Egy híján leküzdöttük a dunántúli hegységeket, így ebben a részben már leginkább az ország keleti felén fogunk kalandozni. Az egy maradék apró hegységet követően zömmel nagyobb kiterjedésű tájegységeken visz majd az utunk, köztük az egyik – turizmus szempontjából – legnépszerűbben is, mely kis hazánk legmagasabb hegycsúcsát rejti. Amiért még egy röpke ideig a Dunántúlon időzünk, annak oka abban keresendő, hogy a keleti országrészen végigfutó Északi-középhegység – amely a Visegrádi-hegységtől a Szalánci-hegységig húzódik – egy darabkája a Duna jóvoltából „idegenbe szakadt”. A jobb parton ragadt „szökevény” nagyon sok szépséget és érdekességet tartogat a hegységben kószálók számára. Úgy tartják, hogy itt található (Dobogókőn) a Föld szívcsakrája (bár a Dalai Láma szerint szinte minden ország úgy véli, hogy az náluk van). Azután a hegység legmagasabb pontjától nem messze fekszik hazánk egyik legizgalmasabb turisztikai pontja, a Rám-szakadék (kép). Ezen kívül itt vannak a Vadálló-kövek bizarr alakú sziklái (kép), melyek a Prédikálószék gerincén helyezkednek el (egy felrobbant vulkán hatalmas kráterének egyik peremét alkotják), és amelyhez már csak azért is érdemes eljutni, mert innen kaphatjuk az egyik legszebb Dunakanyar látképet. Itt van még a Holdvilág-árok, melyet ősi temetkezési, kultikus helynek is tartanak, egyes feltevések szerint ezen a területen állt egykor a hun király, Attila városa. Egy másik feltételezés szerint Árpád fejedelmet temették itt el. (kép) Ezzel ki is végeztük a Dunántúlt, keljünk hát át a folyón, és barangoljunk egyet a Börzsönyben. A hegység 15 millió évvel ezelőtt egy óriás ősvulkán volt, ami több hatalmas kitörés után beomlott, és így keletkezett a gigantikus kráter széleiből, kalderájából a mai hegység. Az egyik itt tett legemlékezetesebb túrám: a vadregényes Fekete-völgyön át fel a Salgóvár (715 m) romjaihoz, majd a csodás panorámájú, sziklás Holló-kő (685 m) érintésével az Ökör-orom hangulatos, vékony gerincén keresztül vissza a völgybe. A másik felejthetetlen élményem a hegységben: felkapaszkodni a hazánk legvadregényesebb „csúcsának” tartott Nagy-Mána (707 m) gyönyörű kilátást nyújtó tetejére (csúcspontra itt ne számítsunk, mert a Sasfészek-bérc nevű gerincvonulat egy nagyjából vízszintes, hosszan elnyúló tisztását takarja a név). Meseszép bükkszálerdőben kapaszkodva jutunk a füves gerincre, és a tisztásról lélegzetelállító panoráma nyílik a Magas-Börzsöny vadonjára: lábunk alatt a Rózsás-patak mélyen bevágódott szurdokvölgye, szemben a Pogányvár gerince, jobbra pedig a Csóványos tömbje. A Dunakanyar leghangulatosabb települése Zebegény (tanúsítom, szálltam meg ott), ahonnan meseszép kilátópontokban gazdag túrát tehetünk a fenomenális fekvésű Remete-barlanghoz, és a környék talán leggyönyörűbb kilátást nyújtó kilátójához, a Hegyes-tetőn álló Julianus barát-toronyhoz. Persze a Börzsöny a fentieknél jóval többet is kínál. Igazolásul talán elég ha a Csóványos (938 m) kilátójából nyíló panorámát vagy a hangulatos Verőcét megemlítem. Megyünk is tovább, lássuk a különleges hangulatú Cserhát (kép) hegyes-dombos vidékét. Nem tartozik a legmagasabb magyar hegységek közé, kiterjedése viszont az egyik legnagyobb. Ez itt a palócok földje: sok kis falu, barátságos népekkel. Fő „attrakciója” Hollókő ófaluja (kép), mely a világörökség része 1987 óta. Impozáns vára (kép) épp úgy felkeresésre érdemes, mint a hegység többi várromja (Buják, Szanda). Ha e vidéken járunk ki ne hagyjuk a Bér községtől nyugatra magasló Nagy-hegy északi részén majdnem fekvő, (70 fokos dőlésű) ívelt, tíz méter hosszú andezit oszlopait (andezitcsúszda), mert vulkanológiai ritkaságnak számítanak. Hasonló jelenséget a szaktudomány összesen négyet ismer a világon! (kép) A Cserhát után ismét egy országhatáron átívelő tájegységre, a Karancs-Medves vidékre érkezünk. A Medves–Ajnácskői-hegység nagyobbik, mintegy 300 km²-es része Szlovákiában, a kisebb, mintegy 100 km²-es része pedig Magyarországon van. A tájegységet a délről észak fele haladó Salgótarján-Fülek vasútvonal és országút osztja a Karancs, valamint a Medves kistájakra. Geológiai szempontból a „Palóc Olimposz”-nak is nevezett Karancs a Börzsöny, a Cserhát és a Mátra rokona, míg a sokkal fiatalabb Medves a Tapolcai-medence tanúhegyeivel (Badacsony, Csobánc, Szent György-hegy) rokon. A fennsík körül vulkáni kúpok sorakoznak, melyek szinte kínálták magukat a várépítésre (Salgó-vár, Somoskő-vár (kép). A feltörő lávából keletkeztek a többnyire oszlopos szerkezetű bazaltcsúcsok. A leglátványosabb képződményeket magyar oldalon a Szilvás-kőn láthatjuk, a legnevesebb, bazaltzuhatag névre hallgató képződmény azonban a közvetlenül az országhatár túloldalán álló somoskői vár alatt található. (kép) Ezt követően hazánk vélhetően leglátogatottabb hegységei jönnek sorra, elsőként a legmagasabb hegycsúcsunkat rejtő Mátra. Hogy merre érdemes indulni, és mit is „illik” feltétlenül megnézni a ebben a hegységben? Saját tapasztalataim alapján én ezeket javaslom: Először is tehetünk egy sétát Kékestetőről a Sas-kő és Disznó-kő irányába vagy az ellenkező irányba a Sombokor kilátópontja felé, de az elszántabbak ezeket egy körtúrára is felfűzhetik. Utóbbi esetben is mindössze szűk 11 kilométeres távval és 490 méteres szintemelkedéssel kell számolnunk. A fáradozás jutalma sok szép kilátópont és gyönyörű bükkerdők látványa. Ezzel le is tudtuk hazánk legmagasabb pontját, és kereshetünk egy másik leget, méghozzá a legmagasabb természetes úton képződött zuhatagunkat, az Ilona-vízesést (a lillafüredi ugyan magasabb, de mesterséges úton, a Szinva-patak elterelésével jött létre). Parádfürdőről indulva, a meseszép Ilona-völgyön át tudjuk megközelíteni. Egy másik körtúrába felfűzhetjük a csoda szép Mátra-bércet, Ágasvárat és a vadregényes Csörgő-patak völgyét. Mindezt 13,5 kilométer árán begyűjthetjük magunknak. A Mátrában járván kihagyhatatlan program hazánk egyik legszebb fekvésű várának felkeresése. A sasfészket Sirokon találjuk, és ha már felbaktattunk a várhegyre, akkor a szomszédos bizarr sziklaformációkat is keressük fel. Természetesen a Mátra ennél sokkal többet kínál, de ide most csak ennyi fért be. Utolsó célpontunkkal el is jutottunk a Mátra legkeletibb – a Bükk hegységgel határos – pontjáig. Legközelebb innen folytatjuk, és „zúzunk” egészen a végpontig, azaz leküzdjük a még hátralévő összes hazai hegységet!
Kollát Gyula Lentebb a galériában egy kis ráadás a Mátrából :)
3 Comments
3/16/2018 12:35:11 am
Érdekes, hogy Holló-kő (hegy) és Hollókő (falu) nem egymás mellett van. Mekkora túra lenne az egyiktől a másikig? Mit érdemes közben útba ejteni?
Reply
Kollát Gyula
3/16/2018 02:36:08 am
Húha, nehéz kérdést tettél fel Andris! Utánajártam: ha közúton és gyalogosan próbálnál egyik helyről a másikra eljutni, úgy nagyjából 80 kilométeres távval kellene számolnod, és ha jó erőnlétben vagy, akkor kb. 20 óra alatt le is tudhatnád a távot. Ebben az esetben leginkább az útba eső településeket és persze az út menti tájat tudnád megnézni.
Reply
Kollát Gyula
3/16/2018 05:34:32 am
Na, mit nem hoz a véletlen! Épp most olvasok arról, hogy májusban Al Di Meola koncert lesz Zalacsány, Örvényeshegyen. Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Zöldülő vörös földek Archives
March 2018
Cimkék
All
|