Ilyen randa „jószágot” (vezérkép) emlékeim szerint legutóbb az Arnold Schwarzenegger – színész, testépítő, szenátor – fémjelezte „Predator” című film megtekintésekor láttam. Azt gyanítom, hogy a filmbéli félelmetes ragadozó figurájának megalkotásához ő adta az ihletet. Pedig sem ő, sem hatalmas ollós társai nem jelentenek igazi veszélyt az emberre. „Hősünk” az óriás ászkarák (Bathynomus giganteus) névre hallgat, és igencsak másféle közegben mozog, mint az ember. Lakhelye az óceán, melyben a 170 és 2000 méter közötti mélységekben éli nem túl kapkodós életét. Lassú mozgású, legtöbbször dögöt eszik, de a nem túl sebesen közlekedő prédák, mint például a tengeri uborka, szivacsok, férgek és sugárállatkák is áldozataivá válhatnak. Nagyobb példányainak mérete elérheti akár a 80 centimétert, súlya pedig a közel két kilogrammot is. Ez a hosszú életű faj igazi túlélő, hiszen – mint a fosszíliák elemzéséből kiderült - már 160 millió évvel ezelőtt is létezett. Hasonló gigászok után kutatva mind a tengerben, mind a szárazföldön találtam „hasonmást”. Lássuk elébb az ugyancsak sós vízben éldegélőt: Japán óriás rák (Macrocheira kaempferi) – Legtöbbjük a Honshu sziget déli partjainál él, 50 és 600 méter közötti mélységben. Oldalra kinyújtott két ollós lába között a távolság akár 3,8 méter is lehet, a súlya pedig a húsz kilogrammot is elérheti. Kagylókkal és állati tetemekkel táplálkozva akár az embernél meglehetősen szép kornak mondható 100 évet is megélheti. A tengerben a búvárokkal szemben békés természetét mutatja, emberre nem támad, így azok nyugodtan csodálhatják hosszú lábai okán légiesen könnyednek tűnő mozdulatait. Békés mivoltát hálóba kerülve rögvest cáfolja (ami talán érthető is), hiszen a japán halászok körében az ollóival okozott súlyos sérülésekről terjednek legendák. Utunkat a szárazföldön folytatva ismerkedjünk meg egy piti „bűnözővel, aki a Pálmatolvaj (Birgus latro), más néven kókuszrák névre hallgat, és a világ legnagyobb szárazföldi ízeltlábúja címmel büszkélkedik. A Csendes-óceáni szigeteken többfelé találkozhatunk a különféle színekben pompázó példányaival. Éjszakai életet él, napközben csak nagy szerencsével bukkanhatunk rá. A legnagyobb példányok lábainak fesztávolsága elérheti az egy métert, súlyuk pedig a négy kilogrammot. Mielőtt ezen méretek hallatán valaki is megdöbbenne, gyorsan elmondom, hogy a szakirodalom szerint hajdanán éltek 180 centimétert is elérő, akár 14 kilogrammos példányok is. Az óriások éjszaka indulnak zsákmányszerző útjukra. A friss kókuszok megszerzéséhez felkapaszkodnak a pálmafák törzsén (ügyesen másznak). Ollóikkal átvágják a kókuszdió szárát, majd a földre pottyant gyümölcs erős héját - szintén ollóikkal feltörve - elfogyasztják annak lágy húsát. A sok elfogyasztott kókuszdiótól állatunk húsa is kókuszillatúvá válik, ezért (is) különleges csemegének számít. Mivel azonban kipusztulás fenyegeti, egyre több helyen kerül fel a védett fajok listájára, egyúttal le az étlapokról. A narancssárga, azúrkék, csokoládébarna színű rákok elsődlegesen gyümölcsöket, magvakat fogyasztanak, ám ha szükség ráviszi őket, „beérik” kisebb madarakkal, teknősökkel is. Érdekességek: A nőstény rák párzás után petéit a tengerbe bocsátja. A néhány hét alatt kifejlődő lárvák pár hónapot a tengerben töltenek mielőtt megkezdik szárazföldi életüket. Az igazi meglepetés: a pálmatolvaj annyira alkalmazkodott a szárazföldi életmódhoz, hogy kifejlett példányai vízbe merítve megfulladnak! A fiatal kókuszrákok a remeterákokhoz hasonlatosan egy csigaházban húzzák meg magukat páncélzatuk kifejlődéséig. Felnőtt korukban azután szívesen töltik a nappalt egy kókuszdióhéjban összegömbölyödve (wikipédia). Ez utóbbi információt kissé kétkedve fogadtam, mert nehezen tudom elképzelni ezt a négy kilogrammos óriást a dióhéjban, lévén, hogy egy átlagos dió 18 centiméter átmérőjű, és 1-2 kilogramm tömegű Na, mindegy. Ha ők (akik ezt leírták több helyütt) látták, akkor biztosan úgy volt. Én még sajnos nem jártam arrafelé, így jobb híján elhiszem. Amúgy meg ha egyszer arra járnék, éjszaka minden bizonnyal kerülném a kókuszpálmákat, mert tuti hogy frászt kapnék ha egy ekkora rák a nyakamba pottyanna (de talán már attól is, ha egy általa ledobott dió találna kupán :)
Kollát Gyula Képek: debategate.com, blog.daum.net, qnm.it, insectimages.org, search.seesaa.jp, twicsy.com, commons.wikimedia.org, researcharchive.calacademy.org, sc-bioscience.blogspot.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Pillangók téli álma Archives
August 2017
Cimkék
All
|