A Lonely Planet útikönyv „Veszélyek fejezete” - mely más helyek esetében oldalakon keresztül sorolja, mire kell vigyázni – erről az országról mindössze ennyit tudott kinyögni: éjjel esetleg ugatnak a kutyák, a hegyi utak kanyargósak, a magas hegyeken szédülhet az utazó és az időjárás szeszélyes lehet. Na hiszen. Az ország egyetlen országútján három napba telik eljutni az ország keleti végéből a nyugatiig, pedig légvonalban csak 250 kilométer a távolság. Mégsem bánkódik emiatt senki. Földünk egyik legelzártabb állama, mégis azt mondják, csak boldog, mosolygó és elégedett arcokat lehet ott látni. Kevesen tudják elhelyezni a térképen Bhutánt, még kevesebben jártak ott. Pedig csodálatos és egyedülálló ez a fél Magyarországnyi terület a Himalája lejtőin, beszorítva Tibet és India közé. Az ország évszázadokig szinte teljesen el volt zárva a külvilágtól, 1999-ig nem volt se internet, se kábeltévé és még ma is minimum 250 dolláros napidíjat fizet minden nyugati turista, aki ide belép. Ha az utazónak sikerült túlélnie a leszállást a világ egyik legveszélyesebb repülőterén, kivételes élményben lehet része: mindenhol boldog arcokat látni. Itt híven őrzik a hagyományokat és a természetet, és nem más, mint maga a király állt a demokratizálás élére. Van egy nagyszerű találmánya ennek a kis országnak: a GDP helyett Bruttó Nemzeti Boldogság a mérőeszközük. A mutató bevezetése a bhutániak azon felismerésének terméke, hogy a vagyonnak korlátozó hatása is lehet az emberi lélekre. Bizottság felügyeli a projekteket, és ha úgy ítélik meg, hogy azok felborítják a vallási értékek, környezetvédelem, család, stb. egyensúlyát, a fejlesztéseket leállítják, illetve módosítják. Eric Weiner „A boldog zarándok” című könyvében írja a GDP-ről: „mindent mér (...) kivéve azt, amiért érdemes élni.” Jellemzően mi, a nyugati világ lakosai akkor vagyunk elégedettek, ha mindent meg tudunk venni magunknak, amit szeretnénk. Amint ez nem sikerül, elkezdünk stresszelni, idegesek és boldogtalanok leszünk. Bhután népe azonban pontosan tudja, hogy az örömteli élet kulcsa az anyagi és a spirituális boldogság közötti egyensúly. Annak örülnek, amijük van - például az életnek. Számukra rendkívül fontos a természet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a mérhetetlen tisztelet, mellyel irányában viseltetnek. Bár a kormány arra törekszik, hogy Bhután minimum 60%-án érintetlen erdő maradjon, a jelenlegi arány ennél sokkal jobb, 72%. Az ország 50%-át nemzeti parkként, védett területként tartják számon. A bhutániak igyekeznek úgy élni, hogy sohase bánják meg tetteiket, hogy mindig képesek legyenek önzetlenül segíteni, megbocsátani: magyarán jó emberek szeretnének lenni. Ebben élen járt országuk előző közkedvelt uralkodója, aki 2006-ban lemondott a trónról (1972-től ült rajta) fia javára. Tette ezt annak ellenére, hogy tudta: az új rendszerben papíron se neki, se a fiának nem lesz majd semmi hatalma. Bhután királyságból demokratikus alkotmányos monarchiává vált. Ennek ellenére a jelenlegi király is hihetetlenül népszerű az alattvalók között, minden tanácsát megfogadják, hallgatnak a szavára. Mentalitására igen jellemző esküvőjének lebonyolítása: Jigme Khesar Namgyel Wangchuck a parlament nyári ülésszakának nyitóülésén jelentette be, hogy nősülni kíván. Az esküvő bejelentésével egyidejűleg azt is közölte, hogy egy visszafogott ünnepséget szeretne - egyrészt az ország limitált erőforrásaira való tekintettel, másrészt pedig ezt meghitt családi eseményként képzelik el. Ennek megfelelően nem hívtak meg más királyokat, politikusokat, sőt még celebeket sem. A visszafogott, de elegáns és bájos szertartáson a király végignézte a táncos műsorokat és az ünneplés végén fiatalok maguk is beálltak a táncosok közé. Másnap a pár felutazott a fővárosba. Útközben az alattvalók sorakoztak az út mellett, hogy némán gratuláljanak a királynak. Ő mindenhol megállt, kiszállt az autóból és megköszönte az út mellett állóknak a jókívánságokat. A fővárosba vezető szakaszon már olyan tömött sorokban állt a tömeg, hogy nem volt értelme visszaülni az autóba és az utolsó 15 km-t a pár gyalog tette meg. Egy újságíró megkérdezte a királyt, tervez-e külföldi nászutat. „Körbeutazunk az országban, hogy megköszönjük a népnek a rengeteg jókívánságot” - hangzott a válasz. Harmadnap aztán nagy murit csaptak a főváros óriási stadionjában, amelyre bárki ingyen bemehetett. Mielőtt még bárki is legyintene, mondván csak azért boldogok, mert nem láttak még nyugati gazdagságot, ki kell ábrándítanom. Tévé és az internet már minden kis faluban elérhető, így pontosan látják ők is, hogyan élünk mi a világ gazdagabbik felén. Egyetem nem lévén, számos fiatal kap állami ösztöndíjat, hogy nyugati felsőoktatási intézményekben tanulhasson, és ők szinte kivétel nélkül mind hazatérnek. Megtapasztalják a nyugati világot, mégis jobbnak látják az otthoni, a mi szemünkkel szegényes körülményeket. Vélhetően ők is vallják: a pénz nem boldogít, és esetükben még csak azt sem mondhatjuk, hogy ez csak a gazdag ember képmutatása. Kollát Gyula Kapcsolódó tartalmak: Forrás: Ezért a legboldogabbak azok, akik Bhutánban élnek, pozitivnap.hu - Meseország királyának mesés esküvője (travellina.hu) - Ahol GDP helyett boldogságot mérnek, Travellina, origo.hu
Képek: mydestinationunknown.com, staticflickr.com, themorningsidepost.com, galleryhip.com, royalcorrespondent.com, footprintstravel.com, jetsettimes.com, amazonaws.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Nem tériszonyosnak való vidék! Archives
November 2017
Cimkék
All
|