Az előző részben – Eger és Fazola kapcsán – arról elmélkedtem, hogy egy-egy nagy mester mennyire ott tudja hagyni keze nyomát egy város arculatán. A legjobb példa erre talán Gaudi ténykedése Barcelonában – a város említésekor azonnal a mester neve ugrik be, és dolog fordítva is igaz. Most Pécsre látogatunk, hogy megtudjuk, ki is az, kinek neve egybeforrt a városéval. Pécs a harmadik legkedvesebb városom (Szeged és Eger után), sokat túráztam az őt ölelő Mecsek hegyei között. A városban ugyan nem szálltam meg soha, de számtalanszor átutaztam rajta, és néha sort kerítettem egy kis városnézésre is. Futólag megcsodáltam ugyan egy-két Zsolnay alkotást is, de nem mélyedtem el különösebben a témában. Aztán, ahogy legutóbb Eger esetében a Fazola munkák okán, úgy most Pécs esetében a Zsolnay alkotások miatt kaptam nyakamba a várost. Úgy döntöttem, hogy alaposabban utánanézek annak, hogy mit is „követett” el Zsolnay Vilmos ebben a városban. Amikor egy helybélitől az egyik Zsolnay alkotás helyét illetően érdeklődtem, az illető csak a fejét vakarta. „Zsolnay itt már minden” legyintett sztoikusan, de rögtön segített is. Telefonján „kiguglizta” a választ kérdésemre, és egy darabon még el is kísért, hogy biztosan odataláljak. Megerősítvén ezzel azt a tapasztalatomat, hogy a pécsi emberek nagyon barátságosak, kedvesek és segítőkészek, de ugyanezt mondhatom villányi és siklósi tapasztalataim okán is. Lentebb a képen a Széchenyi téren lévő Zsolnay-kút látható, mely még az I. világháború előtt elkészült, felállítása azonban az akadékoskodó bürokrácia, illetve a háború utáni pénztelenség miatt 1930-ig váratott magára. 18 éven keresztül egy raktárban porosodott, de az ökörfej formájú eosin² csorgó végül Pécs egyik jelképévé vált. Alkalmi ismerősömnek abban nagyon igaza volt, hogy Pécsett sok minden szól a „porcelánmívesről”. Áll itt szobra, gyárában készült díszkutak ékítik a várost több helyen is, van egy munkáit bemutató múzeum, neveztek el róla utcát és negyedet is. Ha valaki sokat akar megtudni a mesterről, akkor az utóbbi helyen kezdi az ismerkedést. Én is így tettem. A Zsolnay Kulturális Negyed a porcelángyár területén került kialakításra. Én a buszállomás felől érkezve – stílszerűen – a Zsolnay Vilmos utcán át közelítettem meg a negyedet, és annak a Major utcai kapuján – amiből egyébként négy is van – léptem be a területére. Az első alkotás, amivel szembetalálkoztam a „minaret” volt, mely az egykori jégverem felett épült – ornamentikájához az iszfaháni mecset szolgált mintául. E helyről körbepillantva láttam meg a Cifra kéményt, mely a kályhagyár kemencéinek gyűjtőkéménye volt, nevét kerámia díszeiről kapta. Innen, egy játszótéren és a Csillagteraszon áthaladva jutottam el a „Zöld ház”-hoz, mely a gyár egykori lakóháza (Mattyasovszky-villa), amiben jelenleg a Bóbita Bábszínház található. A ház tetejét természetesen Zsolnay cserepek díszítik (innen a zöld ház elnevezés), sőt az ablakkeretek is pirogránitból vannak. A negyednek ezt a részét (a Felsővámház utca felőlit) határoló fal látványa is nagyon impozáns. Az ide való megérkezés hangulatát jól érzékeltetik az alábbi sorok: A bejáratot, jegypénztárat és információs pultot magában foglaló hangsúlytalan saroképület az utca megtört vonalát folytatva, szinte „észrevétlenül“ tereli a látogatót a negyedbe. A felvezető rész sima, anyagukban, színezésükben, részletképzésükben visszafogott, már-már szigorú térfalai késleltetik a megérkezés revelációját, hogy a negyed emblémája, a „báb-óra“, a Bóbita Bábszínház színes homlokzati dekorációjának váratlan feltárulása annál nagyobb hatást keltsen. Ez a késleltetésre épülő dramaturgia a negyed egészén végigvonul, mindvégig ébren tartva a felfedezés izgalmát a szemlélőben.* A színháztól egy pirogránitból készült szfinxek őrizte lépcső vezet le a következő látnivalóhoz. Az anyag legfőbb jellemzője az időtállóság, melyet számos gyönyörű épület tanúsít, példának okáért a lentebbi galériában látható Mátyás templom, a kecskeméti Cifra Palota vagy az Iparművészeti Múzeum épülete. A lépcsőn leérvén egy „mézeskalács házhoz” érkezünk, ami nem más, mint egy kerti pihenő, melynek cserepei a Mátyás templom tetejét mintázzák, a belsejét „maradékokból” csempézték ki, az oldalát pedig figyelemre méltó majolika díszíti. A pihenő után kezdődik a kézművesek utcája, melynek sarkán a negyed talán legszebb épülete, a család régi villája áll. Az épület szépségét a csempeborítás és a türkizkék díszítések adják. A villa után egy neoreneszánsz átjáróba jutottam, melynek csempeborítása és mennyezeti lámpája igencsak figyelemre méltó, a levezető lépcsőt pedig pirogránit griffek őrzik. Majd újabb griffek állták el utamat, meseszép ablakokkal ellátott épületet őriztek. Amúgy csodaszép ablakokból igen nagy választék mutatkozott a környéken. Utam innen a gyár egykori díszudvarába vezetett (ez a kert volt a gyár „bemutatóterme”), ahol egymás mellett sorakoznak a különféle technikával készült tárgyak (indiai és „klasszikus” díszkutak, mázas és mázatlan díszvázák). A galéria 5-ik képén balról a bécsi Stadtpark híres kék vázáinak másodpéldánya látható (ilyen vázák vannak a Szabadka melletti Palics fürdőhelyén is). Végül is mintegy két-három órányit sétálgattam a negyedben, és csak a szabadtéren látható alkotásokat, valamint az épületeket szemléltem meg alaposabban, a zárt térben látható sok-sok érdekességre ezúttal nem volt időm. Számomra igazi csodát jelentett, hogy láthattam ezeket a pompás alkotásokat, és egészen biztos vagyok benne, hogy ide vissza fogok térni még egy másik alkalommal. Másoknak pedig azt tudom mondani, hogy ezt a negyedet legalább egyszer mindenkinek látnia kellene, mert nagyszülőktől unokákig bezárólag minden korosztály számára varászlatos élményt kínál a felkeresése! Kollát Gyula * A szemlélődés tere, Getto Katalin, jelenkor.net ² Eosin: A máig titokként őrzött technológia által születő, fémes csillogású, zöld, lila, piros és a szivárvány minden színében irizáló termékek tették Zsolnay Vilmos nevét feledhetetlenné, a Gyárat pedig világhírűvé. Kapcsolódó tartalmak:
2 Comments
7/17/2017 12:42:26 am
Eger és Fazola. Pécs és Zsolnay. Kíváncsi lennék, ezek után kit és mit mutatnál be Veszprémből...
Reply
Kollát Gyula
7/17/2017 02:48:11 am
Veszprémben eddig sajnos keveset időztem, leginkább csak átutaztam rajta, így bevallom, hogy nem mernék hasonló bemutatásra vállalkozni. Nem ismerem eléggé a várost, pedig bizonyosan sok szerethető dolog lehet ott is. Hogy pontosan mik ezek, azt nálam te - a bennszülött - biztosan jobban tudod Andris, mint ahogyan azt is, hogy kiről kellene írnom, ha hasonló irományra "vetemednék" Veszprém kapcsán. Várom a javaslatodat! :)
Reply
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Zöldülő vörös földek Archives
March 2018
Cimkék
All
|