.
Az egyik történetben a molnárlegény szemet vetett gazdája szemrevaló feleségére, ám szerelme viszonzatlan maradt, és bánatában levetette magát a szikláról. Emléke most is itt bolyong a bércek és a rengetegek lakóinak meséiben.
A másik történet szereplői azonosak, csak a mese alakul másként. Az öreg molnárt a legenda szerint megcsalta fiatal felesége és a férj a tátongó mélységbe ugrott bánatában. Emlékét őrzi a sziklán elhelyezett kereszt, mely eredetileg nyírfából készült.
Egy újabb verzió szerint a fiatal szerelmespár a szülők ellenkezése miatt azért érkezett a Dolka-gerincre, hogy együtt vessenek véget életüknek. A leány ugrását követően azonban a fiú meggondolta magát és visszatért Miskolcra. A legény közutálat tárgya lett, megvetették, kiközösítették, így nem maradt más választása, kedvese után vetni magát a mélybe.
Szerepel hát a történetben idős molnár és fiatal neje, a gonosz apa és reménytelenül szerelemes leánya, a gazdag és szegény szerelmesek, az elszánt leány és a bátortalan fiú, csupán a végkifejlet azonos: a szikláról történő leugrással közösen vállalt halál.

---

Jómagam többször álltam a sziklaperemen és az irdatlan mélységbe letekintve felsejlett előttem a boldogtalan szerelmesek képe. Bárki, aki erről a pontról körbetekint, a gyönyörű kilátás élményén túl teljes bizonyossággal érzi, hogy az alatta lévő szikla nem csupán csak egy a sok közül.
                                                                                                                               Kollát Gyula

Balról Hámor és a Palota Szálló - jobbról a Szinva völgye (előtérben a Molnár-sziklával)

Megközelítés: Több irányból is lehetséges. Miskolcról a Majális parktól piros sáv jelzésen indulva szolidabb emelkedőn kutyagolva juthatunk célunkhoz, míg Lillafüredről a Alsóhámor felé vezető országúton a sziklaalagutat mintegy száz méterrel elhagyva P■ jelzésen kell balra térnünk. Innen egy igencsak meredek szakasz (300 méteres távon 100 méter szintemelkedés!) leküzdése után jutunk a Szeleta-barlanghoz. Ezt követően kényelmes, gyönyörű kilátópontokkal tarkított sétaúton érjük el a sziklát.