Minden bizonnyal sok európai emberben él az a sztereotípia, hogy a keleti emberek szenvtelenek, érzelemmentesek. Ennek a közhelyes megállapításnak azonban látványosan ellentmond például a virágszeretetük, mely az élő növény megcsonkítását sem engedélyezi. És akkor még nem beszéltünk a virág- vagy falevélnéző ünnepeikről, amik mindenről tanúskodnak, csak szenvtelenségről nem. Tavasz lévén az őszi levélnézés (japánul momiji) most nem igazán aktuális, annál inkább a virágnézés, hiszen a napokban kezdtek nyílni Japánban a cseresznyevirágok. Keleten ilyenkor a családok kivonulnak a szabadba és megünnepelik a tavaszt, illetve a megújulást, a télből ébredő természet ajándékait. A japánok a cseresznyevirágot sakura, magát az ünnepet hanami (virágnézés) néven tisztelik. Utóbbi másik változata az ohanami, ami lényegében bármilyen tevékenység lehet, amely közben csodálhatjuk a sakurát. Akár egy rövid séta, a zenehallgatás vagy az olvasgatás is lehet ohanami, ha virágzó cseresznyefáknál történik. A virágnézés hagyományát a japánok a 700-as évek elején vették át a kínaiaktól. Míg azonban Kínában a cseresznyevirág a női szépséget és a szerelmet jelképezi, addig Japánban a mulandó életet jelenti, mert a cseresznye csak nagyon rövid ideig, mindössze egy-két hétig virágzik. Apró szirmai a folyamatos megújulás, az újjászületés körforgását szimbolizálják. A cseresznyevirágot Japánban legendás vallási kultusz övezi, ami amellett, hogy Japán jelképe, egyben identitásuk elválaszthatatlan része is. Úgy tartják: „ akire ráhull egy cseresznyefavirág, azt szerencse és boldogság kíséri útján” (amire – valljuk be – egész nap, és/vagy egész éjjel a fa alatt táborozva igencsak nagy esély van). A hanami több napos, éjszakába nyúló ünnepség, vagyis az ünnep nem ér véget a napnyugtával. A virágtól roskadó fákat apró mécsesekkel aggatják teli, így téve még varázslatosabbá, az amúgy is csodálatos látványt. Az éjszakai viráglesnek külön neve is van: jozakura (cseresznyefák éjszakája). Az esemény jelentőségét mutatja, hogy a televíziók és rádiók folyamatosan tudósítanak a virágzásról, mivel az nem egyszerre következik be országszerte, így a médiumok frissen számolnak be arról, hogy épp hol történik meg a szirmok kibomlása. Essék szó magukról a fákról is. A japán díszcseresznyefa (Prunus serrulata) az egyik legimpozánsabb díszfa, tavasszal sűrű ágrendszerét valósággal elborítják a cseresznyevirágok. Ennek a cseresznyefélének a porzói és bibéi helyett sziromlevelei („dupla virágok”) nőnek, így sterilek, nem hoznak termést. Kizárólag virágaik miatt, illetve dísznek tartják őket. Nem csak Japán nemzeti növénye, hanem az USA és Japán barátságának szimbóluma is, miután 1912-ben Tokió 3000 fát ajándékozott Washingtonnak, ahol szintén tömegek kísérik figyelemmel a fák virágzását. A Josino-hegy (Yoshinoyama), a Cseresznyefák hegye szent hely a japánok szemében, de nem is lehet más, hiszen hitük szerint minden természeti tárgyban – fában, folyóban, hegyben – egy isten, szellem (japán nevén kami) lakik. A hegy oldalában 30.000 cseresznyefa nő, melyekhez áprilisi virágzásuk idején rengeteg ember zarándokol el. Alkoholtartalmú italokkal szerelkeznek fel, hogy aztán (gyakran nagy társaságban, néha a céges munkatársakkal együtt kivonulva) piknikezzenek a cseresznyefák alatt. A cseresznyevirágzáshoz hasonlóan a barackfák virágzása is ünnepet jelent a keleti világban. A hinamatsuri a babák ünnepe, amit a lányok ünnepének is szokták nevezni. Minden évben tavasszal, március 3-án tartják Japánban. Momo no sekku-nak, azaz Barack Fesztiválnak is nevezik, mert a régi holdnaptár szerint ez a barackvirágok nyílásának hava. A barackvirágnak azonban nem Japánban, hanem főként Kínában van nagy kultusza, az ott legismeretesebb szerelmi történetnek köszönhetően. A mű cselekménye a hajdani Kína misztikus világában játszódik, amikor a prostituáltak még gyönyörű, elegáns és magasan képzett, kulturált nők voltak. A kínai hitvilágban a barackvirág a nőies báj és kecsesség szinonimája, ennek okán a tavasszal tartott lakodalmakban a menyasszonynak egy virágzó faággal kedveskednek. A japán Cseresznyefák hegyének kínai megfelelője a Hszincsiang tartományban található „Barackfák hegye”. A hatalmas ország észak-keleti részében fekvő tartomány igencsak eldugott, Yili nevű településének határában található a tavasszal csodaszép látványt nyújtó „barack erdő”, melyet virágzás idején tömegesen keresnek fel a turisták. Az alábbi képeken látható fehér és rózsaszín virágok özönét látva, aligha lehet csodálkozni a dolgon. Kollát Gyula Kapcsolódó tartalmak: Képek: japandaisuki.com, vividscreen.info, dametraveler.com, demilked.com, travelwireasia.com, squarespace.com bladeandsouldojo.com, ytimg.com, staticflickr.com, evertravel.com.tw, doyouknowjapan.com, wikimedia.org, boredpanda.com, googleusercontent.com, wonderfuldiy.com
1 Comment
4/3/2017 01:02:46 pm
Itt Veszprémben is megünnepeltem egy személyes változatban a Hanamit. :) Írtam is róla: https://elmenykepek.wordpress.com/2017/04/03/viragos-vasarnap/
Reply
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Nem tériszonyosnak való vidék! Archives
November 2017
Cimkék
All
|