Körös-körül szikrázóan fehér a táj, a sziklaperemről jégcsapok lógnak, arcunkba mint tüzes hegyes tűk vágódnak a viharos szél kergette hópelyhek. Mindezek mellé még kínzó légszomj is társul az oxigénszegény levegő hozadékaként. Valami effélék kavarognak bennem, amikor magashegységekben történő túrázásra gondolok. Nem is igazán favorizálom az ilyen helyek meglátogatását. Egy hegycsúcs kivételével. Oda máris indulnék. Borneó szigetének északi partjainál roppant gránitmaszszívum emelkedik a környező hegyek fölé. A 4095 méteres Kinabalut az idők hajnala óta tisztelet övezi. Meredek oldalán felfelé kapaszkodva nem csak a fullasztó, magashegyi párától áll el a lélegzet, hanem a trópusi hegyóriás gazdag élővilágának különös teremtményeitől is. A csúcs körül kialakított nemzeti park (a világörökség része) a botanikusok paradicsoma, ahol több mint ezer orchidea-faj - közül legismertebb az óriáskancsóka (Nepenthes rajah) –, és számos különböző rhododendron és rovarevő növény található. A vöröses, trópusi keményfából készült lépcsők – a létra szó talán jobban illene rájuk – végeláthatatlan emeletekben követik egymást az út elején. Ahogy emelkedik az út, a fojtogatóan nehéz levegővel is meg kell küzdeni; ennek ellenére lenyűgöző élmény a trópusi hegyi erdőben haladni. 2500 méteres magasságban – ahol még mindig szálerdőben haladunk – különösen sok akad a pálmákra emlékeztető, ősi harasztfélékből, a páfrányfákból (cyathea). A világ szinte valamennyi magashegységének zavarba ejtő szépségét adja az egymást követő növényzeti övek váltakozása. Százméternyi emelkedéssel átlagosan fél fokot csökken az évi középhőmérséklet, ami más klimatikus jellemzők terén is egyenértékű száz kilométernyi, sarkok felé történő haladással. Lassan elérjük a szubtrópusi, majd a mérsékelt éghajlatú övezeteket, ahol már az ausztráliai, új-zélandi rokonságú fenyőfélék is megjelennek. Semmi fenyőre emlékeztető nincs bennük, inkább cserjékre, kis fákra hajaznak. A fák ágait vastagon borítják a mohák, páfrányok vagy éppen a kancsókáknak nevezett rovarfogó növények, amelyek legnagyobb mennyiségben éppen itt találhatók a Földön. A fák ágain élő növények, az úgynevezett epifitonok a köderdőknek nevezett zónában érik el a legnagyobb tömegüket. E fajok nagy része ugyanis nem a talajból, hanem a ködből, párából veszi fel az életfolyamataihoz szükséges vizet. A köderdők az egyenlítőhöz közeli, 2000 méternél magasabb hegységekben – a felhőképződés magasságában – kialakult örökzöld erdők. Lejjebb (1-2000 méter között) hegyi esőerdők, feljebb (2500 méter fölött) bambuszdzsungelek vagy törpeerdők határolják. Az itt élő fák kérgét sűrűn beborítják a faágakról szakállszerűen lelógó harasztok és mohák. A legendás hegyre vezetett túrák keretében lehet feljutni. A Mount Kinabalu csúcsának, a Low’s Peaknek a meghódításához nem kell semmilyen különleges eszköz vagy technikai tudás. Láb kell hozzá, tüdő, meg szív. A legtöbb „kanapéhegymászó” két nap alatt teszi meg az utat (az út hossza egy irányba mindössze 8,7 km). Első délután felmennek a 3272 méteren lévő Laban Rata vendégházba, kipihenik magukat, aztán éjszaka elindulnak a csúcs felé, hogy épp napkeltére érjenek oda. A csúcs környékén az egyik szikla megfelelő szögből nézve egy arcot formáz, melyhez legenda kötődik: Annak idején egy kínai herceg hajótörést szenvedett a Dél-kínai-tengeren. A helyiek kimentették, befogadták, mi több feleséget is talált magának. A herceget egy idő után gyötörni kezdte a honvágy, és hazalátogatott a családjához, de megígérte a feleségének, hogy visszajön. A borneói asszony mindennap felmászott a hegyre, és napkeltétől estig nézte a Dél-kínai tengert, várva, hogy mikor tűnik fel a férfi. Ám az soha többé nem tért vissza. A legenda szerint az asszony itt halt meg, arcát egy szikla őrzi, a hegy neve pedig kínai özvegyet jelent. Bár a felfelé kapaszkodás emberpróbáló, a nagy népszerűségnek örvendő úton rengeteg turista halad (évente negyvenezren másznak fel a csúcsra) Sokan le-lemaradoznak, vagy hosszú időt töltenek a források mellett, így az ember állandó jelenléte elriasztja, láthatatlanná teszi az erdő érdekes lakóit. A nemzeti park látnivalói közül kiemelkedik még a Poring Hot Springs, a fantasztikusan kialakított virágos kertben lévő kénes gyógyforrások, itt található a Canopy Walkway, ami egy 40 méter magasan lévő függőhídrendszer, melyről betekintést nyerünk a trópusi esőerdők világába, és a közelben található 120 méter magas Langanan-vízesés, mely hihetetlen látványt nyújt az őserdő közepén. Kollát Gyula Kapcsolódó tartalmak: Forrás: KINABALU – Borneó tetején, afoldgomb.hu, Gálhidy László – Egy dolgot kellett még megtennem Malajziában, 444.hu
Képek: wikimedia.org staticflickr.com, remotelands.com, peakbagging.com, presscdn.com, zeimg.com, redfernnaturalhistory.com, touristmaker.com, holidaysinmalaysia.org, jshep-afar.com, hotography.com, pandamart.com.my, amazonaws.com, iwannatravel.com.sg, davidgowenlock.com, peakbagging.com, dhafirholiday.com, panoramio.com, sabah-golf.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Nem tériszonyosnak való vidék! Archives
November 2017
Cimkék
All
|