Az idilli szigeten élő emberek igen csak különböznek az úgynevezett civilizált világ embereitől. Ők csak a vizet tisztelik. Otthonuk a tenger, cölöpökön álló házaikat is a víz fölé építik. Nem ismerik a technika legújabb vívmányait, és írni-olvasni sem tudnak, ennek ellenére szinte mindig mosolyognak és örömteliek. Tökéletesen boldoggá teszi őket a tudat, hogy egy földi paradicsomban élhetik le életüket. Sea gipsies (tengeri cigányok), ekként ismerik őket világszerte. Délkelet-Ázsiában sokfelé megtalálhatók, és – bár életmódjukat leszámítva nincs feltétlenül közük egymáshoz – e gyűjtőnév alatt szokták emlegetni azon népcsoportokat, melyek tagjai nomád körülmények között élnek közvetlenül a parton vagy a vízen felépített házaikban, megélhetési forrásukat pedig a tenger jelenti. Ezzel az elnevezéssel illetik példának okáért a bajo-kat, a mokeneket vagy éppen a tanka közösség tagjait egyaránt. Egy időben több helyütt is próbálkoztak asszimilálásukkal, ám sikertelenül, mert a tenger nomádjai ragaszkodtak ősi életformájukhoz és hagyományaikhoz. Ezzel együtt azonban lassú, de határozott változás látható, és a modern világ őket érő impulzusainak hatására átformálódik életük. Azt tartják róluk az indonézek, hogy csak akkor jönnek ki a partra, ha kereskednek vagy ha ápolni kell őket, egyébként 3-4 generációs családokban róják a tengert hajóikon. A huszadik század számukra is hozott némi változást, így ma már akár le is telepednek. De szigorúan csak a tenger fölé, leginkább cölöpökön álló házakba. Tágabb környezetük, Borneó nem tartozik az európai turisták első számú célpontjai közé. Kevesen tudják róla, hogy a világ harmadik legnagyobb szigete, és itt található az egyik legnagyobb összefüggő esőerdő is a Földön. Területén három ország osztozik: a déli – Kalimantannak nevezett – rész Indonéziához tartozik, az északi részen lévő két tartomány – Sabah és Sarawak – Malajziáé, a harmadik különálló terület pedig a parányi Brunei szultánság. Sabah tartományt korábban így hívták: „Ország a szelek alatt”, ugyanis a terület rendszerint szerencsésen megmenekül a néhány száz kilométerre északra lévő Fülöp-szigeteket sújtó tájfunoktól. A tartomány 1400 kilométeres tengerpartját nyugat felől a Dél-kínai tenger, északkelet felől a Sulu-tenger, kelet felől pedig a Celebesz-tenger öleli. Sabah több mint harminc etnikum otthona, amelyek közül néhány törzs a mai napig a dzsungel mélyén él a hagyományos vadászó, gyűjtögető életmódot folytatva. Még néhány évtizeddel ezelőtt is előfordult, hogy a borneói törzsi harcosok esküvőjük előtt egy szomszédos törzs férfitagját megölték. Az utolsó ilyen esetet 1970-ben jegyezték fel, azóta elvileg megszűnt a fejvadászat a nagy sziget dzsungeleiben. Mivel Borneó nagyobb városait gyakorlatilag a nulláról kellett újjáépíteni a második világháború után, a városokban igazán érdekes látnivaló nem várja az utazókat, kivételt talán a cölöpökön álló halászfalvak jelentenek. A sziget igazi vonzerejét a természeti látnivalók jelentik. Ezek közé tartozik a Sabah tartományban található Tun Sakaran Tengeri Park, Semporna egyik leghíresebb nevezetessége. Nyolc sziget alkotja, melyek összterülete mintegy száz km² és mintegy kétezer ember lakja. Mint fentebb említettem Délkelet-Ázsiában Borneó szigetén kívül is élnek tengeri cigányok, példának okáért az Indonéz szigetvilágban található Flores szigeten is. Labuhan Bajo egy kis halászfalu a sziget nyugati oldalán, ahol vándorló életmódot folytató bajo közösségek laknak cölöpökre épült házaikban. A Burma (Mianmar) délnyugati részén található Mergui-szigetcsoport jelentős része lakatlan, mely annak ismeretében, hogy a 800 sziget közül igen sok aprócska, nem is igazán meglepő. A terület legjobb ismerői a hajóikon élő, vándor életmódot folytató mokenek. A „Mosoly országa”, Thaiföld is lakóhelyül szolgál efféle etnikumnak. Phuket tengeri cigány közösségének piacán halakat és egyéb tengeri herkentyűket árulnak, melyeket – megvásárlásukat követően – a piaccal szemben lévő éttermekben készséggel ebéddé/vacsorává „alakítanak” a normál éttermi árak töredékéért. De ez utóbbi már egy más világ, mely merőben eltér a Borneóban megismerttől. Az ottaniak nem urbánosodnak, sőt még az idő fogalmával sem igen foglalkoznak, csak a jelenre koncentrálnak. Aki a szigeten születik, az többnyire ott is hal meg, anélkül hogy egyszer is elhagyta volna azt a csodaszép helyet. Úgy vélem a fentebbi galéria képeit elnézegetve, ez több mint érthető. Kollát Gyula Kapcsolódó tartalmak: Forrás: Akik csak a vizet tisztelik és mindig boldogok: a tengeri cigányok, pozitivnap.hu – A vulkántúrától a luxuspihenésig - az ismeretlen Borneó, origo.hu – Labuhanbajo, a tengeri cigányok kikötője, indomania.hu –
Képek: dailymail.co.uk, twimg.com, staticflickr.com, rehahnphotographer.com, pinimg.com, boredpanda.com, nationalgeographic.com, tvtome.com, wp.com, thedigitaltrekker.com, hilovesabah.info, sabahborneo.com, debutesq.com, fredmiranda.com, newimages.ru, jollenceleephoto.com, layangardens.com, indonesiatravel.id, wildfrontierstravel.com
4 Comments
4/20/2015 04:47:50 am
Szerintem ha mindenki így élne, most nem kellene kapkodni, hogy mit tegyünk gyorsan a fajok pusztulása, a hulladékok, az éghajlatváltozás, szmog, ózonlyuk, tengerben úszó olajfoltok, stb. ellen, és talán még ezt a 7 és fél milliárd embert is el tudná tartani a Föld. Ezek a tengeri cigányok békében és összhangban élnek a természettel, és nem beolvasztani kellene őket, hanem megőrizni a kultúrájukat, és átvenni tőlük ezt-azt. (Az európai, szárazföldi - pl. magyar - cigányokkal sem lenne baj, ha nem próbáltuk volna őket beolvaszani. De mivel próbálkoztunk, így az eredeti kultúrájuk nagyrészt elveszett, a miénket meg nem volta képesek átvenni, ezért jobb híján vagy szegénységben vagy bűnben élnek. Az jogos elvárás, hogy beszéljenek magyarul is, ha már itt élnek, de ezen kívül semmit nem lenne szabad rájuk kényszeríteni. Ha a saját kultúrájuk szerint élnének, akkor hasznos tagjai lehetnének a társadalomnak. Az erőszakos beolvasztás ez ellen hat. Persze bizonyos fokú összeolvadás mindig lenne, pl. vegyes házasságok által, de nem kellene erőltetni...) Remélem, hogy még sokáig megmaradnak ezek a tengeri cigány közösségek, az őket körülvevő szép tájjal együtt, és minél többet megtanulunk tőlük arról, hogyan éljünk békében a természettel.
Reply
Kollát Gyula
4/20/2015 08:41:26 pm
Örülök, hogy tetszett az írás Andris, és sok mindenben egyetértek azok közül, amit a hozzászólásodban leírtál. Igazából irigylem ezeket az embereket, szabadok, nyugisak, békességben élik az életüket. Nagyon elgondolkoznék rajta - ha valami csoda folytán módom lenne elcserélni a mostani életemet az övékével -, hogy váltsak e. Csábítónak tűnik :)
Reply
Kollát Gyula
10/4/2016 06:27:23 am
Simán tudnának alkalmazkodni Szilvi, hiszen mint látod, a jég... akarom mondani, a víz hátán is megélnek :)
Reply
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Nem tériszonyosnak való vidék! Archives
November 2017
Cimkék
All
|