Hív a magyar „Toszkána”

Más ez a táj, mint az északi hegyek, de akár a szomszédos Bakony is. Utóbbiakban túrázva reggel bementem az erdőbe, és csak este jöttem ki belőle. Persze csak jobbik esetben, mert sokszor benne is éjszakáztam kicsi sátramban. Ezen a vidéken viszont nagyokat caplatok a szőlőtőkék közt/mentén, majd következik egy hupli (mondjuk a Badacsony), aztán megint szőlőtőkék, megint hupli, és ez így megyen egész álló nap.

---

A Bükkben vagy a Börzsönyben járva hatalmas élményt jelentett ha hébe-hóba a fák közül rálátás nyílt egy-egy völgyre vagy hegyoldalra, itt meg leshetem a hegyeket egész nap, jobbról, balról vagy éppen szemből folyvást felbukkannak, kísérnek. Aztán odaérvén hozzájuk itt is kezdődhet az erdei séta, ami üdítő változatosság a szőlők után.
Meg van mindkét féle tájnak a maga varázsa, egyikről sem mondanám, hogy különb a másiknál. Imádom ezt is, meg a másikat is. Hogyan is lehetne ezzel másképp a magamfajta ember, aki csak a hegyek szerelmesének nevezi magát. A Soproni kivételével többé-kevésbé be is jártam kicsi hazánk valamennyi hegységét. Legtöbbükben nyakam közé kapva a lábaimat kiadósakat túrázgattam, de a Balaton-felvidék kilóg a sorból, mert ezen a tájékon leginkább hegytől-hegyig, látnivalótól látnivalóig elautózgattam, aztán meg sétálgattam ott egy kicsit az illendőség kedvéért. (lentebb a képen a Csobánc)

Eddig. De ebben az évben másként lesz. Itt is átmegyek „gyalogbékába”, és módszeresen bejárom a magyar „Toszkánát”. Hamarosan indulok is, két egész hetet kívánok tekeregni a gyönyörű vidéken. Így, egy hónappal a tervezett időpont előtt már toporzékolnak belül a lovak, indulnának. Az adrenalint szint folyamatosan emelkedik, míg az elstartolás napján a tetőfokára hág.
Csak úgy tudom átvészelni ezt az időszakot, hogy beleállok a túraútvonalak megtervezésébe, és ez némileg lecsendesít, mert ilyenkor már „ott vagyok”. A túratervet írva, a térképet nézegetve LÁTOM magam előtt a tájat, ahová hamarosan majd hamarosan „élőben” is eljutok. Nem írtam el a szót az előző mondatban, látom a tájat magam előtt! Mert mindig elképzelem milyen lesz majd, azután a valóság legtöbbször még csak nem is hasonlít az elképzeltre, de ez nem okoz csalódást. Gyönyörű volt az elképzelt, miként csodálatos a valóságban megtapasztalt is.
Úgy tervezem, hogy Balatonalmáditól indítom majd a vándorlásaimat, és haladok folyamatosan nyugat felé. Azt álmodom, hogy a fél hónap alatt eljutok a Keszthelyi-hegységig, bár bizonyos vagyok benne, hogy ez némi megalkuvást kíván. Nagy a terület, számtalan a látnivaló, lehetetlen lenne mindet ebbe a két hétbe belesűríteni, ezért sajnos valamilyen szinten szelektálnom kell. Azért abban bízom, hogy a legütősebb, általam legjobban áhított csodákhoz el tudok jutni. (lentebb a képen a Szent György-hegyi bazaltorgonák)

Lássuk melyek azok, amiket nem szeretnék kihagyni:
Káptalanfüredről egy „laza séta” keretében a Csere-hegyi és Somlyó-hegyi kilátó érintésével eljutni a Csákány-hegyre, ahol az Endrődi-kilátó vár, onnan pedig gatyaféken leereszkedve az irdatlan meredek hegyoldalon „becserkészni” Csopak „kötelező” látnivalóit (Plul-vízimalom, Kövesdi templomrom).
Balatonfüredről indulva bejárni a Koloska-völgyet, megcsodálni a Koloska-sziklákat, majd Jókai-kilátóból (Tamás-hegy) rácsodálkozni a tájra, hogy azután a Lóczy-barlang, a Papsoka templomrom és Noszlopy-forrás felkeresése után Aszófőn keresztül „hazagyalogolhassak” Örvényesre.
A Pécsely – Zádorvár (azon kevés vár egyike, melyet még nem láttam) – Vászoly háromszög felderítését egy nagyon kedves író/blogger kolléganőm vezetésével és társasságában tervezzük. (lentebb a képen a Csere-hegyi kilátó)

Egy nap a Dörgicsei templomromok (három is van) megismerésére lesz szánva, hozzájuk csapva még Halom-hegy megmászását a tetején ékeskedő Kossuth-kilátóból nyíló panoráma okán. Ha belefér a napba, akkor megejtek egy kis kitérőt Szentantalfa irányába a Herendi-templomrom és azonos nevű kút meglátogatása céljából.
Zánkáról először a Hegyestű felé veszem az irányt, majd miután „agyonfotóztam”, tovább indulok romnézőbe (Pusztapalotarom és Sóstokáli templomrom), ezt követően Kővágóörsön megtekintem a kőtengert. Utána az Ecsédi templomrom következik és legvégül a Fülöpi templomrom kerül sorra Révfülöpön.
A kőtenger Szentbékkállán és a Csobánc meghódítása belefér egy napba, ahogyan egy másikba a Badacsony és a Gulács felfedezése. (lentebb a képen a Hegyestű)

A Szent György-hegy és Szigliget egy újabb nap programja lesz, majd egy másikon Balatongyörök három kilátója (a Szép-, a Bél Mátyás- és a Batsányi-kilátó).
Gyenesdiásról egy szép túraútvonalra kívánom felfűzni a Varsás-hegyen lévő Festetics-kilátót, a Pető-hegyen található Berzsenyi-kilátót, majd onnan Vonyarcvashegy településre ereszkedve nekiindulok a Vas-hegyen lévő Kitaibel Pál-kilátó irányába.
Egy napot mindenképpen arra szánok, hogy „elugorjak” Zalaszántóra, mert amikor valahol a közelében mozgok, olyan nem létezik, hogy a Kovácsi-hegyen lévő SZTÚPÁT én ne látogassam meg!

Végigtekintve a felsoroltakon azt látom, hogy még maradt két napom, amire nem terveztem semmiféle programot, de innentől már az időjárás felelősre bízom, hogy ad e majd lehetőséget az addig elkészülő tartalék túraútvonalak (az egyik célpont biztosan Tihany) bejárására, vagy elmossa a lehetőséget, amiből adódóan kénytelen leszek valami városnézős programot beiktatni, fedett helyen lévő látnivalókat keresni.
Akárhogy is alakuljon, az a két hét májusban vélhetően örökre emlékezetes marad majd számomra.
Alig várom :)
                                                                                                                      Kollát Gyula

Képek: szerző