A végzet nyolclábú asszonyai

Van, hogy azért teszi, mert egyszerűen csak éhes, máskor tévedésből nézi prédának a párját, de előfordul az is, hogy a nőstény rituálisan öli meg a hímet, ám valamennyi esetben a párosodás szolgáltatja az alkalmat arra, hogy felfalhassa ellenkező nemű fajtársát. Szexuális kannibalizmussal van tehát dolgunk, ami nem is oly ritka jelenség rovarok világában.

---

A nőstény egyed megöli és elfogyasztja ellenkező nemű fajtársát a párosodás előtt, alatt vagy után. Ezt a fajta jelenséget feljegyezték például az imádkozó sáska, a skorpió és több pókfaj esetében is. Ritkábban, de előfordul, hogy a szerepek felcserélődnek.
A pókok több fajára jellemző az ivari dimorfizmus (más néven ivari kétalakúság – az a jelenség, amikor egy faj hímnemű és nőnemű példányai jelentősen eltérnek egymástól testfelépítés vagy testméret tekintetében). Több pókfaj nősténye nagyobb méretű a hímnél. Esetükben előfordul, hogy a nőstény a párosodás alkalmával megöli és elfogyasztja a hímet.

Ezen fajok egyike a hírhedt fekete özvegy (Latrodectus) – a nőstény 25 milliméteres, a hím lényegesen kisebb. Az „özvegy” magányosan él, a párzási időszak a meleg évszakban van. A hím óvatosan közeledik a nőstény hálójához, és a háló fonalainak egyikét megrántva jelenti be érkezését. Ha a nőstény jó „hangulatban” van, magához engedi. Ám mivel könnyen megváltozhat a nőstény kedélyállapota, a hím sebesen körbefonja – „behálózza” – és párzik vele.

Gyakran párzás után vagy közben a nőstény megöli és elfogyasztja a hímet, ám a fekete özvegy egyes fajai esetében megesik, hogy a hím a nőstény hálójában él egy darabig anélkül, hogy bármi bántódása esne. Az ivadékoknál nyomban a kikelésük után megmutatkozik az anyjukéval azonos gyilkos természet. Mielőtt szétszélednének a fészekből, megpróbálnak végezni egymással. Ha az anya éppen éhes, egyet-kettőt maga is elfogyaszt közülük.

Az özvegy közeli rokona, az ausztráliai vöröshátú pók (Latrodectus hasselti) sem túl irgalmas szexuális partnerével, ugyanis a hímet a nőstény tüstént rituálisan megöli, miután az második tapogatóját is behelyezte a nőstény ivarnyílásába. Egyes esetekben a hímek mintegy „hozományként” táplálékot ajánlanak fel a nősténynek párosodás előtt, elkerülendő, hogy az éhes nőstény őket fogyassza el.

Egészen más „tészta” a darázspókok (Argiope bruennichi) kannibalizmusa, hiszen esetükben a hímek utódaik egészségéért áldozzák fel magukat. Sokukat párzás alatt vagy után falnak fel a „szerelmes” nőstények. A darázspóknőstények a párosodás csúcspontján ragadják meg és kezdik felfalni a hímeket. Azzal, hogy „önfeláldozóan” megengedik a nőstényeknek a „falatozást”, lényegesen meghosszabbítják a párzás időtartamát, ezáltal növelve a megtermékenyítés valószínűségét. Egy kutatás során az is kiderült, hogy a szexuális kannibalizmus révén egészségesebb utódok jönnek a világra, amelyeknek jobbak a túlélési esélyeik.

Létezik azonban egy pókfaj, melynél nem a nőstény kebelezi be a hímet, hanem fordítva. Az éjjeli életmódú Allocosa brasiliensis nevű farkaspóknál tehát szerepcsere történt. A pókoknál általában a hímek keresik fel a nőstényeket párzás céljából. Az uruguayi farkaspóknál ezzel szemben a hímek fogadják üregeikben a női látogatókat, gyakran azok vesztére. A pókhímek azonban nem válogatás nélkül gyilkolnak – állapították meg a kutatók. Az első szűz, roskadásig telerakott petezsákkal érkező jelölteket jó eséllyel megtermékenyítik, majd útjukra bocsátják, hiszen ezektől bőséges „gyermekáldás” várható. Az idősebbekre vagy rosszabb kondícióban lévőkre azonban kíméletlenül lesújt a háziúr.

A különleges viselkedés eredetét egyelőre csak találgatni lehet. Valószínűsíthető azonban, hogy a környezeti feltételekre adott válaszról van szó. A farkaspók folyópartok menti sivár homokfövenyekben él, ahol nagyok a hőmérséklet ingadozások, erős szél fúj és kevés a táplálék. Ilyen körülmények között minden zsákmányt meg kell becsülni. Amennyiben tehát a nőstény nem bizonyítja szaporodóképességét, prédává válik.

                                                                                                                          Kollát Gyula

Forrás: Megeszi a túl öreg nőstényeket egy dél-amerikai pókfaj hímje, origo.hu

Képek: 500px.org, pybio.org, cloudfront.net, koryoswrites.com, naturamediterraneo.com, wikimedia.org