Ha Eger, akkor Fazola

​Bevallom, fentebbi címet a közel fél évszázada bemutatott, a „Ha kedd van, akkor Belgium” című filmszatíra ihlette, mely cím a film népszerűsége folytán bevonult a köznyelvbe. A másik ok, ami miatt a várost és a mestert együtt említem, mert nevük – akár Gaudi és Barcelona vagy Pécs és Zsolnay esetében – egybeforrt. Fazola Henrik az a mester, kinek munkássága nyomott hagyott Eger arculatán.

---

Eger a második legkedvesebb városom (az első természetesen Szeged), rengeteg szép emlékem fűződik a Heves megyei székhelyhez. Több alkalommal szálltam meg ott bükki túráim alkalmával, és sokat bolyongtam óvárosának szűk utcácskáin. Valami oknál fogva azonban, a sok-sok ottlétem alatt egyszer sem léptem be a Megyeházára, hogy megcsodáljam Fazola mester hírneves kovácsoltvas kapuit. Ennek az áldatlan állapotnak kívántam véget vetni, amikor is a napokban ellátogattam Egerbe, kifejezetten azzal a céllal, hogy alaposan szemügyre vegyem a „vascsipke” csodákat.
Mielőtt azonban beléptem volna az épületbe, megállított – a már általam is előzetesen sokszor megcsodált – a bejárati kapu fölötti világító ablakot fedő kovácsoltvas lunettarács. Fazola Henrik remekműve allegorikus szobraival: a Hit és a Remény alakjaival, valamint Jusztíciával együtt (Iustitia az igazságot megszemélyesítő római istennő), valóságos szobrászati munkák. ​

​Ezután beléptem a kapuboltozat alá, és a szolgálatban lévő portástól engedélyt kértem a kovácsoltvas kapuk fotózására. Emberünk hozzá is járult a dologhoz, nem sejtvén, hogy a dologgal hosszasabban fogok bíbelődni, mint azt ő sejtené. Az épületben ugye dolgoznak a hivatal munkatársai, akik az ominózus kapukon át közlekednek – mondhatni folyamatosan –, és vélhetően parányit zavarhattam őket tevékenységükben, amikor a kapukat ki-be csukogatván vagy azok részleteit guggolva próbáltam megörökíteni. El kell mondanom, hogy minden tiszteletem az ott dolgozóké, mert mosolyogva viselték lábatlankodásomat, sőt olykor-olykor meg is álltak és kivárták, amíg a zoomolás és exponálás megtörténik. Ezúton is köszönöm megértésüket és türelmüket.
Lássuk is most már a két impozáns kaput, melyek közül az egyik a címeres,

​a másik pedig a szőlőfürtös. A kapuk érdekessége, hogy „dupla-kapukról” van szó – vagyis a kapu mindkét oldala, kívül és belül teljesen ugyanúgy néz ki.

Igazán jelentős és Európa-hírű alkotás a címeres kapu, melynek három címere látható a kapu felső harmadában. ​

Jobbról balra haladva az első az építtető mecénás, divatos világi életmódjáról híres-hírhedt egri püspök Barkóczy Ferenc címere. ​

​A középső az ország, a harmadik pedig Eger város címere (alább a képen), melynek központi alakja egy gólya. A gólya csőrében és karmaiban tartott élőlények Eger két városrészét jelképezik. A gólya csőrében lévő kígyó Eger város északi mocsaras vidékeire utal, melyre a 70-es években lakótelepet építettek (a szocializmus időszakában ezt a városrészt Csebokszárinak hívták). A gólya karmaiban szőlőfürtöt tart, mely a város déli, termékeny részének jelképe.

Itt zajlott a szőlőtermelés, ami egészen Szent István időszakáig visszavezethető, hiszen az egyházi személyek megjelenésével az egyházi ceremóniáknak köszönhetően a bortermelés is felvirágzott. De magát a bortermelést, borkultúrát a szemközti kapu jelképezi szőlőfürtjeivel, vesszeivel, indáival és venyigéivel. A kapu szőlőfürtökön és indákon kívül más növény-ábrázolásokkal (bimbók, levelek, virágok) is gazdagon díszített. ​

​Ezeket a növényeket Fazola a Bükk hegységben rajzolta le és a rajzokat felhasználta a kapuk kivitelezésénél. A kovácsoltvas növények a legapróbb részletekig kidolgozottak: látjuk a virágszirmok barázdáit és a levelek erezetét. Az indák, a kacsok és a levelek pontosan olyanok, mint a természetben – hajlanak, görbülnek, tekerednek, mintha nem is vasból, hanem valami sokkal könnyebb anyagból lennének.

​A címeres kapu is növényi ornamentikával sűrűn díszített; ez a kapu ténylegesen a rokokó művészet remekműve, melynek külön érdekessége a kilincs, ami egy bohócot ábrázol.

​Fazola további munkáit megcsodálni nem kell messzire mennünk, hiszen az utca túloldalán találjuk a Kispréposti palotát (az egyemeletes kis palota előre ugró középrészén és az ablakokon is díszes vasrácsok láthatók), majd néhány épülettel arrébb a Nagypréposti palotát, mindkettő ablakainak kovácsoltvas rácsozatát ő készítette.
​                                                                                                               Kollát Gyula

​Utóirat: Míg a kapukat fotózgattam kissé hosszasan, azon elmélkedtem, hogy – bár tudom, a kapuk eredetileg is az egri vármegyeháza „tartozékai” voltak – nem e lehetne valamiképp optimálisabb hozzáférést biztosítani azok megtekintéséhez a nagyközönség számára. Mert lássuk be, a mostani helyzetben – aktív munka folyik az épületben – nem igazán egészséges a ráérősen nézelődni akaró és a munkájukat akadálytalanul végezni próbáló emberek „ütközése”. Talán egyszer valaki kitalálja a megoldást.

Kapcsolódó tartalmak:

​Forrás: Fazola Henrik munkássága és Eger, cultura-victoria.blogspot.hu