 Liliom és rózsa. A virágoskertek királynői gyönyörű küllemük és varázslatos illatuk okán. Talán kevesebben ismerik, de léteznek ezen a néven vízalatti lények is. Tény, hogy utóbbiak illat ügyben nem versenyezhetnek a kertek lakóival lévén, hogy nem rendelkeznek efféle tulajdonsággal. A szépség tekintetében viszont állják a sarat, még ha másféle szépség is az övék.
0 Comments
 Csoda egy szerzemények ezek a kis totyogó frakkos lények, úgy ránézésre nem is gondolnánk, hogy miféle különleges világban élnek. Párt egy életre választanak, a legodaadóbb apák, mi több, a pár fiú tagja „hordja ki” az újszülöttet. Rengeteget verekednek, egy részük meglehetősen önzően viselkedik, mások pedig anyagi haszon reményében párosodnak. Igaz utóbbit nem pénzért teszik, mindössze köveket várnak cserébe.
 A koboldok nagyfülű, nagy orrú, nagyszájú mesealakok, akik bohókás kinézetükkel mosolyt csalnak az emberek arcára. Erdőlakók, akik csínytevéseikről és gonoszkodásaikról nevezetesek. Efféle lények azonban nem csak a mesékben léteznek, hanem a valóságban is. Az apró állatkákkal való találkozásnak mégis kicsi az esélye, lévén hogy éjszakai életet élnek.
 „Bár a szemem eddig is a fekete lagúnára tapadt, most még erősebben kémlelem a hullámokat, arra várva, hogy mikor és hol bukkannak majd fel a titokzatos élőlények. Csak pillanatok kérdése, és az evezőlapátok kéken izzani kezdenek, szikrázó csillagokat szórva a víz tükrére és csónakunk belsejébe. Egy csillám a karomra esik, ujjammal megérintem. Kezemet belemártom a vízbe, felnevetek, hullámokat verek, és most már úgy játszom a tenger szentjánosbogaraival mint egy gyerek.”*
 „Egy-egy bokron vagy valamely fa koronáján ülnek, oly mozdulatlanul, mint az ágnak valaminő bütyke. Mozgásuk naphosszat arra szorítkozik, hogy vagy lelapulnak az ágra, vagy pedig ismét fölemelkednek. Helyüket csak akkor változtatják, ha különös körülmények jönnek közbe. A hírhedt lajhár s bármely más fákon élő állat többet mozog mint ő, mert ennek csak szeme és nyelve mozog szüntelenül.”*
 „Hadd mondjak el neked valamit a delfinekről. Mi, veletek ellentétben, nem a tudásra törekszünk; a teljesség teremtményei vagyunk, és a mások iránt érzett együttérzésünk minden egyéb érzelmünknél erősebb. Magunkra vállaltuk a tanítók és a hírvivők szerepét. A mi tanításunk azonban nem hasonlít az emberekéhez; mi szeretet és játék által tanítunk”
 Van, hogy azért teszi, mert egyszerűen csak éhes, máskor tévedésből nézi prédának a párját, de előfordul az is, hogy a nőstény rituálisan öli meg a hímet, ám valamennyi esetben a párosodás szolgáltatja az alkalmat arra, hogy felfalhassa ellenkező nemű fajtársát. Szexuális kannibalizmussal van tehát dolgunk, ami nem is oly ritka jelenség rovarok világában.
 Öltözékük többségében előkelő, választékos, mi több ízléses, némelyeké inkább hanyag eleganciát tükröz. Látásuk fejlődésével egyre látványosabbá, színesebbé váltak. Már több millió éve azon dolgoznak, hogy túllépjenek a határaikon, így biztosan tovább fognak fejlődni, és egyre több színt képesek majd előállítani. El kell fogadnunk, hogy mi, emberek már most színvakok vagyunk hozzájuk képest.
 Úgy általában kerülöm a „bogárfajzatokat”, mert a legtöbbjükkel való találkozás nem igazán ígér kellemes élményt. Azt nem mondom, hogy például a katica- vagy éppen a szentjánosbogárral való „randevútól” iszonyodnék, de van néhány közülük, melyekkel semmi áron nem kívánnék közelebbi ismeretségbe keveredni. Ezek egyike a tűzhangya. Mindazonáltal igen figyelemre méltó lénynek tartom, aki lenyűgöző képességekkel rendelkezik.
 A vadász csak ül az árnyas erdő homályában, várva, hogy vacsorája arra poroszkáljon. Egyszer csak egy idegen hatol be hálóból készült lakhelyére. A nyolclábú támad, és kezdetét veszi a kínszenvedés. A sűrű erdőben a halál kis kiszerelésben érkezik. Az itt élők mesterei a sötétben való vadászatnak. Tökélyre fejlesztették a hangtalan lopakodás és a gyors csapásmérés művészetét.
|
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Szemezgető
Pillangók téli álma Archives
August 2017
Cimkék
All
|
RSS Feed