Színekben mondják el

„Egy-egy bokron vagy valamely fa koronáján ülnek, oly mozdulatlanul, mint az ágnak valaminő bütyke. Mozgásuk naphosszat arra szorítkozik, hogy vagy lelapulnak az ágra, vagy pedig ismét fölemelkednek. Helyüket csak akkor változtatják, ha különös körülmények jönnek közbe. A hírhedt lajhár s bármely más fákon élő állat többet mozog mint ő, mert ennek csak szeme és nyelve mozog szüntelenül.”*

---

Kétszáznál valamivel több kaméleonfaj létezik, melyek 40 százaléka Madagaszkár szigetén, a fennmaradók zöme az afrikai kontinensen honos. Megannyi kivételes vonásukkal mindig is sok fejtörést okoztak a természetbúvároknak, hüllőkutatóknak.
A kaméleonok színváltoztatásával kapcsolatos ismereteink jelentősen gyarapodtak az utóbbi időben. A színváltoztatás fő evolúciós hajtóereje a társas kommunikáció és nem a környezethez való alkalmazkodás. Ez azért jelentős megállapítás, mert még sok tankönyvben is úgy szerepel, hogy a kaméleonok (Chamaeleonidae) az „álcázás mesterei”, pedig inkább a „színes kommunikáció” mestereinek kell tekinteni őket, akárcsak a tintahalakat.

A Genfi Egyetem kutatói úgy vélik, hogy megoldották a kaméleon színváltoztató képességének titkát: a színeket nem a bőr pigmentsejtjeinek változása adja, hanem az állat bőre alatt lévő guanin alapú nanokristályrács a forrás. Rájöttek, hogy az állat színe és a bőrének feszessége közti összefüggés a kulcs, a kaméleon az utóbbi változtatásával befolyásolja a bőrében lévő, az állatra eső fényt megszűrő és visszatükröző kristályok formáját, így tudja alakítani, hogy épp milyen színű legyen a bőre.

A tanulmány szerzői szerint a közhiedelemmel ellentétben a kaméleonok nem azért változtatják a színüket, hogy beleolvadjanak a környezetbe, a dolognak a szaporodáshoz és a párkereséshez van inkább köze. A hímek és a nőstények üzennek egymásnak a különböző színekkel.

Az Arizonai Állami Egyetem kutatói versenyeztették a kaméleonokat, és megfigyelték, hogy számos hím kaméleon jóval feltűnőbbnek láttatja magát a teste két oldalán és a feje tetején lejátszódó színváltással a versengések előtt és alatt. Feltárták, hogy minél gyorsabb és ragyogóbb a kaméleon színváltása, annál nagyobb valószínűséggel nyeri a territórium feletti összecsapást.

Néhány páros soha nem jutott el az igazi fizikai összecsapásig, míg másoknál lefejelés, harapás és kitörésszerű támadás is szerepelt a palettán.. A harcokig el nem jutott esetekben az oldalukon tompább csíkokat viselő egyedek általában visszavonultak a fényesebben csíkozottaktól, ami azt sugallja, hogy az utóbbi minták dominanciát sugároztak.

Lássunk egy-két érdekesebb fajt közülük:
Sisakos kaméleon (Chamaeleo calyptratus) – nagy termetű kaméleonfaj, mely Jemen nyugati és Szaúd-Arábia délnyugati hegyeiben honos. Vízszükségletét a leveleken található cseppekből elégíti ki, az álló vízfelületet fel sem ismeri és ha a terráriumban csak ilyen áll rendelkezésére, akkor kiszáradhat. A faj jellegzetessége a fejen viselt, oldalnézetből sisakszerű, magas taréj, mely a hímek esetében jelentősen nagyobb, akár 8 cm magas is lehet.

Háromszarvú-, más néven Jackson-kaméleon (Trioceros jacksonii) – Kenya, Tanzánia és Uganda erdeiben honos. A rég kihalt Triceratopshoz hasonlóan három szarva van. A nőstények is színekkel jelzik esetleges fogamzó képességüket, illetve vemhességüket. Mindkettő esetben a világoszöld színt lecserélik karakterisztikus mintákra. A háromszarvú kaméleon a hüllők többségétől eltérően elevenszülő.

A kaméleonok azonban nem csak a színváltoztatás képességével rendelkeznek, számos egyéb furcsasággal bírnak: nyelvük sokkal hosszabb mint a testük, két szemgolyójuk egymástól függetlenül forog, lábujjaik egyujjas kesztyűre emlékeztető módon fogómanccsá olvadtak össze. Egyszóval páratlanul érdekes lények, ám ha nem teszünk ellene, élőhelyeik romlásával nemsokára kipusztulnak. (lentebb Paul Souders fotója)

„A megpillantott kaméleon – elveszett kaméleon” – tartja a spanyol közmondás. Még pedig teljes joggal. Nem csupán valamennyi apró ragadozó emlős és a legtöbb ragadozó madár, hanem a nagyobb kígyók, sőt varánuszok és egyéb hüllők is ellenségei az ártalmatlan teremtésnek. Sokat pusztít el belőlük az ember is. Dél-Spanyolországban nem gyönyörködés céljából tartják szobában a kaméleont, hanem mert tevékenységét hasznosnak látják. Ülőhelyet készítenek számára, s arra, vagy közvetlen közelébe mézzel telt edényt helyeznek, hogy így az odacsalogatott legyek a kaméleon bendőjébe vándoroljanak. Szevilla minden kereskedőboltjában látható ez a légyfogó rabszolga.”
                                                                                                                              Kollát Gyula

Kapcsolódó tartalom:

Forrás: *Kaméleonok (Chamaeleon Laur), Brehm: Az állatok világa, mek.oszk.hu – Színt valló kaméleon, Patricia Edmonds, ng.hu – Megoldották a kaméleonok színváltásának rejtélyét, Kolbert András, index.hu – Színváltással kerülik el a harcot a kaméleonok, richpoi.com

Képek: in-gesprek.nl, 40sou.com, uwlax.edu, pcwallart.com, 7-themes.com, embcomm.com, nationalgeographic.com (Paul Souders), kindawarped.com, myspacecdn.com, bestfreejpg.com, pustunchik.ua, embcomm.com, webgranth.com