Koboldok pedig léteznek!

​A koboldok nagyfülű, nagy orrú, nagyszájú mesealakok, akik bohókás kinézetükkel mosolyt csalnak az emberek arcára. Erdőlakók, akik csínytevéseikről és gonoszkodásaikról nevezetesek. Efféle lények azonban nem csak a mesékben léteznek, hanem a valóságban is. Az apró állatkákkal való találkozásnak mégis kicsi az esélye, lévén hogy éjszakai életet élnek.

---

​A koboldmakik (Tarsius) magyar nevüket az éjszakai életmódhoz alkalmazkodott, feltűnően nagy szemeiknek köszönhetik. Retinájuk mögül azonban hiányzik az éjszakai emlősökre jellemző fényvisszaverő réteg, ugyanis azt az éjszakai életmódra visszatérő koboldmakik nem növesztették „vissza”. Ennek okán a szemeik nőttek meg – olyannyira, hogy azokat már forgatni is nehéz lenne. Ezért azután egész fejüket fordítják el, mégpedig mindkét oldalra akár 180 fokkal!

​A 19. században Brehm így ír róluk: „Nagyon mulatságos látványt nyújtott, mikor a pápaszemes maki két vézna lábára és csupasz farkára támaszkodva minden irányba mozgatta nagy, gömbölyű fejét. Hatalmas két bagolyszeme csak huzamosabb idő múlva fogta fel élesen az elébe vetett rovart... Nappal álmos és rövidlátó volt, és megzavarva mogorvának mutatkozott, azonban az esti homály meghozta elevenségét és szembogara tetemesen kitágult. Éjjel fürgén, zajtalanul ugrándozott... Nagyon megszelídült, azonban a fogságban rövid idő alatt elpusztult.”

​A fogságot tehát roppantul nehezen viselik: „Az őr elmondta, hogy nem szabad vakut használni fotózáskor, mert az amúgy éjjeli állatok nappal nagyon megijednének a villanástól, és előfordulhat, hogy depresszióba esnek. Annak pedig beláthatatlan következményei lehetnek, ugyanis ez a majomfajta bezárva depresszív természetű, öngyilkosságra hajlamos, ezért ha megtörténik a baj, addig veri a fejét a falba, míg holtan nem esik össze.”*

​Mindössze nyolc fajuk ismeretes, ismerjünk meg néhányt közülük:
Törpe koboldmaki (Tarsius pumilus) – Annak ellenére, hogy közeli rokonaink, rendkívül aprók, egy kifejlett példány tömege 5 dekagramm. Sípcsontjuk és szárkapocscsontjuk összeforrt, így akár 3 méterre is képes elugrani. Az egyetlen főemlős, melynek nem körmei, hanem karmai vannak: ezekkel ugyanis könnyebben tud megkapaszkodni a fákon. A hatalmas szemű és fülű állatok éjszaka vadásznak, főként rovarokra. Sokáig azt hitték, végleg kihalt, mert miután 1921-ben láttak egy élő példányát, majdnem nyolc évtizedig nem adott hírt magáról. Aztán 2000-ben egy kutató, aki patkányokat akart befogni, véletlenül elejtett egy koboldmakit. Ezután indult a koboldmakik nyomába, de több hónapra volt szükség, hogy 276 darab hálóval befogjon három bundás, egérméretű példányt.

​Az állatok azonban kevésbé voltak olyan boldogok, mint a tudósok, egyikük bele is mart a professzorba. „Én vagyok a világon az egyetlen élő ember, akit törpe koboldmaki mart meg. Az asszisztensem tartotta az egyik hímet, hogy rá tudjam tenni a rádiós nyakörvet. Ez nagyon nehéz munka, mivel az állat 180 fokban képes a fejét forgatni. Ahogy éppen megpróbáltam rákapcsolni a nyakörvet, hátrafordította a fejét és belém csípett. Rendesen vérzett” – mondta a kutató.

​Fülöp-szigeteki koboldmaki (Tarsius syrichta) – A vadonban 24 évig élő faj az egyedüli főemlős, amely ultrahanggal kommunikál, így az emberi fül egyáltalán nem érzékeli. Az új felfedezésben ironikus, hogy eddig némának gondolták az állatot. „Kiderült, hogy egyáltalán nem csendes élőlényről van szó, tulajdonképpen visít és mi nem is tudtunk róla” – magyarázta Marissa Ramisier, a Humboldt Egyetem biológusa. A legmagasabb hang, amit az emberi fül még érzékel nagyjából 20 kilohertz, a kismajom ehhez képest 70 kilohertzen visít és 91 kilohertzig képes érzékelni a hangokat. Ezek a képességek a denevérekkel teszik egy ligába a főemlőst.

​Celebeszi koboldmaki (Tarsius tarsier) – Az Indonéz-szigeteken, Celebeszen és néhány közeli szigeten él, kis csapatokban. Mókás füleit külön-külön is tudja mozgatni. Sűrű erdőkben tartózkodik a fákon elbújva.

​A fentebbiekből egyértelműen kiderül, hogy a koboldmakik kinézetüket illetően igen csak mókás állatok, ezért nem is csoda, hogy inspirációt adhattak például sci-fi műfajú filmek figuráinak megalkotásához. Véleményem szerint ez történhetett a „Csillagok háborúja” című film esetében is, akár Yoda, 

​akár Jabba figuráját nézzük.

​A koboldmakik nagyon sokban hasonlítanak a lemurokra, vagyis a makikra. Abban egészen biztosan, hogy mosolyt tudnak tudnak varázsolni az embere arcára. Gondoljunk csak a – netezők körében egészen biztosan széles körben ismert – mémgeneráló képre, melyen egy gyűrűsfarkú maki vagy más néven katta (Lemur catta) látható.
A kép láttán, így a végére érve, most mi mást is mondhatnék, mint hogy „mindenki nyugodjon le a p…” 

​                                                                                                                    Kollát Gyula

Kapcsolódó tartalmak: 

​Forrás: *A koboldmakik könnyen végeznek magukkal, Kun-Szabó Mariann Indulási oldal (Fülöp-szigetek, Bohol-sziget) – Brehm: Az állatok világa, A pápaszemes maki, mek.oszk.hu

Képek: de.academic.ru, tomatoz.ru, infoglaz.ru, nocookie.net, dilcdn.com, pixdaus.com, pinimg.com, base.com, staticflickr.com, panoramio.com, projektnoah.org, wallpaper777.com, cnn.com, inven.co.kr