Amikor a kannibál szót halljuk, legtöbbünk a pápuákra asszociál. Európaiak lévén egy kézlegyintéssel el is intézzük a dolgot, az a világ messze van. Kevesen gondolnák, hogy kontinensünkön is „ténykedtek” egykoron emberevők, nyomaikkal az öreg kontinens számos barlangjában találkozhatunk. Ami pedig a legmegdöbbentőbb: az európai „szaktársak” által kondérba juttatott embertársak nagy száma alapján nyugodtan kijelenthető, hogy a pápua „kollégák” hozzájuk képest amatőröknek nevezhetők. A 800 ezer éve élt első Nyugat-Európában talált emberfajról, a Homo antecessorról bebizonyosodott, hogy kannibálok voltak. Az „első európai” a Neander-völgyi ember, valamint a Homo sapiens előtt élt. Hosszú vándorlás után érkezett Európába: Afrikából indult, majd a Közel-Kelet, Észak-Itália és Franciaország érintésével jutott el Spanyolországba. A világörökség részének nyilvánított atapuercai barlangokból kerültek elő azok az emberi csontleletek, amelyeken a kőeszközöktől származó vágásnyomok a kannibalizmus tényét igazolják. A helyszín, amely két folyó összefolyásánál fekszik, kellemes éghajlata, gazdag növény- és állatvilága folytán különösen kedvező körülményeket biztosított az itt élő emberek számára. A kutatók szerint biztosra vehető, hogy nem az élelemhiány miatt fanyalodtak az emberhúsra. Mivel két rétegben is felfedezték a kannibalizmusról tanúskodó emberi maradványokat, ez azt jelenti, hogy az emberevés nem egyszeri botlás volt a homo antecessor életében, hanem hosszas gyakorlat. A leletekből az is kiderült, hogy nem rituális célból fogyasztottak emberhúst, hanem ellenségeiket juttatták a „kondérba”. A Neander-völgyi emberek 300 ezer évvel ezelőtt jelentek meg Európában, majd 30 ezer évvel ezelőtt rejtélyes módon kihaltak. A dolog érthetetlenségét fokozza, hogy a „völgyi” emberek több jégkorszakot is túléltek. Több elméletet is született arra vonatkozóan, hogy mi lehetett az eltűnésük oka. Egyesek szerint a klímaváltozással, mások szerint a modern emberek, a Homo sapiens megjelenésével függ össze kihalásuk. Nemrég a párizsi Nemzeti Tudományos Kutatóközpont munkatársa, Fernando Rozzi azzal a merész elmélettel állt elő, hogy őseink kannibálok módjára felfalták Neander-völgyi vetélytársaikat. A Krím-félszigeten lévő Buran-Kaya III. barlangban talált, 32 ezer évesre datált maradványokon olyan vágásnyomok figyelhetők meg, melyek valószínűsítik a kannibalizmust. A régészek szerint az emberevésnek nem táplálkozási, inkább rituális okai lehettek. A lelőhely kora alapján feltételezhető, hogy a modern ember és a Neander-völgyi ember egymással párhuzamosan élt. Egy alvestoni barlangban 2000-ben 150 ember maradványait találták meg, melyek arról tanúskodnak, hogy kegyetlen kannibálok lehettek a druidák. Az áldozatok a római invázió során halhattak meg. A felfedezés azt sugallja, hogy egyszerre végezhettek áldozataikkal: lehetséges, hogy épp a római invázió váltotta ki a rituális keretek közé szorított mészárlást. A leletek arra utalnak, hogy a rómaiaknak a kelták kegyetlenségéről szóló beszámolói nem pusztán a háborús propaganda légből kapott művei lehettek. Az i.e. 55-ben inváziót vezető Julius Caesar szerint „a bennszülött kelták úgy gondolják, hogy az isteneknek különösen kedves a rabok és bűnözők lemészárlása, és amikor kifogynak az elfogottakból, az ártatlanok következnek”. Az idősebb Plinius ennél még tovább ment: szerinte a kelták rituális kannibalizmust végeztek, és azért ették meg ellenfeleiket, hogy átvegyék azok szellemi és fizikai erejét. Fentiekhez képest a pápuák tettei szinte csak csínytevésnek tűnnek. Náluk azért folyt a küzdelem, hogy megmutassák a szomszéd falunak, ők a magasabb rendűek, bátrabbak és férfiasabbak. Ezért a harc csak az első halottig tartott, utána ki-ki visszavonult győzelmi torra. A szomszéd falu bosszantására az ellenség számára is látható helyen az asszonyok megtaposták az áldozatot, majd a sütés után mindenki csak egy darabkát evett, jelezvén, hogy az ellenség nem más, mint disznó, tehát alacsony rendű. A lényeg az volt, hogy legyen ok az ünneplésre, lehessen szertartást rendezni, disznót ölni, jókat enni. Aztán egy hét múlva jött a visszavágó újabb áldozattal, így tartották életben a harcolósdit. Kollát Gyula Kapcsolódó tartalmak: Képek: foodmanufacture.co.uk, fineartamerica.com, donsmaps.com, twimg.com, guim.co.uk, csmonitor.com, mrwallpaper.com, staticflickr.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Nem tériszonyosnak való vidék! Archives
November 2017
Cimkék
All
|