Az árnyas fák alatt tekergő kis patak gáncsoskodó sziklák sokaságán bukdácsolva, ezernyi apró zúgón, vízesésen alábukva rendületlenül folytatja útját. Tükrén meg-megcsillan, táncot jár a lombok között átlopózó napsugár, a vízcsobogás hangjaival madárdal vegyül. Talán csak ezen a tájékon járva értjük meg igazán, mit jelent a szó: romantikus. A Mecsek csendes völgyében megbúvó zsákfalu, Óbánya főutcáján végigsétálva el sem véthetjük az irányt, mert annak egyenes folytatása a megkapó hangulatú Óbányai-völgy. A település első lakói a 18. században érkeztek ide. „A török fél lábbal még Magyarországon volt, amikor Schwarzwald kopasz hegyei alól elindult néhány német család az Ígéret Földje felé…” olvasható a falu honlapján. A falu környékén régebben üveghuták működtek, innen származik a település német neve is: Altglasshütte. Az üvegkészítés megszűntével a fazekasság lett a lakók jellemző foglalkozása és igen korán híressé válnak a helyi fazekasok által készített világosbarna, zöldmázas, dús mintázatú, csipkézett szélű, karcolt edények. A főutca végén, az „Öreg malomhoz” címzett turistaházat elhagyva (a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli kéktúra jelzését követve), hamarosan megkezdjük emelkedésünket a csodaszép völgyben. Elhaladunk a Pisztrángos-tavak mellett, az emelkedő völgy bükkerdő borította falai egyre magasabbak. Föltűnnek az első zúgók, majd egyre-másra újabb zúgók, vízesések feltűnése ad hálás fotótémát. Sokáig zúgók sora mellett folytatjuk utunkat, míg egyszer hangulatos kis fahídon átkelünk a túlpartra. Hamarosan a völgy egyik látványosságához, a Csepegő-sziklához érünk, amely tulajdonképpen egy pici cseppkőbarlang. A közel 30 m hosszú mésztufa-lerakódás 4-6 m-rel a völgytalp fölött található. A folyamatos vízcsepegés több forrásból ered, számukat az igen intenzív mészkiválás és a dús mohaszőnyeg miatt nem lehet pontosan meghatározni. A szikla körül a mederben hatalmas forrásmészkőtömbök láthatók. A környék egész évben nagyszerű látványt nyújt, de télen, amikor a csepegő vizek szikrázó jégcsapokká fagynak, igazán különleges élmény. Kissé továbbhaladva pillantjuk meg a völgy első számú látványosságát, a Ferde-vízesést. Ferdeségét a kréta kori vulkánosság során fellépő erők a jura kori üledékes rétegeket a vízszintes helyzetükből való megdöntésével hozták létre. Ezen a helyen a kibillent pados mészkőrétegeken ferdén, félig folyva, félig vízesésszerűen átbukva rohan keresztül a kis patak vize. Amint ráununk a látványra (aligha lehet) és folytatjuk utunkat, ismét átkelünk a túlpartra és máris a Bodzás-forráshoz jutunk (mellette hangulatos pihenőhely, esőház), majd a völgybe mélyen bevágódott patak felett a magasban haladó ösvényünkön Kisújbányára. Jómagam, errefelé járva a völgyi sétát nem szoktam körtúrává alakítani, mert számomra minden esetben akkora csodát jelent a „zúgók birodalmának” látványa, hogy az élményt duplázandó ugyanezen az útvonalon visszatérek Óbányára. Ha szerencsés időpontban járok arrafelé akkor este még egy, csak itt látható látványos programnak is részese lehetek, történetesen a „Tűzgurítás”-nak (kép: vendegvaro.utazom.com). A faluban élőknek a német őshazából magukkal hozott, télűző hagyománya ez a minden évben nagyböjt első vasárnapján megrendezésre kerülő esemény. Este, a 6 órai harangszó után gurul le a hegyről a tüzes kerék, nagyszámú nézősereg figyelmétől kísérve. A falutól délkeletre, a „tűzkerék-gurító” hegyoldal fölött (Cigány-hegy) 2009-ben kilátótorony épült, melyről szép a rálátás a községre és a környező hegyekre. Kollát Gyula Kapcsolódó tartalmak:
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Zöldülő vörös földek Archives
March 2018
Cimkék
All
|