Cigányélet a trópusokon

Az idilli szigeten élő emberek igen csak különböznek az úgynevezett civilizált világ embereitől. Ők csak a vizet tisztelik. Otthonuk a tenger, cölöpökön álló házaikat is a víz fölé építik. Nem ismerik a technika legújabb vívmányait, és írni-olvasni sem tudnak, ennek ellenére szinte mindig mosolyognak és örömteliek. Tökéletesen boldoggá teszi őket a tudat, hogy egy földi paradicsomban élhetik le életüket.

---

Sea gipsies (tengeri cigányok), ekként ismerik őket világszerte. Délkelet-Ázsiában sokfelé megtalálhatók, és – bár életmódjukat leszámítva nincs feltétlenül közük egymáshoz – e gyűjtőnév alatt szokták emlegetni azon népcsoportokat, melyek tagjai nomád körülmények között élnek közvetlenül a parton vagy a vízen felépített házaikban, megélhetési forrásukat pedig a tenger jelenti.

Ezzel az elnevezéssel illetik példának okáért a bajo-kat, a mokeneket vagy éppen a tanka közösség tagjait egyaránt. Egy időben több helyütt is próbálkoztak asszimilálásukkal, ám sikertelenül, mert a tenger nomádjai ragaszkodtak ősi életformájukhoz és hagyományaikhoz. Ezzel együtt azonban lassú, de határozott változás látható, és a modern világ őket érő impulzusainak hatására átformálódik életük.

Azt tartják róluk az indonézek, hogy csak akkor jönnek ki a partra, ha kereskednek vagy ha ápolni kell őket, egyébként 3-4 generációs családokban róják a tengert hajóikon. A huszadik század számukra is hozott némi változást, így ma már akár le is telepednek. De szigorúan csak a tenger fölé, leginkább cölöpökön álló házakba.

Tágabb környezetük, Borneó nem tartozik az európai turisták első számú célpontjai közé. Kevesen tudják róla, hogy a világ harmadik legnagyobb szigete, és itt található az egyik legnagyobb összefüggő esőerdő is a Földön. Területén három ország osztozik: a déli – Kalimantannak nevezett – rész Indonéziához tartozik, az északi részen lévő két tartomány – Sabah és Sarawak – Malajziáé, a harmadik különálló terület pedig a parányi Brunei szultánság.

Sabah tartományt korábban így hívták: „Ország a szelek alatt”, ugyanis a terület rendszerint szerencsésen megmenekül a néhány száz kilométerre északra lévő Fülöp-szigeteket sújtó tájfunoktól. A tartomány 1400 kilométeres tengerpartját nyugat felől a Dél-kínai tenger, északkelet felől a Sulu-tenger, kelet felől pedig a Celebesz-tenger öleli.

Sabah több mint harminc etnikum otthona, amelyek közül néhány törzs a mai napig a dzsungel mélyén él a hagyományos vadászó, gyűjtögető életmódot folytatva. Még néhány évtizeddel ezelőtt is előfordult, hogy a borneói törzsi harcosok esküvőjük előtt egy szomszédos törzs férfitagját megölték. Az utolsó ilyen esetet 1970-ben jegyezték fel, azóta elvileg megszűnt a fejvadászat a nagy sziget dzsungeleiben.

Mivel Borneó nagyobb városait gyakorlatilag a nulláról kellett újjáépíteni a második világháború után, a városokban igazán érdekes látnivaló nem várja az utazókat, kivételt talán a cölöpökön álló halászfalvak jelentenek. A sziget igazi vonzerejét a természeti látnivalók jelentik.

Ezek közé tartozik a Sabah tartományban található Tun Sakaran Tengeri Park, Semporna egyik leghíresebb nevezetessége. Nyolc sziget alkotja, melyek összterülete mintegy száz km² és mintegy kétezer ember lakja.

Mint fentebb említettem Délkelet-Ázsiában Borneó szigetén kívül is élnek tengeri cigányok, példának okáért az Indonéz szigetvilágban található Flores szigeten is. Labuhan Bajo egy kis halászfalu a sziget nyugati oldalán, ahol vándorló életmódot folytató bajo közösségek laknak cölöpökre épült házaikban.

A Burma (Mianmar) délnyugati részén található Mergui-szigetcsoport jelentős része lakatlan, mely annak ismeretében, hogy a 800 sziget közül igen sok aprócska, nem is igazán meglepő. A terület legjobb ismerői a hajóikon élő, vándor életmódot folytató mokenek.

A „Mosoly országa”, Thaiföld is lakóhelyül szolgál efféle etnikumnak. Phuket tengeri cigány közösségének piacán halakat és egyéb tengeri herkentyűket árulnak, melyeket – megvásárlásukat követően – a piaccal szemben lévő éttermekben készséggel ebéddé/vacsorává „alakítanak” a normál éttermi árak töredékéért.

De ez utóbbi már egy más világ, mely merőben eltér a Borneóban megismerttől. Az ottaniak nem urbánosodnak, sőt még az idő fogalmával sem igen foglalkoznak, csak a jelenre koncentrálnak. Aki a szigeten születik, az többnyire ott is hal meg, anélkül hogy egyszer is elhagyta volna azt a csodaszép helyet.
Úgy vélem az alábbi galéria képeit elnézegetve ez több mint érthető.
                                                                                                                        Kollát Gyula

Kapcsolódó tartalmak:

Forrás: Akik csak a vizet tisztelik és mindig boldogok: a tengeri cigányok, pozitivnap.hu – A vulkántúrától a luxuspihenésig - az ismeretlen Borneó, origo.hu – Labuhanbajo, a tengeri cigányok kikötője, indomania.hu –

Képek: dailymail.co.uk, twimg.com, staticflickr.com, rehahnphotographer.com, pinimg.com, boredpanda.com, nationalgeographic.com, tvtome.com, wp.com, thedigitaltrekker.com, hilovesabah.info, sabahborneo.com, debutesq.com, fredmiranda.com, newimages.ru, jollenceleephoto.com, layangardens.com, indonesiatravel.id, wildfrontierstravel.com