A címet olvasván sokak számára vélhetően elsőként az egy évtizede bemutatott, a női szíveket garmadával zúzó „bájgúnár” főszereplésével fémjelzett igazán nagyszerű sci-fi/dráma műfajú film, a THE BUTTERFLY EFFECT villan be. Minden bizonnyal nem kevesen a PILLANGÓEFFEKTUS néven ismert elméletre gondolnak a cím láttán, és teljességgel érthető is a fentiek bármelyikére történő asszociálás, ám nekem egy harmadik dolog adta kezembe a „tollat”: a pillangók látványának lelkünkre gyakorolt hatása. Ezzel együtt mindhárom témába „beleásunk” egy picit. Kezdjük az elmélettel. Ugye ismerős a pillangóeffektus népszerű és elterjedt, de pontatlanul és túlzóan idézett megfogalmazása: „Egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”. A pillangó kezdetben még sirály „volt”, lássuk hát az átalakulás folyamatát: Edward Lorenz 1963-as - a káoszelméletben a kiindulási tényezők fontosságát hangsúlyozó – tanulmányában ezt írja: „egy meteorológus megjegyezte, hogy ha az elmélet helyes, akkor egy sirály egyetlen szárnycsapása örökre megváltoztatná az időjárás folyamát”. Lorenz későbbi beszédeiben a nagyobb hatás érdekében a sirályt pillangóra cserélte, amit valószínűleg a Lorenz-attraktor által készített kép inspirált, mely valóban hasonlít egy pillangóra. Az elv lényege, hogy a bonyolult rendszerek, mint például az időjárás vagy a tőzsde változásait nehéz belátható időn belül megjósolni, mert a kezdeti feltételek apró változásai véletlenszerű folyamatok pozitív visszacsatolásai révén nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését. Egy kaotikus rendszerben minden időegység szimulációjával felnagyítódnak ezek a hibák, míg a hibaszázalék el nem éri a százat. Ily módon az előrejelzések egy bizonyos idő után hasznavehetetlenek. Folytassuk a filmmel. A Pillangó-hatás (The Butterfly Effect) című mozi fő gondolata: Egy dolog megváltoztatásával minden megváltozik. A történet során olyan paradoxon helyzet áll elő, hogy az Ashton Kutcher által (egyébként kiválóan) alakított Evan beletud nyúlni a sorsába, de igazából mégse, mert a körülmények gyakran keresztülhúzzák a számításait. Akárhogy próbálkozik, cseberből-vederbe esik, mert akárhogy is alakítja a történelmet, mindig van olyan, akinek rossz lesz, ráadásul minél korábban változtatja meg a történteket, annál inkább fogynak a lehetőségei. A filmet megnézvén talán nem csak bennem merült fel kétely azt illetően, hogy jó dolog lenne e ha az időben visszamenve megváltoztathatnánk a sorsunkat. Elmélet és film után következzék a való világ. Úgy vélem, pillangót látni minden ember számára örömteli élmény. Talán nincs is olyan élethelyzet, melyben terhet jelentene számunkra jelenlétük. Még ha borús hangulatunkban találnak is ránk, látványuk azonnal eloszlatja a felhőket lelkünk egén. Vitathatatlanul ők a világ legszebb teremtményei (nálam a virágokkal osztják meg a képzeletbeli dobogó legfelső fokát). Igazán színes világ az övék, és nem csak a szárnyaikat borító, a szivárvány minden színében pompázó hímpor okán. Ismerjünk meg néhány igazán különlegeset közülük: A „féltékeny” Apolló-lepke (Parnassius apollo) - Párzás után a hímek egy erényövet (sphragis) helyeznek el a nőstényen, mellyel eltakarják annak párzónyílását és feltehetően megakadályozzák, hogy a nőstény további hímekkel párosodjék. Sajnos ezzel a feketén vagy szürkén pettyezett, tört fehér szárnyain feltűnő, vörös „szemfoltokat” viselő szépséggel hazánkban már nem találkozhatunk, mert kipusztult :( A „száj nélküli” Atlaszlepke (Attacus atlas) - kifejlett formájában nem tud táplálkozni elmaradott szájrésze miatt, így mindössze egy-két hetet él. A világ egyik legnagyobb lepkéje: ennek a fajnak a szárnyfelülete a legnagyobb, szárnyuk fesztávolsága elérheti a 26 centimétert. A szárnyaik alapszíne a vöröses okkersárgától a sötét vörösbarnáig változó; mindegyiket egy-egy nagy, háromszögű üvegablak és szépen ívelt fekete, fehér és sárga rajzok díszítik. A „rajtszámos” Diaethria neglecta egy különleges pillangó faj, amit 1869-ben fedezték fel és Bolíviában, Peruban, Ecuadorban, Kolumbiában és Venezuelában él. Különlegessége abban rejlik, hogy a szárnyán egy jól kivehető számot a 89-et visel, mint egy igazi versenyző. A ciripelő, lopós Halálfejes szender (Acherontia atropos) – Hernyója, mely gyönyörű színezetű, testének végén sarkantyút visel, ami az ellenség elijesztésére szolgál. Ha megérintik, ciripelő, kattogó hangot hallat. A megijesztett, vagy megfogott lepke a szájnyílása feletti kitinlemezt mozgásba hozva, fütyülő hangot ad ki. Hangja, és halálfejes mintázata miatt az emberek ártalmasnak, veszélyesnek tartják. A lepke nektárral, növényi nedvekkel és mézzel táplálkozik. A mézet a méhektől lopja. Sűrűn hatol be méhkaptárakba, ahol mézzel szívja tele magát. Eközben gyakran elpusztul; a méhek megtámadják, megölik, és tetemét viaszba ágyazzák. Még nagyon sok érdekességgel találkoztam e csodálatos kis lények után kutakodván, de azokról majd legközelebb. Amúgy, én már nagyon várom a tavaszt, hogy újra találkozhassak velük! Kollát Gyula Képek: forwallpaper.com, sunkiddance.bplaced.net, wicked-halo.com, youtoube.com, hg-klug.de, saojoaquimonline.net, diyweddingplanning.blogspot.com, deviantart.net, wikimedia.org, slo-foto.net, ukbutterflies.co.uk, pohjankonna.fi, blog.hmns.org, poatemisepare.ro, grochowalski.pl, forwallpaper.com, interesting.com, imgkid.com, cosmiq.de, zimbabweflora.co.zw, tripod.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Pillangók téli álma Archives
August 2017
Cimkék
All
|