Tihanyi túrák 1. – A csúcstámadás

Mondják, Tihany minden évszakban gyönyörű. Tavaszi, nyári és őszi időszakban már tettem tiszteletemet e tájon, így ezeket az évszakokat illetően tanúsíthatom a mondás igazságát. Ami a téli időszak szépségét illeti, azt meg látatlanban elhiszem, remélem egyszer majd személyesen is megtapasztalhatom a hófedte félsziget varázsát. Ebben az évben több alkalommal is jártam ösvényeit, máris mutatom milyennek láttam ezt a tüneményes kis ékszerdobozt.

---

Úgy alakult, hogy az utóbbi bő egy éves (14 hónapos) időszakban öt alkalommal is sikerült eljutnom Tihanyba. Egyszer nyári és két-két alkalommal tavaszi, illetve őszi időszakban. Általában Örvényesről indítottam meg a csúcstámadást, ami most szó szerint értendő, hiszen két alkalommal is a Csúcs-hegyre történő feljutás volt a cél – leginkább az ott igen nagy számban fellelhető cserszömörcék okán. Ugyancsak két alkalommal kedvenc Balaton-parti településem volt a kiindulópontja egy-egy nagyobb szigeti kör bejárásának, míg egyszer Tihany községből túráztam „haza” Örvényesre. (Lentebb a minigalériában: az örvényesi Szent Imre templom és a mellette csordogáló Pán-forrás, az 1700-as évek végén épült – a Pécsely-patakon átívelő – kettős nyílású híd és a mellette található ma is működőképes 11. századi felülcsapós vízimalom)

Az utolsó alkalmat leszámítva – ekkor az alatta lévő nyeregben kanyarodtam az Apáti templom felé – mindig útba ejtettem, illetve megmásztam a Csúcs-hegyet (Tihany legmagasabb hegycsúcsa, ám a maga 235 méterével is csak mintegy 130 méterrel emelkedik a Balaton szintje fölé). Ez persze nem a véletlen műve, mert a csúcs kihagyhatatlan látnivalókat tartogat. Elsőként a már fentebb említett cserszömörcéket, melyek tavaszi virágzásukkor, de főleg őszi színorgiájuk alkalmával elmondhatatlan élményt jelentenek.

De ne ugorjunk ennyire előre, induljunk az origótól, jelen esetben Örvényesről. A Balatont kerülő kerékpárúton megközelítve, szűk négy kilométert kell kutyagolni, mire az Apáti templomhoz (a galéria 3. képén) – sokan még ma is romnak mondják, pedig szépen helyre van állítva – érünk. Előtte Aszófőnél feltétlenül tenni kell egy rövidke kitérőt a még romjaiban is impozáns Kövesdi templomromhoz, mely mellett – a nyári nagy melegben különösképpen létfontosságú – jéghideg vizű Almás-forrásnál nyerhetünk felüdülést (a legközelebbi forrást Tihanyban az Óvár oldalában találjuk, mely a Ciprián névre hallgat).

A négy kilométeres etap első hallásra kicsit durvának tűnhet – különösen annak fényében, hogy flasztermenet –, ám mégsem az, mert látványos tájon visz az út – jobbról a Balaton tükre és Tihany hegyei alkotják a látképet, de balról is hegyek szegélyezik a látóhatárt. Arról nem is beszélve, hogy félúton töri a monotóniát a Kövesdi-romhoz tett kitérő. Mindezeken túl tavasszal égővörös pipacsok sokasága és ezernyi más gyönyörű virág, míg ősszel a színesbe forduló lombok szegődnek útitársainkká. (a galériában: 1. a kerékpárutat szegélyező gyönyörű fasor, 2. egy hangulatos fahíd, 3. időnként bevillan a Balaton, 4. amikor hajnalban kelsz útra, 5. pipacsok és búzavirágok az út mentén, 6. olykor virágvadásszal is találkozhatsz, 7. őszi hangulat, 8. jobbról végig látható Tihany hegysora, 9. balról sem hétköznapi a látvány)

Elérvén az Apáti templomot (az Apáti-hegy északi oldalán látható helyreállított Apáti-templomrom jelzi az egykori Apáti település helyét), meg is kezdhetjük „hullámvasutazásunkat” az Apáti-, a Nyereg- és a Csúcs-hegy alkotta hegylánc gerincén. A sárga sáv turistajelzést kell követnünk, mely először egy – a Balaton-felvidékre oly jellemző – átláthatatlan erdőbe vezet bennünket, majd hol gyökereken, hol sziklalépcsőkön folytatódik utunk.

Azután az Apáti-hegyen egyszer csak kibukkanunk az erdőből, és egy tisztásra érve gyönyörű kilátóponton találjuk magunkat, ahonnan fantasztikus rálátás nyílik a Külső-tóra és annak környékére. A tó mögött feltűnik a Kiserdő-tető és az Óvár, jobbra felsejlik a Belső-tó és az innen parányinak látszó Apátság, míg balra tekintve Aszófőtől Füredig terjed a látóhatár. Tavasszal az akkor nyíló tengernyi Orlay-murok szinte téliesre varázsolja a tájat milliónyi fehér virágszirmával.

A Csúcs-hegy tetejére már a Nyereg-hegy* bizarr sziklaformációi mellett vezet az ösvény. Jómagam, mint afféle sziklaimádó, mindig áhítattal járom be ezt mohákkal és zuzmókkal borított, elképesztően változatos formákat mutató sziklák szegélyezte szakaszt. Egyébként a félsziget legnevesebb gejzírkúpját, az Aranyházat ellepő aranysárga színű zuzmók itt is nagy számban fellelhetők a sziklákon, és ha úgy vesszük, akkor tulajdonképpen sok-sok kis „aranyház” mellett visz utunk.
*A Nyereg-hegy a Csúcs-hegyet az Apáti-heggyel összekötő keskeny, sziklás gerinc, melyről csodálatos panoráma nyílik a Balaton-felvidék, a Balaton déli medencéje és a Bozsai-öböl felé, ellenkező irányban pedig a félsziget belsejére. A félsziget egyik legértékesebb földtani képződménye ez az ék alakú hegygerinc. A mészkő lemezek szeszélyesen gyűrt formája az egykori víz- és kéregmozgások eredménye.

A sziklák azonban csak az egyik látványosságot jelentik ezen a szakaszon, mert rajtuk kívül is igen figyelemre méltó dolgokkal találkozhatunk itt. Az egyik mindenképpen a már fentebb említett cserszömörcék tömeges jelenléte. Tavasszal virágzásuk, ősszel pirosra váltó leveleik teszik felejthetetlenné az itt tartózkodás pillanatait. Az erre járónak mindkét évszakban szinte földbe gyökerezik lába a meseszerű látványtól, nehéz is szabadulni a helytől. Persze, ugyan ki is akarna innen mielőbb szabadulni?

És ha még ez sem lenne elég, akkor jöjjön a kilátás. A sziklák mellett vezető ösvényről gyönyörű panoráma nyílik mind az alattunk lévő Bozsai-öbölre*, mind a félsziget belsejére.
*A tihanyi Tájvédelmi Körzet ma a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park egyik tájegysége. Két fokozottan védett része a Bozsai-öböl és a Külső-tó. Sajkodnál és a Bozsai-öbölben a part ma is természetes állapotát őrzi. Az öböl a Balaton egyik utolsó csaknem háborítatlan nádas szeglete, a nádasban itt-ott fehér tavirózsa (Nymphaea alba) díszlik.

Szóval, ide felérvén már más dolga sincs a vándornak mint csendben lecsüccsenni egy szikla tövébe, és elmerülni abban a csodában, melyet csak ez a tájék nyújthat a halandónak.
                                                                                                                                                                                  Kollát Gyula
TOVÁBB A 2. RÉSZHEZ

Forrás: Természetvédelmi értékek, tihany.hu
Képek: szerző

Kapcsolódó tartalmak: