Mivel a NEGYEDIK RÉSZ sem sikeredett igazán vidámra, itt az elején leteszem a nagyesküt, hogy ebben a (befejező) részben semmi szomorkás dolog nem kerül szóba, és ígérem csupa kedves és vidám esetről fogok beszámolni. Ráadásul fantasztikusan szép vidékek képeit osztom meg (nem mintha az eddigiek nem lettek volna azok), olyanokét melyek egytől-egyig igazi világszámok. Mert hogy búcsúzni csak szépen szabad :) Parajdi bázisunkról már csak az utolsó (egyben legtávolabbi) erdélyi célpontunk meglátogatása maradt hátra. Tulajdonképpen nem is egy látnivalóról van szó, hiszen – bár közeli szomszédok – külön-külön is „megérnek egy misét”. Egyikük, a Gyilkos-tó (régi magyar nevén: Veres-tó) látványa, ha másról nem is, képekről vélhetően ismerős minden emberfia számára. Aligha van olyan valaki, aki nevének hallatán ne vizionálná azonnal a tó tükre fölé magasodó derékba tört fatörzsek sokaságát. Természetes úton keletkezett: 1837 nyarán a keletre fekvő Gyilkos-kő (1378 m) oldalán felhalmozódott agyagos lejtőtörmelék a nagy esőzések hatására lezúdult a völgybe, nekicsúszott a Cohárd délkeleti lábának és elzárta több patak folyását (Cohárd-, Likas-, Vereskő-, Lóhavas-, Juh-patakok). Úgy vélem, hogy másikuk, a Békás-szoros sem ismeretlen senki számára – A Keleti-Kárpátok leghosszabb (mintegy 5 km) és legszebb szurdokvölgye. Részei: a Pokol kapuja, a Pokol tornáca és a Pokol torka. A szurdokot - melyet 1971-ben védetté nyilvánítottak - 200-300 méter magasságú közel függőleges sziklafalak fogják közre, a környező hegycsúcsok pedig a Kis-Cohárd (1344 m), a Csíki-bükk (1264 m), az Oltár-kő (1154 m) és a Mária-kő (1125 m). Itteni kalandunk pedig úgy esett, hogy amint a szoros túloldalán (a keletin) sétálgattunk a meredek hegyoldalon vezető ösvényen, észrevettem egy csodaszép szalamandrát. Tudni kell, hogy közben munkásemberek is jöttek-mentek mellettünk az ösvényen, mert valamiféle építkezés folyt kissé feljebb. Szóval a szalamandrát meglátni és bennem a fotózási ingernek megszületni pillanat műve volt, próbáltam is rögvest közelebb kerülni a „zsákmányhoz”. Nem sikerült igazán megközelítenem a szépséget, mert jöttömre a „mélybe vetette magát”, azaz lejjebb iszkolt a meredek hegyoldalon. Ekkor ért oda az egyik munkás, aki – előzőleg látván, hogy miben mesterkedem – gondolkodás nélkül állatkám után eredt, és máris tette vissza a „szökevényt” az ösvényre, hogy elkészíthessem az óhajtott fotót. Őszintén szólva amikor emberünk az állat után eredt, nekem a szívverésem is megállt, mert azon a meredélyen én nem hogy lemenni, de még lenézni is alig mertem. És itt jön újra képbe az előző részekben általam oly sokat emlegetett önzetlenség és szeretet kérdése. Ez a nagyszerű ember szó szerint az élete kockáztatása árán hozta vissza nekem (egy idegennek!) azt a szalamandrát. Még ma sem találok szavakat arra, hogy miként éltem meg a dolgot. Eljött a búcsú ideje, és bár fájó szívvel, de el kellett köszönnünk a Sóvidéktől, indultunk tovább. Az újabb célpont egy igazi gyönyörűség (melyik nem volt az eddig?), egy újabb kis ékszerdoboz: Torockó – Egykori bányászváros, a Székelykő hármas csúcsa alatt, lakói betelepült székelyek. A település Erdély legnyugatibb székely végvára, és egyik legszebb faluja. Torockón a Nap kétszer kel fel. Korán reggel megjelenik az égbolton a Székelykőtől balra, majd elbújik a kő mögé, és csak később emelkedik olyan magasra, hogy bevilágíthassa az egész falut. Azt talán már mondanom sem kell, hogy torockói szállásadóink kedvessége a parajdiéval vetekedett, alig helyezkedtünk el, máris érkezett nagy tányéron a frissen sütött házi sütemény! Székelykő nevét a hegytetőn egykor lévő erődítésről kapta, melynek birtokjogát az aranyosi székelyek az általuk megoltalmazott torockói szászoktól kapták. A falu és a Székelykő „becserkészésén” kívül Torockón járva természetesen kihagyhatatlan a Tordai-hasadék, melyet a nagy mesélőnél ékesebben bemutatni senkinek sem sikerülhet: „A tordai hasadék a vulkáni alkotás egyik legbámulatosabb remeke; itt egy hegylánc tetejétől a talapjáig kettérepedve. A két átelleni meredek fal kiálló sziklái és mélyedései még most is egymásba illenek, a háromezer lépésnyi sziklafolyosó hajlásai, megtörései mindenütt egyenközűek maradnak, csak imitt-amott mutat tágabb öblöket, hol a sziklaőrlő idő görgeteg kőzuhanyokká porlasztotta a bércfalat;...” (Jókai Mór: Egy az Isten) Innen datálódik utolsó kis történetem is, melyet meg kívánok osztani a nagyérdeművel. Kicsi párommal gyanútlanul ballagunk a hasadék bejárata felé, amikor is a semmiből hirtelen előtűnik egy ember. Vélhetően egy szikla mögött hűsölt ezt megelőzően a fűben heverészve, és most jöttünkre „szolgálatba helyezte magát”, mondván ő lenne itt a jegyszedő (vagy mi). Hang nélkül perkálom ki a nem túl durvának mondható összeget, ő pedig utunkra enged. Kicsit távolabbra kerülvén tőle már kuncogva beszéljük párommal, hogy micsoda „összkomfortos irodája” is van ennek az embernek, ami ráadásul egy fillérbe sem került. Felettébb elgondolkodunk, hogy ne e „építsünk” hazaérvén magunknak egy hasonlót :) Utunk persze nem Torockón ért véget, mert még néhány napot töltöttünk a Retyezát-hegységben is, de az már nem Erdély, így róla majd máskor és máshol. Erdély, bár többször is jártam arrafelé, ezen az úton nőtt igazán a szívemhez. A sokk, ami a következő évben ért az elmúlt időben sokat enyhült, és egyre inkább indulnék oda vissza, mert a szívem nagyon húz arra. Látnom kell újra azt a gyönyörű vidéket, és találkoznom kell azokkal a nagyszerű emberekkel, akikről Mikszáth Kálmán így ír: „Olyan nép a székely, hogy akkor is érdemes volna őket megszeretni, ha egy szót sem tudnának magyarul. Hát még így, mikor egy szót sem tudnak másképp!” Kollát Gyula Kapcsolódó tartalmak:
SZÍVEM CSÜCSKE, ERDÉLY 1. SZÍVEM CSÜCSKE, ERDÉLY 2. - MAGYARNAK LENNI SZÉKELYFÖLDÖN SZÍVEM CSÜCSKE, ERDÉLY 3. - A MENNYBŐL A POKOLBA SZÍVEM CSÜCSKE, ERDÉLY 4. - PISZTRÁNGOS RENDŐRKALAND Képek: rolandia.eu, erdely.ma, webwestphotos.wordpress.com, worldwideromania.com, gyergyoivendeglatas.wordpress.com, imageshack.us, atom.hu, orszak.hu, zaunn1979.blogspot.com, allthecities.com, indafoto.hu, network.hu, panoramio.com, nationalgeographic.com
0 Comments
Leave a Reply. |
Az új írások megjelenését itt tudod nyomon követni:
Olvastad már?Nem tériszonyosnak való vidék! Archives
November 2017
Cimkék
All
|