 Hosszú hegymenetünk utolsó etapja vár ma ránk. Kezdésként a számomra legtöbb szép emléket felidéző – egyben természetesen legkedvesebb – hegységünkben barangolunk, melyről menet közben az is ki fog derülni, hogy magában foglal több kisebb hegységet is. Utunkba esnek továbbá újabb olyan tájegységek is, melyek a Soproni- és Kőszegi hegységhez, valamint a Karancs-Medveshez hasonlóan „átlógnak” az országhatáron. Mindjárt itt az elején máris bajban vagyok, mert a Balaton-felvidékhez hasonlóan a Bükk hegység is oly sok látnivalót kínál, hogy bemutatásukhoz minimum egy könyvnyi terjedelemre lenne szükség. Mondjuk egy alkalommal ezt ilyen formában már meg is tettem a „Körök az ördögszántások földjén” című rendhagyó túrakalauzomban, most azonban rövidebbre kell fognom a dolgot, muszáj egy kicsit szelektálnom. A Bükk a legnagyobb átlagmagasságú hegységünk, több mint harminc csúcsa emelkedik 900 méter fölé, és hazánk 100 legmagasabb hegycsúcsa közül 59 itt található. Ezek közül számtalanról gyönyörű kilátás nyílik a környező tájra, melyek közül 27-et egy túramozgalom ("Bükk szirtjei") is egybeköt. Én végigjártam valamennyi kilátópontot, élményeimről a fenti könyvben be is számoltam, itt most csupán egy csokor képet fogok mutatni arról, hogy mit is láttam a csúcsokról.  Kilátás a Fehér-kőről A hegység egyik ékszerdoboza Lillafüred környékén található. Hangulatos hegyi tó, partján meseszép palota, mögötte dübörgő vízesések, a „Harmonika-út” mentén gyönyörű bükkösök és persze a Fehér-kő kilátópontja.  Hámori-tó A másik „sláger” hely a varázslatos Szalajka-völgy. Báját a milliónyi zúgón bukdácsoló patak, a fenséges Fátyol-vízesés, a hangulatos Gloriette-tisztás adja, nem beszélve a szomszédos Tótfalusi-völgy pazar kilátópontjairól, na meg a kihagyhatatlan sült pisztrángról.  Fátyol-vízesés Amikor először megláttam, valósággal sokkolt a Bélapátfalva felett magasodó lépcsősen elbányászott Bélkő látványa, és bevallom – bár azóta sokszor találkoztam vele – minden alkalommal katartikus élmént jelent a „randevúnk”. Az alatta hullámzó Lak-völgyi-tóval mesebeli párost alkotnak, a tó vizében tükröződő elfaragott hegy látványa minden alkalommal lenyűgöz.  Bélkő Az utóbbi években túráim alkalmával rendszerint a Bükkalján szállok meg, így sikerült felfedeznem ennek a résznek a szépségét is. Bevallom, ennek előtte ügyet sem vetettem rá, mert – úgymond – csak az ütősebb látnivalókat értékeltem. Most már viszont alig várom, hogy legeltethessem a szemem ezen a – általam korábban méltatlanul lebecsült – békés, megnyugtató, léleksimogató táj látványán.  És hogy mit ne hagyjunk még ki, ha a Bükkben járunk? Feltétlenül nézzük meg kis hazánk egyik legszebb fekvésű települését (Szarvaskő), túrázzunk egyet a Bükk-fennsíkon: nézzük meg a töbrökkel tarkított Zsidó-rétet vagy a Nagymezőt és botladozzunk a sok ördögszántás valamelyikén. Feltétlenül kukkantsunk be az egyik barlangba, hiszen a hegységben nem kevesebb mint 1140 van belőle (pl. Balla-, Udvarkő-, Szeleta-barlang, Suba-lyuk, Kecske-lyuk). Felkeresésre ajánlom a szentléleki pálos kolostorromot, épp úgy mint a bélháromkúti ciszterci apátságot, valamint a hegység várait (pl. Eger, Diósgyőr, Dédes). Barangoljunk egyet a vidék gyönyörű völgyeiben (pl. Hór-, Sebes-víz-, Csondró-, Szarvaskúti-Csúnya-völgy), oltsuk szomjunkat valamely gyönyörűen kiépített forrásánál és persze a híres kaptárköveket se hagyjuk ki.  Szarvaskő Jól el is időztünk kedvenc hegységemben, úgy hogy a keleti országhatárig hátralévő hegységekről most már csak igazán távirati stílusban: A Bükk-vidék kistája a Lázbérci-víztározó szomszédságában emelkedő Upponyi-hegység, mely egy igazán látványos szurdokot is rejt.  Upponyi-hegység - A Lázbérci-víztározó a Herkópáter-kereszttől Utunkat folytatva jutunk el egy újabb „közös” hegység a Gömör–Szepesi-érchegységhez tartozó Gömör–Tornai-karszt Magyarországra átnyúló részéhez, az Aggteleki-karszthoz (túloldali párját Szlovák-karsztnak nevezik). Egyes szerzők a tájegységet Aggtelek-Rudabányai-hegység névvel illetik, melynek részét képezi a Bódva nagy kanyarjában elhelyezkedő Szalonnai-hegység. A Bódva a Gömör-Szepesi-érchegység déli lejtőjén ered, majd a rövid szlovákiai szakasz után Hidvégardónál lépi át a magyar határt. Ezután a Tornai-dombsághoz tartozó Szalonnai hegység és az Aggteleki-karszt, illetve a Rudabányai-hegység között áttöri a Perkupa- Szalonnai-szurdokot. Mint láthatjuk az előbbiekben három hegységet is érintettünk, de ezzel korántsem értük el a végpontot, így megyünk is tovább, és látszólag meg is érkezünk utolsó hegységünkbe a Zemplénbe (Tokaji-hegység néven is emlegetik). A látszólag szót azért használtam, mert a Zemplén Nagy-Milic hegycsoportját az ott húzódó országhatár okán többnyire a hegység részeként tárgyalják, pedig földrajzi alapon a határon túl található Szalánci-hegység** déli nyúlványa. Így egy kicsit ezt a hegységet is a sajátunknak tekinthetjük.  Ósva-völgy (Zemplén) Na, itt a végén már én is jól belekavarodtam, úgy hogy csináljunk egy kis leltárt:
Mint látható, a legszőrösszívűbben számolva is ez bizony huszonkettő, elmondható tehát, hogy hegység ügyben igazi nagyhatalom vagyunk. Jómagam, aki jószerével valamennyiben jártam, bizton állíthatom, hogy valamennyinek különleges, egyedi, csak rá jellemző, a másikkal össze nem téveszthető hangulata van. Olyannyira, hogy amennyiben valakik egy, a hegységeinkben jártasnak mondható embert bekötött szemmel elfurikáznának és kitennének bármely hegységünkben, az legkésőbb néhány száz méter megtétele után egészen bizonyosan meg tudná mondani melyikben van, még akkor is, ha nem a hegység valamely különösen ismert pontján tennék ezt vele. Kollát Gyula * Hazánkban a keresztes vipera csak egyetlen hegyvidéken, a Zemplénben fordul elő. ** Az Eperjes–Tokaji-hegység észak-déli irányban húzódó hegység a Bodrog és a Hernád között. A hegyvidéket az I. világháború után meghúzott új határok kettévágták, ezután kezdett elterjedni a Magyarországon maradt rész elnevezésére a Zempléni-hegység. A Szalánci-hegység az Eperjes–Tokaji-hegység északi része. Geopolitikai szempontból a hegység Szlovákiában található része, mely a magyar határtól Eperjesig húzódik. Geológiai szempontból a magyarországi Nagy-Milic hegycsoport és a Hegyköz is a Szalánci-hegység része. Ha valaki az előző részekre is kíváncsi lenne, katt ide:
1. rész - A délnyugati végeken 2. rész - Alpokalja és Keszthelyi-hegység 3. rész - A Balaton-felvidék 4. rész - A Bakony és az "apróságok" 5. rész - Tovább a Mátráig
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Zöldülő vörös földek Archives
March 2018
Cimkék
All
|
RSS Feed
