„A világ legnagyobb hímsoviniszta disznója”, jellemezte férjét annak legjobb barátja. Hosszú éveken át élt annak tudatában, hogy élete párja, Truman Capote szavaival, „mindenféle tyúkokkal kamatyol”. Lelkierejét bizonyítja, hogy mindezek ellenére ikonná vált, egy új korszak megszemélyesítőjévé, aki fenekestül forgatta fel az amerikai közéletet. Jacqueline Lee Bouvier (1929 - 1994) - Egy szemérmetlenül gazdag család első lányaként látta meg a napvilágot. Felcseperedvén lovagolt, verset írt, a legjobb iskolákba járt, kitűnően tanult, szépen öltözködött. A Washington Egyetemen diplomázott, és a The Washington Times-Heraldnál debütált mint fotóriporter.
0 Comments
Igéző, barna mandulaszemek, melyeket, ha sorsa „szabványosan” alakul, felnőtt élete során talán csak egy férfi csodálhatott volna (már, ha egyáltalán értékeli ezt ott valaki). Szülőhazájában minden női bájt ormótlan lepellel kell eltakarniuk, egyes vidékeken pedig úgy adják-veszik a nőket, mint a háziállatokat. Zohre azonban szerencsés volt, így történelmet csinált! „...Afrika beeszi magát az ember bőre alá. És amikor az ember otthagyja, akarva-akaratlanul magával visz belőle egy darabot: Afrika dalát. És már soha nem lesz olyan, mint előtte volt. Sem Afrika, sem az ember, aki megjárta Afrikát.”* Távol Afrikától. Sokaknak adott életre szóló élményt ez a gyönyörű képekkel, varázslatos dallamokkal, szerelemmel, szenvedéllyel, nagyszerű színészi alakításokkal teli önéletrajzi ihletésű romantikus film. A színészistennő, Meryl Streep által megformált írónő tizenhét évig élt a fekete kontinensen. Ha a kor elvárásának megfelelő „szabványos” életutat jár be, akkor hozzámegy egy gazdag főnemeshez, szül néhány gyermeket, és alkalmanként illően jótékonykodik. Ám neki nem volt ínyére az „aranykalitka”, valami mást szeretett volna. Olyannyira mást, hogy amikor huszonévesen szülei elé tárta terveit, azok majdhogynem szívszélhűdést kaptak. Volt egy nagy-nagy álmuk. Megvalósítása érdekében még szabályos kínzás-sorozatnak is alávetették magukat, ám hiába bizonyosodott be, hogy sokkal tovább bírják a fájdalmat, a meleget, a hideget és a monotóniát mint a férfiak. A lehetőséget nem kapták meg, így csak álmaik szárnyalhattak a világűrben, ők maguk maradtak a földön. 1961 nyarán egy Új Mexikó-i laboratóriumban 25 pilótát teszteltek a legnagyobb titoktartás mellett, hogy vajon képesek-e leküzdeni az űrrepülés okozta megterheléseket. Szívósak voltak, magabiztosak és magasan képzettek, ám valamennyiük előtt ott tornyosult egy igen nehezen leküzdhető akadály - mindannyian nők voltak. Az a puskalövés valahol eltalálta őt is. Fizikai sebesülést ugyan nem szerzett, de a lövedék új pályára állította életét. Hirtelenjében egy ikon, egy nemzeti hős, egy „királynő” elhagyott „trónján” találta magát, és egy mindent és mindenkit elhomályosító személyiség nyomasztó árnyékában kellett a nemzet első asszonyának szerepkörében maradandót alkotnia. Sikerült neki! A világ legismertebb festménye. A Mona Lisa név hallatán mindenkinek azonnal beugrik a titokzatos mosolyú hölgy arcképe. A kép modelljét illetően számtalan találgatás, okfejtés látott már napvilágot. Néhányan azt állítják, hogy Da Vinci saját magát festette le női ruhában, ám sokak szerint a kép egy bátor 15. századi asszonyt, a „Tigris”-t ábrázolja. De ki is volt ő? Barátnők voltak. Egyikőjük korának talán leghíresebb írónője, másikuk ugyanezen kor bálványozott szépségideálja. Ami közös bennük: zajos társasági életet éltek, szalonjaikban a kor hatalmi és intellektuális jelességei kivétel nélkül „törzsvendégek” voltak; és nem mellékesen, ki nem állhatták Napóleont! |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?A szívek királynői Archives
January 2018
Cimkék
All
|