A „kétforintos hegységtől” a viperák földjéig 3. – A Balaton-felvidék

​Meg is érkeztünk hazánk egyik legszebb tájegységébe – ezzel a mondattal zárult az előző rész, és el kell mondanom, hogy a számomra egyik legkedvesebb vidékről van szó. Nagy kedvencem, és őszintén szólva bajban is vagyok, hogy miket is mutassak meg a bejegyzés szűkös kerete okán. Rengeteg szépséget tartogat ez a táj az idelátogatóknak, melyek közül bármit is kihagyni bűn lenne. Megpróbálok minél több csodát megmutatni.

---

​Úgy vélem, az lesz a legjobb, ha nyugatról kelet felé haladva vesszük sorra a látnivalókat. A Keszthelyi-hegységtől ebbe az irányba indulva a Tapolcai-medence nevű kistájra jutunk,

ahol máris szemünk előtt sorakoznak a vidék fő „attrakciói”, az úgynevezett tanúhegyek*. Közülük itt látható a Balaton-partra lefutó Badacsony, tőle nyugatra pedig a Szigliget Várhegye. ​

A Szent György-hegy lábáról nyíló panoráma (az előtérben a Lengyel-kápolna, a távolban pedig Szigliget Várhegye és a Balaton)

A Várhegytől északra található a Szent György-hegy, a Badacsonytól északra pedig a Gulács, a Tóti-hegy és a Csobánc sorakozik. ​

Szent György-hegy

​Tőlük észak felé távolodva tűnik fel Hegyesd kúpja

és tőle nyugatra a Haláp. Utóbbi meglátogatása, különösen a rendkívül látványos felhagyott kőbányában tett séta, számomra az egyik legnagyobb felvidéki élményt jelentette. (Csak zárójelben: a bányába való belépést tábla tiltja, de én „sajnos” rossz irányból közelítettem meg, így nem vettem észre :)) ​

​És ezzel még nincs vége a felsorolásnak, mert a többiektől kissé távolabb áll még két további „őrszem”: a Somló és a Ság-hegy.

​A táj jellegzetes gyöngyszemei ezek kúp- vagy csonkakúp alakzatot formázó képződmények, melyekről meseszép kilátás nyílik a környező tájra. Legtöbbjük várromot is rejt, melyek közül Szigliget vára a legfigyelemreméltóbb, de nagyon látványos Somló vára és a Csobáncon található romokat is érdemes felkeresni. Világhírnévnek örvendenek a Szent György-hegyen található bazaltorgonák, de efféle képződményeket a Badacsony és a Somló is rejt.

A Szent György-hegy bazaltorgonái

Továbbhaladva keleti irányban a Káli-medencébe jutunk, melyről mindent elmond az, hogy ez a táj ihlette a vidék közismert jelzőjét: „Magyar Toszkána”. ​

​Itt találjuk a híres kőtengereket, melyek közül vitathatatlanul a leglátványosabb a Szentbékkálla határában található. Még egy újabb tanúhegyre is rábukkanhatunk errefelé járván, hiszen Monoszló mellett emelkedik a kőbányászat által meglehetősen bizarr formára faragott Hegyestű nevű képződmény, ahol egy igen látványos geológiai bemutatóhelyet találunk.

​Még tovább haladva keleti irányban a Pécselyi-medencébe érkezünk, melyet két hegyvonulat fog közre: a partközeli alacsonyabb, a 300 métert némileg meghaladó hegycsúcsokkal bíró déli- és a mintegy száz méterrel magasabb északi-vonulat. A hegycsúcsokon kilátók sora áll, melyeket – a vidéket pókhálószerűen behálózó – turistautakra felfűzve igen látványos túrákat szervezhetünk magunknak.

​A rengeteg látnivalót kínáló tájegység ennél részletesebb bemutatására ennek az írásnak a keretei szűkösek, ám a vidék egyik legszebb, legmaradandóbb élményét kínáló része semmiképpen sem maradhat ki belőle. Ez pedig a Tihanyi-félsziget, mely kincseit tekintve valóságos ékszerdoboz. Mondhatom, keresztül-kasul bejártam ösvényeit, és ha sikerül eljutnom a Balaton-felvidékre, akkor bázisomról (Örvényes) az első utam mindig Tihanyba vezet. Megunhatatlan tájék, ami minden évszakban más és más arcát mutatja. Tavasszal újra és újra megcsodálom a Orlay-murok fehér virágtengerével borított, meseszép látványt nyújtó Óvár dombját, mely ilyentájt úgy tűnik, mintha hópaplan borítaná.

A "hólepte" Óvár

Ebben az évszakban kihagyhatatlan felkaptatni a Csúcs-hegyre, melyre tengernyi virágzó cserszömörce között kanyarog fel az ösvény. Ugyanezt az utat ősszel is „kötelező” megtennem, mert ekkorra már a cserszömörcék pirosló levelei valósággal lángra lobbantják a hegyoldalakat. ​

​Szeretek a Szélmarta-sziklákhoz is felmászni, mert a bizarr kőalakzatok látványán túl fantasztikus kilátás nyílik a náddal borított Külső-tóra. Persze ugyanez elmondható például az Apáti-hegy kilátópontjáról (újabban kilátójáról) vagy az Óvár oldalában vezető ösvényről is.

"Légifelvétel" a Külső-tóról

​Jó andalogni a végtelen szőlősorok vagy a híres Levendulás mentén, a Belső-tó partján, és megcsodálni a félsziget különleges geológiai képződményeit, a gejzírkúpokat.

A Belső-tó (a háttérben a Tihanyi Apátság)

És fantasztikus élmény őszi, turistamentes, csendesebb időszakban a falu utcáit róni, kisétálni a nagy tó partjára, és az ilyenkor elhagyatott sétányon egy padon ülve belefeledkezni a végtelen békébe, ami ebben az évszakban e táj és a lágyan hullámzó Balaton láttán beköltözik lelkünkbe.
                                                                                                                                                                                    Kollát Gyula

*Tanúhegyek: Ott, ahol nem borította bazalt az egykori tengeraljzatot, a felszíni üledék nagymértékben lepusztult, a keményebb bazalttakarós részek viszont sikeresebben ellenálltak az eróziónak, így maradtak 200-300 méterrel magasabbak, mint a környezetük.

Kapcsolódó tartalmak: