A „kétforintos hegységtől” a viperák földjéig 4. – A Bakony és az „apróságok”

​A Balaton-felvidékről északnak vesszük az irányt, és máris megérkezünk egyik legnagyobb területű hegységünkbe, melynek kiterjedt erdőségei hajdan betyárok, bujdosók számára nyújtottak menedéket, rejtekadó hajlékot. A nagy „testvér” bebarangolása után elkalandozunk egészen a Duna „hónaljáig”, útba ejtve még féltucatnyi „kistesót”, melyek – ha méretben nem is – látvány szempontjából azért felveszik a versenyt a nagyobbal.

---

A mintegy négyezer km²-nyi kiterjedésű Bakony – számtalan barlangja nevében – híven őrzi híres/hírhedt betyárjainak (Sobri Jóska, Savanyú vagy Savanyó Jóska) emlékét. Mondhatni betyár egy hely, mely ezen túl még ördögi is, amiről az ördög-árok, ördög-gát, ördög-kapu vagy éppen a pokol-lik elnevezések tanúskodnak. Ha ördögöktől hemzsegő tájra vágyunk, akkor kiindulópontnak mindenképpen hazánk egyik legszebb, legfestőibb fekvésű sasfészkét, a Cseszneki-várat válasszuk. ​

Cseszneki-vár

​A mélyen bevágódott árkokban, szurdokokban igen gazdag Bakony három csodaszép völgyét találjuk Csesznek környékén, melyeket akár egy nehéznek sem mondható (táv 15 km, szintemelkedés 300 m) körtúrára is felfűzhetünk. A vár alatti Kőmosó-szurdokban kezdjük a túrát, ahol a mohos, borostyánnal benőtt sziklák misztikus hangulatúvá varázsolják a mindig árnyékos hasadékot, majd a bizarr sziklák övezte Kő-árkon keresztül ereszkedünk le a vadregényes, hatalmas sziklatömbökkel borított Ördög-árokba. Erről a túráról datálódik az egyik legszebb, legkellemesebb túraemlékem, melyről a Minden turista álma című bejegyzésemben írtam.

​Az Ördög-árok egyik meghatározó pontja az Ördög-gát (más néven Gizella-átjáró). A szűk szoros alján, falai között egy hatalmas, fentről leszakadt, beszorult sziklatömb hever, mely csupán két méter széles nyílást hagy az Ördög-kapun át, a „gát” mögé történő 4-5 méteres leereszkedéshez (a közlekedést egy vaslétra segíti). A völgyoldal szikláiban csaknem ötven kisebb-nagyobb fülke, barlang, hasadék bújik meg. Itt található a Bakony legnagyobb barlangja, a sűrű-hegyi Ördöglik (mondják Pokol-liknak is), széles szája a gát felett 32 méter magasságban tátong. A gáttól mintegy 120 méterre, tíz méter magasan nyílik a 24 méter hosszú Ördög-árki-barlang. Na, ugye, hogy csak úgy hemzsegnek itt a pokolfajzatok :)

​A Bakonyban járván kihagyhatatlan a hegység két ikonikus, itt-ott szurdokká szűkülő gyönyörű völgye. Egyikük a Cuha-patak szurdoka, melyet meredek sziklafalai közt rohanó bővizű patakja, és az azt többször is kalandosan (kilenc gázlón!) keresztező sétaútja mellett – az azzal párhuzamosan futó – műemléki védettséget élvező vasút viaduktjai, alagútjai tesznek felejthetetlenné. (kép)

Átkelés a Cuha-völgy patakján

​A másik a Gaja-patak közel két kilométer hosszú, mély és meredek falú szurdokvölgye. A leszakadó magas mészkőfalak között a Római-fürdőként ismert vízesésben ömlik alá a víz. A lezúduló víz kis medencéket vájt a sziklába, melyeket elhagyván a patak megszelídülve folytatja útját a mohos, függőleges sziklafalak alkotta szorosban.

Római-fürdő

​A Bakonyból többfelé is indulhatunk. Javaslom, először térjünk ki keleti irányba, és vizitáljunk egyik legidősebb (gránit tömbje mintegy 300 millió éves) tájegységünkben, a parányi (80 km²) Velencei-hegységben, melynek leglátványosabb képződményei az ingókövek.

A Kockakő (forrás: ng.hu)

​Innen már csak egy ugrás a III. Henrik német-római császár nagy futására emlékeztető Vértes. Őszi időszakban az aranysárga lombok mellett, a kivillanó fehér sziklafalakat díszítő cserszömörce, égőpiros leveleiben is gyönyörködhet az erre túrázó. (kép)

Vértes

Az impozáns várromok (Csókakő vára, Gesztesi-vár, Vitányvár) mellett mindenképpen felkeresésre ajánlott a vörös szinte minden színárnyalatában pompázó, sci-fi filmekbe illő táj, a gánti bauxit külfejtés. Itt jegyzem meg, hogy korábban már eljöttünk egy hasonlóan gyönyörű vidék mellett, mely Darvastó névre hallgat és Sümeg környékén található. ​

Darvastó

​Utunkat a Duna „hónaljában” fejezzük be, és bejárjuk az összefoglaló néven Dunazug-hegyvidék, más néven Dunazug-hegységként ismert tájegység három tagját. Legnyugatabbra a Gerecse (850 km²) található, melyben igen látványos barlangok nyílnak. Egyikük a tatabányai Kő-hegy meredek, nyugati oldalának sziklafalában nyíló Szelim-barlang, melynek négy bejárata és két mennyezeti felszakadása van. A másik pedig a bajóti Öreg-kő sziklás, meredek oldalában nyíló Jankovich-barlang, mely 35 méter hosszú, és húsz méter magas csarnokából egy 7×7 méteres felszínre vezető kürtő nyílik. Az itt bányászott vöröses színű mészkövet tardosi vörösmárványnak nevezi a köznyelv. Utóbbi tényt csak azért említem, mert anno egy biztonsági őr kedvessége folytán sikerült bejutnom nevezett bányába, és mondhatom, maradandó élményt jelentett számomra a hatalmas vörös sajttömbhöz hasonlatos bányafal, melyet vízszintes és függőleges irányban módszeresen „leszeleteltek”.

​A Dunazug vidék oszlopos tagja a Budapest és Esztergom között elterülő Pilis, mely egyben a Dunántúli-középhegység legkeletibb kistája. A hegységet a Két-bükkfa-nyereg és a Szentléleki-patak völgye választja el a Visegrádi-hegységtől, melyet a köznyelvben – helytelenül – a Pilis hegység részének tartanak, pedig geológiailag már az Északi-középhegységhez tartozik. Lássunk néhány „kötelező” látnivalót a hegységből:
Elsőként következzék a „mi Svájcunk” titulussal illetett Dera-szurdok. A Pilis leghosszabb vízfolyása – nem messze Pilisszentkereszttől – szurdokszerű 1-1,5 kilométeres mély, meredek völgyet alakított itt ki magának az idők során. A „dera” szó maga is rést, szakadékot jelent. (kép)

---

Dera-szurdok

​Látni kell a látványos Vaskapu nevű képződményt, mely a Pilis-tető meredeken leszakadó keleti oldalának közepén két egymás felett emelkedő, messzire ellátszó, diadalívszerű sziklakapu, (kép)

Vaskapu

​amint kihagyhatatlan Pilisborosjenőtől északnyugatra – a Kis- és Nagy-Kevély lábánál – található bizarr Teve-szikla (kép), a sziklaformáció közelében látható „Egri vár”, melyet „Egri csillagok” című film forgatásához építették az 1960-as években (kép), és a kedvelt hegymászó terület, az Oszoly-szikla. (kép)

​A Dunazug „csapat” tagja még a Budai-hegység, melyben mint korábban említettem, még nem jártam. Azért egy fotó erejéig ide is bekukkantunk, melyen az Ördög-árok szurdokvölgye, a Remete-szurdok látható egy színpompás őszi időszakban. (kép)

​Nos, ennyi lett volna a dunántúli „termés”. A következő részben az Északi-középhegység Dunántúlon „ragadt” tagjával kezdünk majd, és robogunk tovább egészen a Mátráig!
​                                                                                                                                                                                 Kollát Gyula

Kapcsolódó tartalmak: