Rénszarvasokkal táncoló(k)

Eddig úgy képzeltem, hogy csak a Télapó közlekedik rénszarvas háton, illetve rénszarvasok húzta szánon, ám nemrég egy varázslatosan szép felvételeket készítő fotós jóvoltából azzal szembesültem, hogy él egy nép a Távol-keleten, akiknél ez gyönyörű agancsos hétköznapi közlekedési eszköz. Kicsik és nagyok mesterfokon lovagolják, sőt a lószerep mellett a tehén szerepét is ellátja náluk lévén, hogy még tejel is számukra.

---

Egy iráni fotós, Hamid Sardar-Afkhami gyönyörű képeken örökítette meg az Észak-Mongóliában élő rénszarvasterelő, medvékkel barátságban élő, sasokkal suttogó mongol törzs, a távoli dukhák (más néven tsaatan) törzs hétköznapjait.
A Tsaatan törzs ugyanabba a turáni népcsoportba tartozik, mint a hun, ujgur, kazak, oszmán-török, szkíta, avar, mongol vagy a mandzsu. Turán az Amu-darja folyón túl elterülő közép-ázsiai vidék neve az iráni mitikus és epikus hagyományban; a Turáni-alföld a mai Közép-Ázsia nagy részére kiterjedő, sztyeppékkel borított síkság.

A civilizációnak köszönhetően, mely mohó terjeszkedésével – jócskán módosítva azokat – sorra magába olvasztja a hagyományos életmódot folytató természeti népeket, egyre kevésbé lehet olyan népcsoportokra bukkanni, melyek a világtól elzárva, több száz éves tradícióikat őrizve élnek. A Mongólia mélyén élő dukhák törzse egy ezen kevesek közül. A törzset jelenleg kevesebb mint 400 fő alkotja, és más – a Mongol sztyeppén élő – népcsoportokhoz hasonlóan teljes összhangban élnek a természettel.

Nem csak kutyákat és sasokat tartanak, de egyedülálló módon háziasították a rénszarvasokat is. Ezek a gyönyörű állatok nem csak hátasként szolgálnak a törzs tagjai számára, hanem például tejelő háziállatként is. A rénszarvas állomány azonban folyamatosan csökken, nehezítve ezzel a nomád törzs életkörülményeit. Napjainkra fő bevételi forrásuk jórészt a turistákból származik, akik megvásárolják kézműves termékeiket, illetve némi fizetség ellenében fotózhatják is őket.

Egy másik fotós, a brit Jimmy Nelson is járt a dukhák földjén, ő a Before They Pass Away („Mielőtt még végleg eltűnnek”) projekt keretében utazta be a fél világot, és harminc ősi – már nem túl népes – törzset fotózott. Útja során eljutott olyan egzotikus helyekre mint például a nyugat-mongóliai Bayan-Ölgii, ahol az ország egyetlen muzulmán közössége él.
Róluk meséli: „Az egyik kedvenc pillanatom az volt, amikor egy hegy tetején, kora reggel lehúztam a kesztyűmet, hogy készítsek egy képet a moziba illő napkeltéről - de a kezem ráfagyott a fényképezőgépre. Elkezdtem sírni, mert nem tudtam megcsinálni a fotót. És akkor jött két asszony, levették a kesztyűjüket, és rátették a meleg kezüket az én kezemre.” Ez azért nevezhető különleges dolognak, mert a két nő muszlim volt, és szigorú vallási törvényeik tiltják az érintést. Ők mégis hajlandóak voltak tabut törni, mivel látták, hogy a fotós segítségre szorul.

Jimmy eljutott az Új-Guineában lévő Baliem-völgybe, Dél-Etiópia legvadabb részeire, és még számtalan isten háta mögötti helyre. Tapasztalatait így összegezte: Míg az összes törzs különbözött egymástól megjelenés szempontjából, a hasonlóságok mégis nyilvánvalóak voltak. „Társadalmi szempontból ők ugyanolyanok. Minél messzebb jutunk a civilizációtól, annál több ember dolgozik együtt, mint család, nagyobb tisztelet van az idősebb generációk felé és minden más iránt. Minél távolabb megyünk, annál kedvesebbek az emberek.”

Nelson szerint ezek a közösségek már nem sokáig fognak fennmaradni jelen állapotukban és életvitelükben. „Nem számít, milyen messzire mentem, az internet mindenhol két nap járásra volt” - nyilatkozta. És a megközelíthetőség is egyre gyorsabb: az etióp Omo-völgyet öt évvel ezelőtt még három hétbe telt elérni, négy éve már csak egy hétbe, most pedig két napba, köszönhetően a rohamosan kiépülő infrastruktúrának.

Elődeink évezredekig természeti környezetük kizsákmányolása nélkül boldogultak. Bolygónkon jórészt az őshonos kultúrák élőhelyei maradtak meg egyedüliként olyan területnek, ahol jelentősebb mennyiségű ásványi kincs, természeti erőforrás maradt fent, azaz a világ mintegy 350 millió őslakója rendkívül fontos anyagi tartalék felett őrködik ősi földjén.
A modern kor embere aligha tudna már úgy élni, olyan életmódot folytatni mint a természeti népek, ám a képeket elnézegetve vélhetően nem kevés ember fejében fordul meg a gondolat: eldobni az „áldott” civilizáció minden átkos kütyüjét, és zakkant világunk ricsajából hanyatt-homlok menekülni oda, ahol még úgy lehet élni mint ezek az emberek, KÖZEL A TERMÉSZETHEZ!
                                                                                                                                             
​                                                                                                                             Kollát Gyula

Megjegyzés: Az írásban csak Hamid Sardar-Afkhami képeit használtam fel illusztrációként, mert számomra az ő felvételei jelentettek nagyobb élményt. Hogy azért Jimmy Nelson fotóival se legyek nagyon igazságtalan, bemutatok közülük néhányat. Az alábbi képen a korukat és élettársi elköteleződésüket furcsa hajzatukkal jelző észak-namíbiai himbák láthatók, a galériában pedig a chukchik (ősi sarkvidéki törzs, elsősorban a Chukotka félszigeten élnek), a kenyai határtól nem messze élő mursik és a Kenyában élő samburuk.

Kapcsolódó tartalmak:

Forrás: Mongólia „utolsó mohikánjai” - Elveszettnek hitt törzsről készített varázslatos képeket egy iráni fotós, pozitivnap.hu – Szívszaggató fotók a világ csodálatos, de elkallódó népeiről, Unger András, nyugat.hu
Képek: hamidsardarphoto.com, rondreis.nl, demilked.com, tumblr.com, olivianita.com, politics.be, flagfrance.org, missis.bg, tinypic.com, paparatsi.mn, staticflickr.com, nyugat.hu, ytimg.com, neeerd.com, indagare.com