Szerelem - tragédia. Mennyire különböző hangulata van a két szónak. Pedig sokszor kézen fogva járnak. Akár csak a szerelmespárok. A Miskolcról Lillafüredre vezető út mentén, az alsó-hámori völgy fölé tornyosul egy irdatlan magas sziklafal. Még a tekintet is elfárad belé, amint végigtekint rajta. A gondolat pedig megborzong szomorú történetét hallván. A völgyben futó Szinva-patak mentén valaha vízimalmok sorjáztak. Gazdáik, a molnárok módos embernek számítottak. A sziklától nem messze állt Csorba uram óriási vízikerékkel hajtott kallómalma is. Lánya, Piroska cserfes, vidám természetű teremtés volt. Nyaranta néhanapján belegázolt a kis patakba, kacagva-sikongatva amint a jéghideg tajtékok a lábához csapódtak. Hangja messze visszhangzott a sziklák között, a szél egyre beljebb görgette a sűrű erdő fái közé. Megbabonázta ez a hang az erdőben gombászó Jánost, közelebb óvakodott hát a hang gazdájához. Megpillantván a szépséges leányt szíve vadul zakatolni kezdett és nem tudott ő innentől másra gondolni, csak arra, hogy a leány közelében maradhasson. Bement hát a gazdához és munkát kért tőle. Szerencsével járt, mert elkelt még két dolgos kéz a malomban. Teltek múltak a napok és a két fiatal játékos évődése egyre jobban kölcsönös szerelemmé alakult. Tudták persze, hogy a molnár nem ilyen ágrólszakadt jövendőbelit szán leányának mint János, de szívük tele volt bizakodással, hogy azért egyszer majd egymáséi lehetnek. Ám egy napon becsapott a ménkű, mert a molnár bejelentette, módos kérője akadt lánya kezének a közeli fatelep gazdájának személyében. A hír porig sújtotta a szerelmeseket, bánatuk az eget verdeste. A lány sírva kérte apját, ne kényszerítse őt a koros férjjelölthöz, mert szíve a molnárlegényé. Ám az apa hajthatatlan maradt és már ki is tűzték az esküvő napját. A lány is megmakacsolta magát mondván, ő bizony sohasem lesz másé, mint szíve választottjáé. Ahogy egyre közeledett az esküvő napja, úgy fogyatkozott mindinkább a fiatalok reménye. Egy langyos nyári estén felsétáltak kedvenc helyükre, a völgy mentén égbenyúló hatalmas szikla tetejére. Összeölelkezve álltak ott sokáig, míg tetté érett a gondolat, ők a világ ellenére is örökké egymáséi lesznek. Léptek előre egyet, majd még egyet, és már nincs más, csak az üres tér, melyben szállnak az örök szerelem felé. Azt beszélték, hogy egykor éjjelente a magasból, a mészkőszikla felől, ahonnan a szerelmespár a mélybe vetette magát, zokogás hallatszott. Suttogták, hogy a molnár siratta ott a lányát. A helybéliek legalább harminc emberről hallottak, akik a függőleges szikláról a mélységbe vetették magukat. Az egyik történetben a molnárlegény szemet vetett gazdája szemrevaló feleségére, ám szerelme viszonzatlan maradt, és bánatában levetette magát a szikláról. Emléke most is itt bolyong a bércek és a rengetegek lakóinak meséiben. A másik történet szereplői azonosak, csak a mese alakul másként. Az öreg molnárt a legenda szerint megcsalta fiatal felesége és a férj a tátongó mélységbe ugrott bánatában. Emlékét őrzi a sziklán elhelyezett kereszt, mely eredetileg nyírfából készült. Egy újabb verzió szerint a fiatal szerelmespár a szülők ellenkezése miatt azért érkezett a Dolka-gerincre, hogy együtt vessenek véget életüknek. A leány ugrását követően azonban a fiú meggondolta magát és visszatért Miskolcra. A legény közutálat tárgya lett, megvetették, kiközösítették, így nem maradt más választása, kedvese után vetni magát a mélybe. Szerepel hát a történetben idős molnár és fiatal neje, a gonosz apa és reménytelenül szerelemes leánya, a gazdag és szegény szerelmesek, az elszánt leány és a bátortalan fiú, csupán a végkifejlet azonos: a szikláról történő leugrással közösen vállalt halál. Jómagam többször álltam a sziklaperemen és az irdatlan mélységbe letekintve felsejlett előttem a boldogtalan szerelmesek képe. Bárki, aki erről a pontról körbetekint, a gyönyörű kilátás élményén túl teljes bizonyossággal érzi, hogy az alatta lévő szikla nem csupán csak egy a sok közül. Kollát Gyula Megközelítés: Több irányból is lehetséges. Miskolcról a Majális parktól piros sáv jelzésen indulva szolidabb emelkedőn kutyagolva juthatunk célunkhoz, míg Lillafüredről a Alsóhámor felé vezető országúton a sziklaalagutat mintegy száz méterrel elhagyva P■ jelzésen kell balra térnünk. Innen egy igencsak meredek szakasz (300 méteres távon 100 méter szintemelkedés!) leküzdése után jutunk a Szeleta-barlanghoz. Ezt követően kényelmes, gyönyörű kilátópontokkal tarkított sétaúton érjük el a sziklát.
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Zöldülő vörös földek Archives
March 2018
Cimkék
All
|