Tollas pillangók

Sokféleképpen becézik őket: repülő ékszerek, repülő drágakövek, tollas pillangók, és a felsorolás még sokáig folytatható lenne. Ennyi is elég azonban arra, hogy belássuk, rendkívül kedveltek a természet ezen parányi igazán különleges és gyönyörű teremtményei. Különlegességük azonban nem merül ki csupán picuri termetükben és színpompás „ruházatukban”. Nagyon sok olyan jellemzőjük akad még, melyek okán joggal vívják ki csodálatunkat.

---

A címben szereplő jelző nem légből kapott, mert volt idő, amikor komolyan elképzelhetőnek tartották, hogy a kis szárnyas pillangóból alakul át madárrá:
„Az indiánok és a négerek, de sokszor még a művelt fehérek is a titán lepkét és a kolibrit egy és ugyanazon állatnak tartják. Abból indulnak ki, hogy a hernyó idővel lepkévé alakul át, és ebből, meggyőződésük szerint, joggal szabad arra következtetni, hogy a következő átalakulásnál madár is lehet a lepkéből.”*

Azt is megfigyelték, hogy a csillogó külső igen csak harcias természetet rejt:
„Igen érdekes az a megfigyelés, hogy ezekben a lepkékben a kolibrik többé-kevésbbé vetélytársaikat látják, mint amelyek maguknak követelik kenyerük egy részét. Saussure megfigyelései szerint sokszor hadat is üzennek ezért a pillangóknak virágtól virágig, fától fáig űzik őket, lecsapnak rájuk s mindenképpen igyekszenek azokat elzavarni. Ilyenkor aztán gyakran megesik, hogy csőrükkel szétszaggatják a lepke szárnyát. Ezeknek a támadásoknak csakis kenyéririgység lehet a rúgója, és a legnagyobb mértékben jellemzők úgy a támadókra, mint az üldözöttekre.”*

Kemény harc tehát eme apró lény élete, ám nem csupán vetélytársaival kell megküzdenie. Mivel a kolibrik anyagcseréje folyamatosan „csúcsra van járatva”, rengeteget kell enniük ahhoz, hogy egyáltalán életben maradhassanak. Naponta csak nektárból a testtömegük felét kitevő mennyiséget fogyasztanak, hajnaltól alkonyatig ezernél is több virágot meglátogatva.

Éjszaka, amikor nem táplálkozhatnak, fennáll a veszélye, hogy kimerülnek energiatartalékaik, és alvás közben elragadja őket a halál. Az éj leszálltával ezért letelepednek egy biztonságos faágra, s felborzolják tollaikat, hogy így minimalizálják hőveszteségüket. A kolibrik 40ºC -os nappali testhőmérséklete akár a felére is csökkenhet alvás közben.

A kolibrik lenyűgöző légi mutatványokra képesek, többek közt – a madárvilágban egyedülálló módon – egy helyben képesek lebegni a levegőben. Erre azért van szükségük, mert ez az egyetlen lehetőségük a nektár megszerzésére, lévén a legtöbb virág nem nyújt számukra alkalmas leszállóhelyet.

Nem csak a repülést illetően rendkívüliek ezek a csöppségek, egyebek okán is világcsúcstartók. Szívritmusuk még nyugalomban is elérheti a 600 dobbanást percenként, ám ez az érték akár meg is duplázódhat repülés közben. Ami a másik végletet illeti: éjszakára a szívritmusuk alaposan lecsökken, akár 36 dobbanásra percenként. Akárhonnan is nézzük, az több mint harmincszoros (!) különbség.

Lássunk egy újabb világcsúcsot tőlük: a világ legkisebb madara címet a méhkolibri (Mellisuga helenae) érdemelte ki. Testhossza 6 centiméter, testtömege 1,6-2 gramm. Nevét apró termete és a repülés közben hallható hangja után kapta, ami a méhre emlékeztet (ezt a hangot a másodpercenkénti 30-80 szárnycsapása váltja ki). Repülés közben akár hátrafelé is tud közlekedni.

Az érdekességek után kalandozzunk vissza ismét a régi időkbe, amikor még puskával vadászták szegénykéket,...
„A régi útleírások és természetrajzok azt mondják, hogy homokkal vagy vízzel is lelőhetők. Audubon rá is szánta magát, hogy ezt kipróbálja, de csak azt tapasztalta, hogy a víztöltés alaposan bepiszkítja a puskát, de a kolibriban nem tesz kárt... Az elejtett kolibriknak azonban egyébként csak a természetbuvár veszi hasznát, mert rég letünt már az az idő, amikor az előkelő mexikóiak ruhájukat kolibribőrökkel díszítették. Mostanában persze néha a modern divat a női kalapdíszek kedvéért pusztítja ezeket a kedves kis teremtéseket.”*

...és lássuk, hogy miféle mókás tévhitek éltek róluk egykoron a köztudatban:
„Amerika első fölfedezőit hazájuk szegényes madárvilága után valósággal csodálatra ragadta a közép-amerikai őserdők madárvilágának ragyogó színpompája. A kolibriket meg éppen repülő drágaköveknek, vagy virág-madaraknak nevezik útleírásaikban. Életmódjukról is csodálatos meséket költöttek, vagy talán maguk is elhitték, hogy ezek az apró állatkák virágillatból és a virágok szirmán csillogó harmat csöppekből is megélnek.”**

Ma már tudjuk, hogy – az emberhez hasonlatosan – ők sem képesek a levegőből megélni, és nagyon keményen meg kell dolgozniuk a napi betévőért nekik (is).
                                                                                                                     Kollát Gyula

Kapcsolódó tartalmak:

Forrás: *Brehm: Az állatok világa, mek.oszk.hu – **A repülő drágakövek, a kolibri huszadikszazad.hu 1932. július – Varázslat a levegőben: apró, repülő ékszerek! pozitivnap.hu

képek: 1hdwallpapers.com, zeewalls.com, klosi.org, wallpaperzz.com, funmozar.com, hdwallpapers.in, boc-online.org, cdn.meme.am, themiamiseocompany.com, forwallpaper.com, southamptoncameraclub.co.uk, fanpop.com, garyyost.com, goamazingworld.com