„Ezer tó országa”, tartja a finnekről a szlogen, mely nemhogy nem túlzás, hanem meg sem közelíti a valóságot. Finnországban ugyanis több mint 55.000 tó van. „Ezer forrás földje” címmel illetem fentebb a Mecseket, ami szintén nem nevezhető költői túlzásnak, hiszen több mint 1.200 vízkifolyás található a hegységben, melyek közül több mint kétszáz gyönyörűen foglalt és példásan karbantartott. Alighanem egyetlen más hegységünk sem mondhatja el ezt magáról. A Mecsek forrásfakadásait tekintve kiugróan gazdag a többi mészkőhegységünkhöz viszonyítva. Bármerre is induljunk a baranyai hegységben, nem kell jelentős távolságot megtennünk ahhoz, hogy meghalljuk valamely forrása barátságos csobogásának hangját. Egyik-másikukhoz legendák, borzongató, vagy éppen üdítő mesék kötődnek. Úgy tűnik, más vidékeinkhez képest a Mecseken és környékén élők mindennapjaiba, mi több, érzelmeibe a források vize mélyen beivódott. „A források úgy tartoznak hozzá meg nem szűnő csacsogásukkal az erdőkhöz, mint a madárdal. S legyen bármilyen kicsi is egy forrás, mégis, mint egy karcsú kis menyasszony áttetsző fátyla, jelenlétük rálebben szélesebb környékükre. Közelükben zöldebb a világ, különös mohák, ritkább növények díszlenek. [...] És persze övék az a hang is, melyet, ha leülünk mellettük, akár órákig is hallgathatunk, mintha az időtlenséggel folytatnánk csendes, szívet-lelket nyugtató párbeszédet.” E gyönyörű sorokkal a Mecsek Egyesület honlapján találkoztam és bevallom, számomra ennél szebben még nem fogalmazta meg senki azt az érzést, mely minden embert elfog csacsogó kis patakok partján sétálgatva vagy árnyas fák ölelte források mellett megpihenve. A sok-sok forrás vize azután patakokká egyesül, melyek szorgos, kitartó munkával völgyekkel barázdálják a hegy arcát. És micsoda völgyekkel! Ez a hegység a mesebelien szép, vadregényes völgyek hazája (is). Közülük is legkedvesebb számomra, sok-sok zúgón átbukdácsoló patakjával, a felette átívelő hangulatos fahidacskával, a Ferde-vízesést, a Csepegő-sziklát és a Bodzás-forrást rejtő, romantikus Óbányai-völgy, melyről korábban a SZERELMESEK VÖLGYE című irományomban zengtem ódákat :) Igazából semmivel sem marad le mögötte a Szalajka-völgyi Fátyol-vízesés „kistestvérét” rejtő Melegmányi-völgy sem. Szépen foglalt forrása, az Anyák-kútja, a „kis-fátyol” közelében pedig csodás hangulatú pihenőhely várja az arra járókat, padokkal, asztalokkal, kiépített tűzrakóhellyel. A Páfrányosnak nevezett részen csatlakozik be völgyünkbe a rövidke, ám látnivalótól közel sem mentes Petnyák-völgy. Nagyobb vízhozam esetén igazi zuhatag képzetét kelti az ilyenkor (mindössze másfél méteres magassága ellenére is) imponáló látványt nyújtó Ágnes-vízesés és természetesen az aprócska völgynek is van saját vízfakadása, mely a Cirkó-forrás névre hallgat. A kicsiny völgy másik végén betorkollik a Nagy-mély-völgybe, melynek patakja szorgalmasan építgeti mésztufa gátacskáit, mintegy saját maga bosszantására, hiszen igen csak bukdácsolva halad azokon keresztül. A völgyben található Kánya- és Mariska-források mellett, a melegmányihoz hasonlatosan, kiépített pihenőhelyet találunk, itt még egy esőházzal is kiegészítve. A három völgyet egy körtúra keretében bejárni igazán nagyszerű élmény. Zúgóktól, az öt forrást is (Hidasi-, Lajos-, Pius-, Wein György-, Betyár-források) rejtő Hidasi-völgy sem mentes, ám a völgy igazi látványossága a hat méter magas mésztufagáton lecsordogáló vízesése, a Csurgó. A völgy nevének eredetéül szolgáló, a patakon átívelő hidacskák az idők folyamán sajnos elpusztultak. Egészen más hangulatú az Orfűről délre húzódó, ugyancsak öt forrással (Bagoly-, Laci-, Szuadó-, Mihály Remete- és Tixi-források) bíró Szuadó-völgy. Növényvilága, a völgy meredek oldalfalai és északi fekvése miatt, a ritka szurdokerdők egyik képviselője. Három víznyelőbarlangja (Szuadó-, Gilisztás- és Trió-barlangok) okán igazi barlangászparadicsom. A szegedi barlangkutatók építette esőház és pihenőhely nagyban emeli a völgy komfortját. Ugyancsak másféle élményt nyújt az az Öreg-pataknak és számos, az utat keresztező átfolyásnak otthont adó Réka-völgy. Itt található a Dél-Dunántúl talán legszebb, festői környezetű pihenőhelye, az Etelka-forrás mellett. A forrás közeli (nagyon szép) Réka-kunyhó a nomád életre és igazi pihenésre vágyó ínyenceknek való kulcsosház (víz a forrásból, gyertya, petróleumlámpa, sparhelt, mosdás lavórban, begyújtás, vízmelegítés, térerő mentes légkör). A fentebb említett említett valamennyi völgyet már többször bejártam, és nagyon remélem, hogy még sokszor fogom, mert megunhatatlanul gyönyörűek. Forrásaik mindig megállásra, időzésre késztetnek, mert többek ők, mint egyszerű vízvételi lehetőségek. Hogy mennyiben, annak érzékeltetésére álljon itt Csengery Antalnak, a 19. század jeles néprajztudósának gondolata:
„...a csöndes tó vonzó tükre, a tiszta forrás enyhítő vize különben is mind oly tárgy, mely szükségképpen meghatja, bámulásra és imádásra ragadja a természeti ember kedélyét.” Kollát Gyula
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Zöldülő vörös földek Archives
March 2018
Cimkék
All
|